Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1922 / 1-2. szám - Napjaink problémái
170 Petőfi-kérdés ismerői számára írott munka, ám a laikus közönség által teljes értékében való élvezhetésének több akadálya van. Elsősorban már a szerző önmérséklete, a munkája számára kijelölt határok szigorú megtartása maga is ilyen akadály: a már az eddigi Petőfi-irodalom által kellően megvilágított és általánosan ismerteknek föltételezett részleteknél keveset időzik a szerző, pedig, ha csak az ismert életrajzi részleteknek is kissé több helyet juttat, könnyebbé tette volna az olvasóra háruló azt a bármily hálás, de nehéz feladatot, hogy e súlyos munkával teljes sikerrel megbirkózhassék. A tanulmány végén — bármily pontosan is értesül az olvasó Petőfinek irodalmunk történeti fejlődésében elfoglalt helyéről — az analyzist kiegészítő végső szintetikus esztétikai szemléletet sajnálattal nélkülözzük, valamint nélkülözünk minden utalást arra vonatkozólag, hogy milyen hely illetheti meg Petőfit a vi/agirodalom más nagy lyrikusai mellett. A munkának első, nagyobbik fele: a fejlődő Petőfi rajza az, amelyik különösen értékes. A kifejlett Petőfi költészetének rajzát kevésbbé gazdagnak és kevésbbé teljesnek ítéljük. — Néha úgy találtuk, hogy a szerző összefoglalásaiban nem mindig megfelelő nyomatékkal hangsúlyoz a Petőfi költészetére nézve lényeges vonásokat: így pl. költőnk páratlan természetes szerkesztőkészségét vagy a leírásaira jellemző megszemélyesítéseket. Petőfi leírásait, mint fű/képeket különben általában is talán érdemein kissé alúl becsüli. Végül az előadás és a stilus tömörségét és utóbbinak itt-ott nehézkességét, mint oly tulajdonokat kell említenünk, melyek e nagy munka könnyű élvezhetésének szintén akadályai. Horváth Jánost Péterfyve] és Riedl\e\ szokták néha kapcsolatba hozni. Mi inkább Gyulaihoz kapcsolnék, ahhoz a Gyulaihoz, akire munkájában maga is hivatkozik. Kevésbbé meglepő és szellemes eredetiségü, mint Péterfy vagy Piedl, ám gondosabban körüliekintő, gazdagabban elemző és egyben gazdagabban motiváló, szigorúbb objektivitása által pedig fejtegetései az amazokéinál inkább teszik reánk az objektív igazság benyomását. Egyben oly kritikus, ki bizonyos abszolútnak tekintett művészi eszmény alapján itél... olyankor, amikor megengedi magának a normatív jellegű szintetikus esztétikai Ítéletet. Olyasféle értelemben vett klasszikus kritikusunknak látjuk mint Gyulait, de egyben olyannak, ki Gyulai után Péterfynek és Riedlnek, de Katona Lajosnak is tanítványa volt és aki Adyt és a modern lyrát is tanulmányozta és megérteni tudta. Boda István. *
