Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A néplélektan mint tudomány

417 ben azonban, minthogy a dogmatikus tételekhez szükségkép alkalmazkodik a belső tartalom, a filozófia problémája már nem tudományos probléma, hanem inkább a hit, a vélemény, az előítélet s a tekintély dolga. így a filozófia a maga egészében mindjobban visszasülyed abba a bizonytalan, tudást, ismeretet, véleményt, misztikus hitet, fantasztikus képzeteket, közszokást, hagyományt egyformán magába záró állapotba, amelyből Kant segélyével nagynehezen és éppen hogy kiemelkedett. * * * Igazoltuk, hogy az egyes tudományok mennyire bizonytalan állapotban vannak, hogy részeik milyen kevéssé és milyen lazán függnek össze, hogy anyagukban nyilván több az oda nem tartozó rész, mint a tisztán tudományos, hogy nem tudunk a konglomerát, kaosz-szerü részekben kellőkép eligazodni, hanem inkább csak sejtjük, mi tartozik szorosan az illető tudományhoz és mi nem. Ha azonban mindez így van, akkor a helyzet tényleg az, hogy a biztos tudás igen kis területével szemben áll a bizonytalanság, a vélemény, a hiedelem, a képzelet, az ősi és jelenlegi szokások, a hagyományok óriási.területe. Az kétségen felül áll, hogy az egyes tudományok folyton reászorulnak erre a kaotikus anyagkomplexumra, mert a saját anyaguk jó részével beletartoznak s honnét táplálkoznának, honnét kapnának új erőre, mivel növelhetnék megszervezett részeiket, ha innét nem ? Teljesen vagy legnagyobb részében újszerű ismeret ugyanis ritkán adódik s így ritkán fordul elő az ismeretanyag teljesen új rendezése. A kaotikus komplexum, amelyből az egyes tudományok a szükséghez képest merítenek, de amelybe visszalökődik az is, amely bennük fölöslegesnek bizonyult, sok tekintetben hasonló a koralltelepek közös testéhez, amelyből az egyes tudományok, mint a világkorallok egyes fejei, ékülnek ki. • Ha azonban az összes tudományok tartozékai ennek a kaotikus komplexumnak, akkor olyan tudománynak is kell lennie, amely mindenekelőtt azzal foglalkozik, milyen törvényszerűségek uralkodnak ebben a vélemény-, hiedelem-, szokás-stb. komplexumban. Ha nem tartjuk lehetségesnek az ilyen tudománj't és a tudományok közös alaptömegét abszolút kaoszjellegűnek vesszük, — nem pedig olyannak, amely minden különbség mellett is inkább csak a bizonyosság, a törvényszerűség még csekélyebb fokában különbözik az egyes tudományoktól, — akkor az egyes tudományok sem tekinthetők tudományoknak, hanem egyed ü 1 csak a véletlen, a pillanatnyi szükséglet alatt kiváló, igen változó képet mutató, bizonytalan és törvényszerűtlen alakulatoknak. Ez esetben az egyes tudományok az amoebák nyúlványaihoz lennének csak hasonlíthatók, amelyek a pillanatnyi szükséglethez képest bárhol és bármily formában kinyúlhatnak és újra visszahúzódhatnak. A tudományok fejlődésének története mindenesetre ellentmond ennek a lehetőségnek és azt a tapasztalatot nyújtja, hogy bármilyen alakot vesznek is fel az egyes tudományok — vagyis a pillanatnyi szükséglet hatása alatt kibővülhetnek, vagy összébb szorulhatnak — mégis mivel az egyes tudományok állandó szükségletet jelentenek, bizonyos állandó, határozottabb alak-