Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - Kjellén államelmélete

364 tokról, soziale Gebilde) nőnek ki, s ennek államtani alkalmazását jelentik. Végül az államerő ötödik faja az államkormányzat erői, melyeket — új szóval — egy ,,/craíopolitikában"33 óhajt tárgyaltatni.84 Valami ebből a rendszerből hiányzik. Ez a „kultúrpolitika", már t. i. oly értelemben, amint azt maga Kjellén venné,35 s emlékeztethetnők őt előbbi művére,36 ahol az állami erő e forrását nem feledé el. Most valamikép a sorrend gondolatát is elárulta s érthetjük, miért maradt ki több reális tényező. Ügy véli ugyanis: „Az állam gazdasági helyzete közbeesik a terület közé, mely lényegében a gazdaság forrásait szolgáltatja és a nép-tényező közé, mely a területből merít; a társadalom viszont közbeesik a nép közé, mely az államban differenciálódik és a kormányzat közé, mely utóbbiban a nép képviseletét nyerni akarja. Ezzel lezárul a gyűrű a politikai -világ fölött. Amit még ezentúl be akarnánk vonni az államtanba — minő a [szellemi] kultúra, vallás magánjog — minden további nélkül, mint nem politikait elutasítjuk."37 Hogy a kultúrpolitikai, szellemi tényezők nem „utasíthatók el" 33 A görög kratos, hatalom, uralom 6zóból. 34 Üj szó a könyvben valósággal hemzseg és nem mind elég szerencsés. Ugyanis annak van értelme, hogy egy tudomány főrészei kapjanak nevet (fizikában pl. mechanika, optika stb.), de hogy minden alfejezet külön névvel szerepeljen, túlzás. Példák: a földrajzi tényezők 1. a birodalom helyzete; fejezetnév: „topopolitika"; 2. a birodalom alakja = morfopolitika, 3. területe = /Szípolitika (sic). A birodalom gazdasági erejének tana három fejezetben tárgyaltatik: a gazdasági Aritipolitika kérdése, a „Haushaltsspfeőre" = emporopobtika, az állam önellátása = autarkia-politika, gazdasági élet = ökonómia-politika. A népesség problémái, hármas beosztásban szintén: 1. a faj kérdése, a jól nehezen fordítható „Volkschlag" = ethnopolitika; 2. népességállomány (Volkskörper) — ez volna igazában a népbiológiai kérdés, Kjellén erősen ingadozik a névben, vájjon a testi élettan, a fiziológia nyomán „fiziopolitikának" avagy somatopolitikának nevezze-e el, végre — a „pZ^í/iopolitika" mellett dönt, mely szó mérték, szám, mennyiség kifejezésére alkalmas (84. 1.). 3. Ugyancsak a „nép" problémáját bővítik — heterogén módon! — a néplélektani sajátosságok = „pszichopolitika". Még nem szabad lankadnunk, új szó van tovább is. A társadalom-morfológiai részben ismét gazdagabbak leszünk két szóval: „filopolitika" és „biopolitika", mely utóbbi a szerzőnek a lehető legszerencsétlenebb csinálmánya. Végül pedig — az utolsó tényezőnél — a „krat-politikában sem maradhat el az új szavak özönvize: 1. az államforma tana = ,.nomopolitika", ez körülbelül az alkotmány tannak felel meg — de igen érdekes, realisztikus hozzátétellel (v. ö. 99 és 51. 1.) a pártokról való tan is idetartozik; 2. az államélet tana = „praxipolitika" (sic) és az államhatalom problémája = „archopolitika" — mindez készen áll — új szavakban. Sokat nyert volna a könyv, ha a szavak gyártására kevesebb figyelmet 'fordított volna (pedig mily becsületes odaadással mérlegeli a lehetőségeket, s tegyük hozzá, gondos körültekintésében sok finom észrevétel van). 35 Mi ugyanis a kultúrpolitikát nem az állam, hanem a társadalom spontán erőire alapítjuk s nem látjuk azt az állam sui generis hatáskörébe esőnek, mint a vallást sem. V. ö. dolgozatunk. A kultúrpolitika mivolta és viszonya a szomszédos iudomónváof'kkal. Athenaeum. 19?1. 38 V. ö. Polit. Probl. 8. és 127-134. lk. 37 Grundriss, 33. L