Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A néplélektan mint tudomány

419 raány, amely megelőzi mindazokat a tudományokat, amelyekből a filozófia anyagát közvetlenül meríti. Ez a tudomány a saját körében tapasztaltakkal ^hozzájárulhat annak kimutatásához, mi az egyes tudományokban inkább csak specifikus és mi az ismeret általános struktúrájához tartozó. Világosságot hozhat továbbá abba is, hogy a csekély kezdetekből miként fejlődhettek ki az egyes tudományok mint külön szervek. Es mindezek útján elösegitheli azt, hogy a filozófia végre is meg tudja állapitani az ismeret összes föltételeit s amennyire nekünk gyarló lényeknek lehetséges, meg tudja majd ismereteinket magyarázni! Az a tudomány tehát, amit Steinthal és Wundt tételeztek s az utóbbi a néplélektan neve alá foglalt, igenis lehetséges, mert szükséges és semmi más tudomány által nem pótolható. Anyaga nem mesterségesen más tudományok területéről vonatott el, hanem önmagától halmozódott fel mindaddig, amig elérkezett a pillanat, hogy a felhalmozott nyersanyag egyes kiváló szellemek által végre is némikép szilárdabb keretek közé foglaltassék s a benne rejlő törvényszerűségek napvilágra hozassanak. Csakis arról lehet szó, hogy az a módszer, amit a néplélekian eddig szinte kizárólagosan használt, a genetikus módszer és az a név, amit Wundt adott, megfelel-e azon óriási kontigens természetének, amely a legnagyobb rérészében még megoldatatlanul mered felénk ? A mi a módszert illeti, az, egymagában legalább, semmiképpen sem megfelelő. De ugyanakkor ne felejtkezzünk el arról sem, hogy nincs egyetlen tudomány, amely egyedül csak a genetikus módszerrel élhetne. Annyi mindenesetre áll, hogy vannak tudományok, amelyeknek vezető módszerük a genetikus. Elképzelhetünk-e például a történettudományok vezető módszeréül mást. mint a genetikus, a történeti tények lepergéséhez simuló, leiró módszert, amikor egész anyaguk az időben való lefolyáshoz van kötve! Azt sem monda következők hozhatók fel: Azért, hogy- három vagy négy, még végérv ényesen meg nem állapított alapelvre tudjuk redukálni a jelenségek felfogásának formáit, vagy hogy az eddigieknél jobban megállapítjuk az egyes tudományok és a filozófia speciális módszereit, a jelenségek megmagyarázásában a múlthoz képest még nem igen jutottunk előbbre, legfeljebb a jelenségek megmagyarázásának rendes módját valamennyire tisztáztuk. De hátha a jelenségek nem szabályosan, nem a racio, vagyis néma specifikált, kis térre szoruló (bár önkényesen az egész világkomplexumra reáalkalmazott) emberi ész szigorú elvei alá vonhatóan tűnnek fel ?^ Lehet-e minden ilyen esetet az irracionális jelenségek törvénynélküli káoszába belegyömöszölni és abba könnyűszerrel eltüntetni ? Olyan bizonyos az, hogy amit nem lehet absolut világossággal, evidensül, szigorú törv ények útján megmagyarázni, az eo ipso törvénynélküli ? A logizmus túlzó rationális voltánál fogva nem adhatván kellő magyarázatot a világ összes jelenségeire nézve, a ratio alá nem vonható jelenségeket illetőleg vagy a negatio, a nemtörődés álláspontjára helyezkedik, vagy a hit, a meggyőződés, a képzelet kellő fék nélküli kiegészítésére szorul. Előbbi esetben a jelenségek csak egy részének a magyarázatát képes adni és így kevesebb mint a filozófia. Utóbbi esetben pedig túlmegy a tudományos magyarázat határain és csupán a tudomány és az önkényesebb konstrukciók bizonyos vegyüléke.