Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - A pénzügyi talpraállítás társadalmi nehézségei Ausztriában

12 (1. Neue Frei Presse 1924 február 6.) hivatalos adatok, a bécsi munkáskamara közlései alapján mutatja ki a heti munkabéreket az egyes szakcsoportokban : 1923 január Július December korona Kőműves 359.040 433.440 430.560 Szabász 410.550 500-980 617.510 Vegyi ipar (tanult munkás) — 249 216 285 120 312-OCO Üvegfúvó ... ... 160.944 198.528 223.209 Asztalos 303.360 340 116 417.408 Nyomdász. 297.948 354.766 383*467 Bőröndös 357.000 398.791 446.670 Soffőr, szállítási munkás 309 925 355.165 368-958 Pék... 320-000 372.229 438.700 Vasesztergályos ... 334-560 407.040 432*000 Tanulatlan segédmunkás 1Ü6.832 243.684 283 200 Fonó munkás 208.000 250.000 275.000 Egy bécsi munkás átlagos heti bére 318.779 374 498 423 515 Átlagos bér egy órára... 6 641 7.812 8.823 Aranyfillérekben (1 a. K 14 000=p.K) 46 54 61 Egy év alatt tehát 33% az emelkedés, holott az index emelkedése csak 19%. Tekintetbe véve azt, hogy az emelkedés a különböző szakmákban nem egyenlő arányú, belátható, hogy a béremelkedés nem az életszükségleti kiadások emelkedésére, a növekvő drágaságra, hanem a bérharcok kisebb-nagyobb sikereire vezethető vissza. Békében a bécsi munkás hetenkint átlag 25—30 koronát keresett, aminek a mai kereset körülbelül megfelel. Az órabér azonban ma nagyobb a háborúelőttinél, mert azelőtt a munkás 54—60 órai munkáért kapott ugyanannyi bért, mint ma 48 óráért. Igaz ugyan, hogy az aranykorona is veszített vásárló értékéből, mert az aranyvalutájú államokban is kb. 40%-kal drágább lett az árú a pénzzel szemben, viszont azonban, míg a munkás a háború előtt bérének 20%-át fizette lakásáért, ma alig 1 %-ot. A bécsi munkabérek tehát a „szanálás" első évében nemcsak nem süllyedtek, hanem oly színvonalatértek el, mely körülbelül annyival van az aranyparitás felett, amennyivel kevesebbet fizet ma a munkás lakásáért, vagyis a bécsi munkabérek csaknem teljesen elérték mindazt, ami elérhető a világparitás alapján. Hogy ez olyan bérharcokkal járt, melyek a pénzügyi talpraállítás nyugodt menetét nem csekély mértékben veszélyeztették, azt könnyen megérthetjük. * * * Ha már az állami hatalom munkások és munkaadók küzdelmében minduntalan közvetítni kénytelen, még nagyobb gondot okoznak neki saját alkalmazottai és folyton meg-megújuló mozgalmaik. Az alpesi tartományok német részeire összeszorított Ausztria állami életének kezdettől fogva nagy nehézségeket okozott alkalmazottainak túlnagy száma. A központi hivatalok, melyek nagy birodalom közigazgatását voltak hivatva ellátni, mind megmaradtak és az alkalma-