Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA AZ ÚJ AUSZTRIÁBAN. \z entente-államok részéről a világ-háború idejében életbe/-\ léptetett gazdasági intézkedések sehol a középenrópai államokban nem okoztak olyan nélkülözést és nyomorúságot, mint Ausztriában, illetőleg annak alpesi tartományaiban és legfőképen fővárosában, Bécsben. Sehol sem volt az élelmezési adag minden tekintetben oly szűkösen megszabva és sehol sem volt a hatóságilag megállapított élelmiszermennyiség oly kevéssé biztosítva, mint itten, hol a készletek hiánya miatt előfordult az is, hogy a szűkreszabott és rendes viszonyok közt csak állati táplálékra felhasznált őrleményekből készült kenyéradagot máról-holnapra felére kellett leszállítni és a hatósági élelmezési jegyek nem kerültek beváltásra. A nagyfokú éhséget annál inkább érezhette a lakosság, mert Bécs azelőtt mindig a legjobban ellátott városok közé tartozott, piacának nagyfokú felvevőképessége a legjobb árúkat biztosította neki a monarchia agrár-országaiból. Az átlag bécsi, s itt nemcsak a polgári elemre gondolok, táplálkozásában a háború előtt kétségtelenül nagyobb igényeket elégített és elégíthetett ki, mint bármely más németországi nagyváros lakója — ha összehasonlításul egy par excellence agrárország lakóit, mint Magyarországéit nem is vehetjük. Annál fokozottabb mértékben kellett tehát Bécs és az osztrák ipari vidékek lakóinak a háborúval járó sanyarúságot érezni. A közélelmezés állapota a lakosság nagy részénél jóval előbb kívánatossá tette a háború befejezését, mint a katasztrófa, a frontok összeomlása bekövetkezett. Az átalakulás Ausztriában, mely a monarchia fennállásából mégis mindig a legnagyobb előnyöket húzta, minden nagyobb forradalmi mozgalom nélkül, szinte magától ment végbe. A „császárváros" észrevétlenül lett túlnyomórészben köztársasági érzelművé, de lakosságára azután is nagy nélkülözések vártak. A Habsburg-birodalom összeomlásával Bécsnek és a Bécs körüli ipari vidékeknek eddigi természetes beszerzési forrásai bedugultak. A 6 millió lakosra megcsonkított új-Ausztria fogyasztása túlnyomórészben behozatalra szorult. Az új szomszédállamok pedig mind szigorúbban zárták el határaikat, sőt az állami hatalom tekintélyének