Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 6. szám - Az értelmiség válsága

tü nak a polgári leányiskolában (31-2%) az értelmiségiek felett, az őstermelés alacsonyabb rétegei azonban nem végeztetnek leányaikkal polgári iskolát (mindössze 6—7%-a a tanulóknak). A fiúk javarésze a kisiparosok, altisztek és munkások gyermekei (47-3%), az értelmiség (13%) és a kereskedő osztály gyermekei (10-8%) már nem keresik ez/t az iskolát. Sajnos, a polgári iskola fellendülése ismét csak városi kultúrát termel. A kisebb őstermelő népesség gyermekei itt a többi iskolához képest mégis jelentékenyebb számban található fel (13-1%). A városi kispolgárság tehát már megtalálta nagyobb műveltséget adó iskoláját, amely nem ragadja őt ki szükségképen a termelő munka köréből. Hol van azonban az értelmiség olyan iskolája, amely fölöslegéit a termelő munka körébe vezethetné? A középiskola bizonyára nem az. Itt a fiúk fele, a leányoknak körülbelül 7/io része az értelmiségből kerül ki, a többi túlnyomó részben olyan rétegből, amely a tágabb értelemben vett értelmiség kapuját döngeti. Az őstermelők nagy tömegei (a lakosság 7/io része) a fiúknál 15-3, a leányoknál 7-8%-kal szerepel, ami a középosztály kiegészülésénél a legmagyarabb népréteg abszencidját jelenti. E pár százalékban is elenyésző a nagy többségnek: a 10 holdon aluli birtokosoknak s egyéb őstermelő kisexisztenciáknak képviselete (fiúknál 4-2, leányoknál 2%). A jövendő magyar értelmiséget tehát nem a kiválogatódás, nem ethnikai tényezők, hanem a társadalmi presztízs megtartásának ösztöne mellett a vagyoni helyzet és a középiskolák elhelyezettsége determinálja. Innen van pl., hogy a kereskedelem és közlekedés ÍU\ helyett V« részét adja az értelmiségnek. A tisztviselő osztály és a régi értelmiség már nem birja a versenyt a feltörekvő új réteggel s ha arányszámát eddig épen hogy megtartotta, annak az az oka, hogy az elmaradókat egyelőre a menekültek özöne pótolta. A középiskoláknál három tünet aggasztó. Az első kettő az itt elmondottakból következik: a tökéletlen és egyoldalú kiválogatódás és a nemzeti szellemű, fajtánk képességeit rejtő néprétegek háttérbeszorulása és teljes kintrekedése. A harmadik a túltermelés. Míg az anyaországban 1912/13. tanévben 75.221 fiú járt középiskolába, addig 1922'23-ban 46.770, vagyis legalább 40%kal több, mint amennyit a csonka ország lélekszáma a fejlődés figyelembevétele mellett is megokolna. Vájjon lehet-e ezen beavatkozás útján segíteni? A nemzet magasabb kuMúrális fejlődésében a be nem avatkozás elve hosszú időn át feltétlenül érvényesült. Ez az elv helyes is mindaddig, amíg a társadalom ösztönei egészségesen működnek, amíg a tömegek társadalmi konvulziók következtében el nem veszítik tájékozódó képességüket. A beavatkozás ódiózus és eddig ismert formáiban olyan tág kaput nyit a visszaéléseknek, hogy a túltermelés miatt amúgy is deklasszifikálódott iskolák eredményes munkáját veszélyeztetné. Egyik legsúlyosabb kultúrpolitikai problémánk. A felduzzadt és összetételében a nemzet társadalmi alkatától teljesen elütő értelmiség belső meghasonlot'ságát ma a zsidók térfoglalása okozza. Fenti táblázatunk a legjellemzőbb számadatokban mutatja be ennek mértékét. Hogy utolsó évtizedbeli előnyomulásuk nem mutatja oly nagy hányad beérkezését, mint az a nem zsidóknál látható, annak két oka van. Az egyik az, hogy a menekültek ez utóbbiak értelmiségét növelték túlnyomó részben. A másik ok mélyebben rejlő s a zsidókérdés alapjait érinti. A zsidók és a lakosság többi része között minden párhuzam hamis. A zsidóság több mint vallás, de a nem-