Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1923 / 1-4. szám - A magyarság és a magyar társadalom jelleme
372 egyszerű külsejűek. Hasonlítsuk továbbá össze a középkori lovagotthonok monumentális külsejét, hatalmas fogadó- és egyéb termeit, pompás, de csekély kényelmet nyújtó belső berendezkedéseit az ipar és kereskedelem kapcsán előállt mai nagyvárosok praktikus, de gyakorta Ízléstelen külsejű bérházaival, csinos, de nem pompázó családi házaival, kis és alacsony szobáival, amelyekkel azonban a civilizáció összes kényelmi berendezkedése s a jobbmódú és modern városi polgárnál intim, ízléses, sokszínű, de belső összhangot kereső otthon jár együtt. A kereskedelemmel és iparral való foglalkozás nyomában jár a szociális érzés kifejlődése is. Akinek létérdeke az embertársaival való folytonos érintkezés, aki üzletét nem folytathatja, ha üzlettársaival, rokonaival, barátaival kölcsönösen nem segítik egymást, abban az egyéni büszkeség és rá tartósság helyett a részvét, a társas együttérzés és sorsuk egyformasága folytán a másokkal való egyenlőség gondolata fejlődnek ki. Az egyenlőség érzése szüli, ott, ahol a városi polgárság az állam vezetője (pl. Athénben) a demokratikus állam formát, a demokrácia nem lévén más, mint sok, aránylag egyforma képességű és hatalmú ember közszereplése és uralnia. És végül még egy érzelemben találkozik az iparos és kereskedő, akár városi polgár, akár ipari munkás: a foglalkozásnak helyhez nem annyira kötött volta sokszor messze földről való emberekkel teremt intimebb érintkezést és ez elősegíti, hogy az iparos és kereskedő ember alapéi zelmeiben többé-kevésbbé internacionálista s hajlamos arra, hogy az összes embereket testvérnek tekintse. Természetesen itt is, megvan a szegény és a jobbmódú ember érzelmi különbsége s ez utóbbinál inkább csak a nacionális érzelmek és érdekek iránti közömbösségben, a szegényember-sors iránti pillanatnyi megindulásokban, szimpátiákban nyilatkozik meg ez a testvéri érzés és internacionálizmus, nem pedig az öszszes emberiség sorsa iránti hőbb érzelmekben és megfelelő akciókban. Az iparos- és kereskedő-osztály a régi magyar társadalomnak tulajdonkép nem volt integráns része. Ha a központi hatalom kedvezett is a városi polgárságnak, a nemzeti társadalom belső tagjává az iparos- és kereskedő-osztálybeli csak a nemesi középosztályba való bejutással lett. Mégis amikor a polgári szabadság, az egyenlőség és testvériség hármas eszméje Rousseau és más polgár doktrinérek által dogmákba szűrve Magyarországba kerültek, a XIX. század harmincas és negyvenes éveiben bizonyos társadalmi rétegeket befogadásukra már készen találtak. Mindenekelőtt a nagyvárossá akkor lendülő főváros polgárai és polgárosodó lakossága, azután az ifjúság, amelyben már sok a polgári elem és végül a nemesi és főúri osztály egy része, érzi és belátja, hogy a nemesség intézményén nyugvó régi Magyarországnak a nyugati államok mintájára át kell alakulnia s ősi