Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

6t; felfordultság, hogy hol az egyik, hol a másik fél fordul segítségért hol az egyik, hol a másik európai nagyhatalomhoz, úgy hogy a francia király, a spanyol kiráty és a német császár zsoldosainak dúlásai még fokozzák Itália általános zavarát. Ennek a kornak lázas pulzusa lüktet a Machiavelli Írásaiban. Machiavelli Rábájának ez a darabokra töredezettsége voltaképpen az egész politikát külpolitikává tette. Már Macaulay is kiemeli Machiavelliről szóló essayjében, hogy az akkori olasz államok sorsa inkább diplomatáik ügyességétől, semmint belső igazgatásuktól függött. Innen van, hogy Machiavellinek azok a fejtegetései különösen becsesek, amelyek a külpolitikára vonatkoznak. Már a római birodalom sikereit illető kutatásait is ez a külpolitikai vonás járja át. Erre a szempontra különösen képesítette követi működése is. A Fejedelem külpolitikai vonatkozásai is erős realizmusról tesznek tanúságot. Szomszédok háborúja esetén — mondja a 21. fejezetben — nem jó semlegesnek maradni. Ha a viszonyok olyanok, hogy valamelyik fél győzelme esetén tartanunk kell a győzőtől, úgy azért nem jó a semlegesség, mert a győzőnek nem kellenek a gyanús barátok, akik a bajban nem segítették s a legyőzött pedig szintén nem áll melléd, mert te sem támogattad. Igaz, ha az győz, aki mellé álltál, ezáltal csak még hatalmasabbá tetted és így az ő befolyása alá kerülsz. De legalább le lesz neked kötelezve. Másfelől a győzelmek rendszerint nem is oly teljesek és zavartalanok, hogy a győzőnek semmi tekintettel sem kellene rád lennie. Ha viszont az a fél marad alul, akit tq segítettél, úgy legalább ennek támogatásában részesülsz és részesévé válsz sorsának, amely ismét jóra is fordulhat. Ha viszont a küzdő szomszédok egyikétől sem kell tartanod győzelmük esetére, úgy annál inkább teszed bölcsen, ha valamelyikük pártjára állasz. Mert igy éppen annak a szomszédodnak a segítségével döntőd meg a másikat, akinek meg kellene azt mentenie, ha bölcs volna és aki győzelme révén a te hatalmadba kerül. Ez annál is inkább így áll, mert ilyen esetben lehetetlen, hogy az, akinek pártjára állasz, ne győzzön. Amíg azonban nem kell, ne szövetkezz nálad hatalmasbakkal, mert győzelmetek esetén az ő hatalmába kerülsz; már pedig a fejedelem kerülje, hogy mások kegyétől függjön. Az a háború igazságos, — mondja a Fejedelem 26. fejezetében, — amelyik szükséges és azok a fegyverek kegyesek, amelyek egyedüli reménységeink. Nagyon találóan jegyzi meg Réz Mihály Machiavelliről szóló mélyen járó tanulmányában (Budapesti Szemle, 1917. évf. 85. 1.): «Machiavelli oly elveket ajánl a belpolitikában, melyeknek követése a külpolitikában ma is kevésbbé kivétel, mint szabály. Az önzés kíméletlensége, az erősebb joga, a mindenáron való uralom, ma is külpolitikai szabály. Az erőszak, a kijátszás, az adott Ígéretek be nem tartása ma is mindennapi eszköze és azon diplomáciai fogások, melyekkel lepleztetnek, etnikai értékét aligha emelik.»