Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - Buday László: Agrárpolitika [könyvismertetés]

47 mellett a nemzeti történet és a nemzeti irodalomtörténet útján a nemzet lelkéhez visz közel. A földrajz pedig nem csupán arra a baconi igazságra tanít, hogy az ember a természetnek szolgája, hanem arra is, hogy ugyanez az ember más tekintetben a természetnek határozottan ura! Mindezek miatt a földrajznak egyrészt nagy fegyelem, másrészt akaratképző ereje van. Ha pedagógusaink nevelési rendszerük által el akarják érni a nemzet ifjúságának a nemzeti ideálok, a nemzeti egység irányában való nevelését, az általuk kostruált rendszerben a földrajz tudományának a legelső sorba kell kerülnie. Prinz Gyula pedig, aki szépen és jól megírt könyvével a földrajz tudományát úgy az ifjúság, mint a nevelők előtt megérthetőbbé tette, evvel beállott a nemzet megújhodására törekvők legjobbjai közé. Bibó István. X Buday László: Agrárpolitika. A mezőgazdasági politika problémáit megvilágítani, gazdag ismeretanyagát összefoglalni ép oly fontos, mint amilyen nehéz, sőt kényes feladat. Ez a diszciplína az osztályok, nem egyszer a világnézetek harcának örökös színtere. Aki itt tudományos tárgyilagossággal s egyszersmind a gyakorlati érdekekre való folytonos figyelemmel kíván eredményes munkát végezni, annak nem elég a szakirodalmat s a közgazdasági életet ismernie, hanem birtokában kell lennie a szociológiai tájékozottságon felül bizonyos kivételes személyi kvalitásoknak is, amelyek ha más tudományágak művelésénél szintén fontosak, ennél egyenesen nélkülözhetetlenek. Buday-bar) ez a rátermettség kétségtelenül megvan. Egyensúlyozott, harmonikus lélek, tehát sem a teóriák káprázata nem ejti meg, sem az osztály- és pártelfogultságok, ennek az ismeretterületnek veszedelmes zátonyai nem akadályozzák útjában. Megvan az a ritka képessége is, hogy az elemző- és összetevő-képesség egyaránt ki van nála fejlődve. Innen van, hogy bár teljes egységben látja a magyar társadalom életműködését, tisztán látja az egyes jelenségek bonyolult kölcsönhatásait, legtávolabbi összefüggéseit is. Ebben ma ő a legnagyobb mester minálunk, aminek talán az a magyarázata, hogy Buday évtizedeken át a statisztikai számsorok örökösen változó, érzékeny tábláin, a társadalmi élet e Röntgen-vázain figyelte nemzetünk életnyilvánulásait. E munkája közben fejlődött ki fegyelmezett és körültekintő vizsgálódási módszere. Végül, amit talán elsőnek kellett volna említeni, különösen alkalmassá teszi a szerzőt ily munka végzésére lelkének dominánsan erkölcsi jellege, az, hogy minden értéket meglát és teljes biztonsággal mér fel s minden életjelenséget annak erkölcsi jelentősége szerint is mérlegel. Azt hiszem, ezt a könyvet az ellentétes szélsőségek és elfogultságok képviselői is megnyugvással fogják olvasni, mert mindenki meg fogja találni benne a maga igazságát, persze, kellő értékére szállítva és az egyoldalúság harcos elfogultságaitól megtisztítva. Nem egyeztető lélek tehát e könyv szerzője, sőt mi sem áll