Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - Kjellén államelmélete

360 érthető módon találunk kormányzati szokásokat (közigazgatási joggal kápcsolatban), úgy Angliában az alkotmány mögött párterkölcsöt s szokásokat. Sőt mindez társadalomtudományilag éppen érthető. A jog nem szülheti önmagát. Jogszabályt társadalmi erők hoznak létre, e társadalmi erők, melyek létrehozták, tartják is fenn. A normatív államtannak nem szabad csak államjogtannak lennie. Számos mellőzött intézménye (pl. a hadsereg, diplomácia) mind bizonyos normatartalmat őriz, az államjogon kívül16 — értve általános formájában — millióféle társadalmi normát kell felölelnie, sőt a társadalom egész normatartalmát, mely az államot fenntartja és fejleszti, kritikai vizsgálattal kell az államcél rekonstruálásával értékelőleg vizsgálnia. Találtunk tehát a) normatív államtudományt, mint sajátszerű, önálló tudományfajt; előbb pedig b) valóságtudományokat: általános és deszkriptiv államtant. (Ez utóbbi Jellineknél17 még mindig igen homályos: „Die besondere Staatslehre ist entweder die Lehre von den besonderen Institutionen des Staates überhaupt, oder Lehre von den Institutionen des besonderen Staates" — kétségtelen az utóbbiról van szó leíró államtannál). Egy 3. államtant differenciális államtannak mondhatunk. Épúgy, mint az általános lélektan mellett kifejlődött a lelki élet hatalmas különbségeivel számoló differenciális lélektan, úgy az államélet roppant különbségeit is nehéz mindvégig egy „általános állam" (Staat überhaupt) fogalmába beleolvasztani. Jellinek körülbelül erre a differenciális államtanra gondol akkor, amidőn összehasonlító módszert követel, természetesen hogy különbségeket lássunk meg, mint lényegeseket. Sőt e tan be van olvasztva máris — s ez is zavarja az „általános" államtan képét — a meglévő rendszerekbe („államformák", helyesebben államtípusok) ;18 maga Kjellén is tett e téren érdekes kísérletet.19 Még mindig hátra van ama vizsgálatfaj jellemzése, mely a német „Kunstlehre des Staates" feladatkörét kiteszi. Az itt kifejlődő szempont olyan tudománystruktúrát hordoz, amelyet — bár megvan — szintén homályosan vettek észre eddigelé, s homályosan is fejlődött ki. Induljunk ki abból, hogy államcél van, s norma, melyet az állam követni tartozik (Sollen), szintén fennáll, érvényes. Kérdés, milyen módon valósítjuk meg a norma-követelte tartalmat? Minő eszközök állanak rendelkezésünkre? Bluntschlinak van egy érdekes fejezete, mely utódainál nyomtalanul eltűnt: fejezet az „állam eszközeiről" (Staatsmittel).20 Itt az a sajátságos a szempontokban, 16 V. ö. Mohinál „államerkölcstan" (330. lk.), bár ez is csak részlet. 17 Alig. Staatslehre, 10. 1. 13 V. ö. pl. Jellinek i. m. 644—718. 19 Versnek eines natürlichen Systems der Staatsformen. Zeitschr. für Po • litik, 8. köt. 1915. 427—51. 20 Politik, als Wissenschaft, 1876. 173—212.