Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

ö egyik legelső mestere. Csevegések formájában tárgyalja az államtan kérdéseit is. Minden nehézkesség nélkül ömlik tollából történelem, értekezések, követi jelentések és magánlevelek keretében a politikai tanácsok és elmélkedések szakadatlan sora. * * * Machiavelliben szenvedéllyé fokozódott a közügyekkel való foglalkozás. Igazi politikai temperamentum. Neki éltető eleme a ílórenci közügyek igazgatása; ez az a levegő, emely nélkül valósággal lélegzeni sem tud. Jól jellemzi önönmagát egyik volt követtársához, Vettori Ferenchez írt levelében: «Nem tudok én beszélni — úgymond — sem selyemről, sem gyapjúról, sem nyereségről, sem veszteségről; vagy némának kell maradnom, vagy az államról kell szólnom». Ezért volt neki oly elviselhetetlen, hogy a Mediciek nem akarták igénybevenni szolgálatait. S ha már sehogy sem foglalkozhatott hazája közügyeivel, a régi Róma históriáját lapozgatja Titus Liviusban és ennek nyomán tollal a kezében elmélkedik az államok dolgairól. így születik meg két politikai munkája, hírességének alapja : a Titus Livius első 10 könyvéről való elmélkedések és a «Fejedelem»-ről írt munkája. Keletkezésük történetét maga mondja el egy Vettori Ferenchez írt levelében. Korán kel, kimegy az erdőre, ahol fát vágat és ahol a fa vágókkal tölt el két órát. Onnan egy forráshoz vonul, költővel kezében. Majd a korcsmába megy, elbeszélget az átutazókkal, elkérdezi őket, mi újság hazájukban s megfigyeli ízlésük és képzelődésük különbözőségeit. Miután családjával megebédelt, ismét visszatér a korcsmába, ahol megvan a rendes társasága : a korcsmáros, egy mészáros, egy molnár és két mészégető. Ezekkel estig játszik szerencsejátékokat ezer veszekedés és szitkozódás között. Jóllehet többnyire csak egy garasért pörölnek, a szomszéd faluba is elhallatszik lármájuk. «Ebbe az alacsony életbe elmerülten — írja — kidugom fejemet a penészből, gúnyolva sorsom mostohaságát, mert látni akarom, nem szégyeli-e el magát. Ha eljő az est, hazamegyek dolgozószobámba. A küszöbön levetem a piszkos és sáros parasztgúnyát, királyi udvarhoz illő ruhát öltök magamra és így, illő öltözetben lépek be az ókor nagyjainak udvarába. Itt szives fogadtatásban részesülök és azzal a táplálékkal üdítem magam, amely egyedül nekem való s amelyre születtem. Nem restellek velük beszélni, megkérdezem tőlük tetteik indokait; ők pedig nyájasan felelnek, úgy hog'3r négy órán keresztül nem érzek unalmat és elfelejtem minden viszontagságomat; a szegénység nem ijeszt, a halál nem rettent. Egészen felolvadok bennük. S Daniéval tartva, aki azt mondotta, hogy a halottak megjegyzése nélkül nincsen tudomány, följegyeztem magamnak beszélgetéseikből a legfontosabbat és egy kis munkát szerkesztettem belőle: de Principatibus, amelyben, amennyire csak tudok, belemélyedek abba, hogy mi a fejedelemség, melyek a fajai, hogyan szerezhető meg és hogyan vész el. Ha valamelyik ötletem valaha megnyerte tetszésedet, úgy ez nem fog visszatetszeni s egy fejedelemnek, főleg egy új fejedelemnek bizonyára kedvére való lesz, amiért is Juliano ő Fenségének fogom ajánlani.» Medici Gyula azonban időközben elhalt s így