Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Dante a politikai irodalom történetében [könyvismertetés]

DANTE A POLITIKAI IRODALOM TÖRTÉNETÉBEN. NÉPSZÖVETSÉG történetének tanulmányozása útján hosszú ideig állapodtam meg annál a határjelzőnél, melyet Dante „De monarchia" cimü mun1 *• kája ennek a nagy gondolatnak történetében jelent. Ennek a kérdésnek nincs egyetlen történetírója, ki abban a fényes sorozatban, melyet az ezzel a problémával foglalkozó nagy elmék betöltenek, ne a legelőkelőbb helyet biztosítaná Dante munkájának. Ez az elismerés nincs a „divina Comoedia" halhatatlan alkotója dicsfényének hatása alatt. A „Monarchia" hogy a középkori híres hasonlatot az államról és egyházról alkalmazzam, nem holdja a „divina Comoedia" napjának, önmagában hordja értékét és még ma sem puszta történelmi emlék, sőt a ma küzdelmeiben is nem egy irányban életet, valóságot, de különösen hatalmas tanúságot jelent. A „monarchia" értékének igazságos és tárgyilagos megítéléséhez az szükséges, hogy a középkori mentalitás eszközeit és világnézletét alaposan ismerjük és ne akarjuk minden áron a huszadik század világnézletén át kibogozni a középkori nomenclaturát. Ne essünk abba a hibába, melytől nagy írók sem mentesek, hogy mindig saját koruk eszmeáramlatának sodrába igyekeztek állítani Dantenak tisztán a középkori ideológiában mozgó politikai müvét. A „Monarchia" már a hozzátapadt külsőségekben is figyelemre méltó. Sokáig kétségbe vonták azt is, hogy Dante ennek a munkának szerzője. Ma már — bár most nem régen is akadt egy elfogadható bizonyítékokkal nem rendelkező német író, a ki tagadásba vette a szerzőséget — mégis a szerzőség vitáját eldöntöttnek lehet tekintenünk. Megindult a vita a felől is, hogy életének mely szakában, és vájjon a mű két első könyvét nem-e előbb írta, mint az utolsót (az állam és egyház külön hivatásáról1. Voltak, kik azt állították, hogy a nagy franciának Aquinói Tamás tanítványának Dubois Péternek munkái voltak reá hatással. Ily szerepet adnak Admonti Engelbert és Párisi János munkájának is. Olvasta-e nem olvasta-e Dante ezeknek a kortársainak munkáit — teljesen közönyös, de az bizonyos, hogy a „Monarchia" mindenekfölött kiemelkedik már csak rendszerességénél és összefoglaló logikus erejénél fogva is az említett munkák köréből. A népszövetségi gondolat legújabb búvárai is, mint például Redslob Róbert, (das Problem des Völkerrechts) és Ter Meulen (Der Qedanke der internationalen Organisation) a középkori politikai irodalom első rendszeres kimerítő munkájának ismerik el a Monarchiát. A világ minden művelt nyelvére lefordították. Csak most jelent meg végre magyar fordításban, melyet dr. Balanyi György kegyesrendi tanár a Witte-féle kiadás alapján becsületesen végezett el, és ezt igen tartalmas előszóval is ellátta. Csak az tudja ezt a fordítást méltányolni, a ki tudja, mily nehéz Dante latin nyelvű munkáját más nyelvre ültetni. Hézagpótló ez a munka annál is inkább, mert a Dante ünneplések valóban sokat vesztettek volna, ha hiányzik irodalmunkban a magyar nyelvű „Dante Monarchia". BeTársadalomtudomány. 1