Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

352 hatja a segélyt. Akkor is igényt tarthat a munkanélküli az újabb 12 heti segélyezésre, ha mielőtt az első 30 heti segélyezést teljesen kimerítette volna, az újabb segélyezés igénylése előtti 30 hétből 10-et egyfolytában biztosításra kötelezett alkalmazásban töltött el. Azonkívül felhatalmazza a törvény a kerületi ipari bizottságokat (industrielle Bezirkskommission), hogy a belföldi munkanélkülieknek, ha szükséges, a 30 hét után is folyósítsanak a teljes segélynek megfelelő összegben rendkívüli segélyt. Az új törvény megállapítja, hogy a kifizetett segélyösszeg 40°/o-át a munkaadók, 40%-át a munkások térítik meg az államnak és hogy a községek, melyek területén a kifizetések történnek, tartoznak annak terhében résztvenni. 4. A munkásság anyagi viszonyai. A szociáldemokrácia erejét Ausztriában nemcsak a nagyarányú szociális törvényalkotásban mutatta meg, hanem még jóval inkább a munkásság anyagi helyzetének javításában. A szakszervezetek ezen a téren értek el legtöbbet és alaposan kihasználták úgy a politikai, mint a gazdasági konjunktúrát. A hosszadalmas, de különösebb megrázkódtatás nélkül lefolyt bérharcok eredményeit nem vizsgálhatjuk. A korona vásárlóképességének állandó sülyedése folytán az összeomlás óta napirenden voltak a bérharcok, illetőleg a bértárgyalások munkaadók és munkások közt. Már csak idő- és energiakimélés miatt is felmerült 1919 őszén mindkét félben a gondolat, hogy nem lehetne-e a kollektivszerződésekben arról gondoskodni, hogy a munkabérek automatikusan igazodjanak a drágaság emelkedéséhez. A legnagyobb szakszervezet, a „Metallarbeiterverband" 1919 dec. 16-án kötött szerződésében abban állapodott meg a munkaadókkal, hogy munkaadókból és munkásokból álló paritásos bizottságot alakítanak, mely dönteni lesz hivatva az áremelkedés folytán szükséges bérpótlékról. Ezen megállapodásból kifolyólag, melyet idővel a többi szakszervezetek is magukévá tettek, a kvalifikált munkás bére két részből áll: a létfenntartást biztosító bér (Existenzminimum), melyet a tanulatlan segédmunkásnak is biztosítani kell és a kvalifikált munkának az ellenértéke. A bérpótlék, mely a drágaság növekedése szerint emelkedik a „gleitende Lohnzulage", az előbbi után számíttatik. Ez magyarázza meg, hogy a segédmunkások bére a drágaság emelkedésével mindjobban közeledett a tanult munkások keresetéhez. Az osztrák nemzetgj ülés 1921 dec. 21. törvényben (Abbau der Lebensmittelzuschüsse) megszüntette azt a rendszert, hogy az állam az életfenntartáshoz legszükségesebb és a háború alatt és hosszú ideig az után is csak jegyre kiadott élelmicikkek (kenyér, liszt, zsír, cukor) elárusítására ráfizetett. Ezeket a cikkeket ugyanis a társadalmi béke megóvása érdekében jóval olcsóbban