Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1921 / 1. szám - Somló Bódog
35 dolgozatában (1908) a kauzális szociológiai szempont mellé mint teljesen egyenértékűt állítja oda a teleologikus értékelő szempontot, végül pedig «D as Verháltnis von Soziologieu. Rechtsphilosophie, insbesondere die Förderung der Rechsphilosophie durch die Soziologie»c. felolvasásában (1911)1 már teljesen kizárni kívánja a jog szociológiáját a jogbölcselet köréből. Nézete szerint a jogbölcseletnek két probléma-komplexum megoldására kell szorítkoznia, a jog fogalmával összefüggő kérdéseket és a j o g értékelés év e 1 összefüggő kérdéseket kell tisztáznia. (I. m. 565.) Az utóbbi kérdésekkel a helyes jogról és az érték problémájáról szóló dolgozataiban, melyeket fentebb már ismertettünk, foglalkozott, a jog fogalmával összefüggő probléma-komplexumot pedig «J u r i s t i s c h e Grundlehre» c. nagy munkájában igyekezett megoldani, miután az e problema-körbe tartozó kérdések közül a jogalkalmazás és a szokásjog kérdését már előzőleg külön értekezésekben dolgozta fel. «A jog alkalmazásról)) c. dolgozatában2 arra az eredményre jut, hogy «a törvénymagyarázat szabályainak csakis mint valamely pozitív jog részének van józan értelmük», illetőleg hogy «a birói jogmagyarázatnak egy bizonyos módon való szabályozása helyes jogként követelhető*. (I. h. 88.) Dogmatikusan e tekintetben csak az az egyetlen tétel állítható fel, hogy a bíró a jognak feltétlenül alá van rendelve. (U. o.) Amely tételhez «Juristische Grundlehre» c. művében még azt a jog fogalmából folyó általános követelményt fűzi, hogy «a legfőbb hatalom nyilatkozatai a jogszabályok egy ellentmondás nélküli rendszerévé illesztendők össze.» (Jur. Grundl. 383.) Ezen eredményhez a szabadjogi iskola tanításainak egy igen éleselméjü kritikáján keresztül jut el. Ennek folyamán megcáfolja a jog hézagosságáról szóló elméletet, kimutatva, hogy a joghézag csak mint jogpolitikai fogalom, mint a jog helytelenítése, kritikája állhat meg, de nem beszélhetünk jogalkalmazási hézagról, minthogj' a fennálló jog alapján mindenkor el lehet dönteni, hogy valamely konkrét eset tiltott, parancsolt, megengedett vagy jogilag irrelevans-e. Az, hogy e döntés célszerűtlen vagy igazságtalan eredményre vezetne, egészen más lapra, épen a jogkritikai oldalra tartozik. Hasonlóképen nem a jogalkalmazás kérdése a szabadjogi iskolának az az érvelése, hogy a bírói joggyakorlat sokszor a jogtól eltérő új jogalkotáshoz is vezethet. Ez a jogforrások tanába tartozik. És végül helytelenül hivatkozik a szabadjogi iskola arra is, hogy a bíráskodás lelki folyamatában nemcsak logikai, hanem értékelő funkciókat is találhatunk, mert «egyesegyedül a jog tartalmától függ, hogy a bírónak mennyiben kell Ítélkezése közben csak logikai funkciókat, mennyiben pedig ezeken kívül még erkölcsi ítéleteket is, vagy pedig még tetszése szerinti döntéseket is véghezvinnie.)) (A jog alkalmazásáról 186.) 1 Felolvasta az «Internationale Vereinigung für Rechts- u. Wirtschaftsphilosophie» II. kongresszusán, Darrastadtban, 1911. jún. 8-án. Megjelent az ccArchiv f. Rechts- u. Wirtschaftsphil.» IV. köt. 1911. 563—569. 11. 2 Jogállam. X. évf. 1911. 97—103, 177—189. 11. — Megjelent németül is «Die Anwendung des Rechts» cimen a Grünhut-féle Zeitschrift für das Privát- u. öffentliche Recht der Gegenwart XXXVIII. kötetében. 1911. 55—74. 11. 3*
