Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1921 / 3. szám - A néplélektan mint tudomány
407 kifejezéssel élve, bizonyos szükséglet kiváltó hatása alatt a kültakarón a fényre érzékeny színfoltok keletkeznek, amelyből újabb szükségletek kapcsán az ember igen komplikált szerkezetű szeme állhat elő, ugyanígy van ez szellemi világunkban is. Abban a pillanatban, amint valami szellemi szükséglet, például új tudomány szükséglete előáll, az emberi szellem meglátja az adottságok nagy tömegében mindazt, ami finom, de erős szálakkal sokszor már úgyis összefügg egymással s ugyanakkora saját speciális szelleméből is ereszt szálakat s azokkal a dolgok eredeti adottságát még inkább össze igyekszik fűzni. Az eredmény a külvilágba és a belső világba egyformán átnyúló, sokszor igen bonyolult szervezet lesz, amelyben az eredeti részeket legtöbbször nem lehet pontosan megkülönböztetni s amelyet inkább csak hajlamaink, vagy észbeli beosztásaink szerint nevezünk anyagi vagy szellemi természetűnek, de tulajdonkép egyik sem az, hanem egy új adottság, a csillagképben feltűnő új csillaghoz hasonló. A tudományok sem mások, mint bizonyos szerveződések. A zoológia tudománya például mainap már nem csupán az állatvilágra közvetlenül vonatkozó rendszeres ismereteket zárja magába, hanem az állatvilág minden más adottsághoz való viszonyát is, de még tovább menve, minden létező és kihalt állatot s mindazon számtalan képzetet, amelyek az illető képzetnek az állatvilággal való valamilyen összefüggését mutatják. Ilymódon a zoológia tudománya finom és erősebb szálakkal átnyúl a csillagképek elnevezése révén a csillagászat tudományába, a művészetben alkalmazott fantasztikus állatalakok útján a művészettörténetbe és a lélektanba (fantázia kialakulása) s ugyanakkor a geológia és a fejlődéstan révén más oldalról is behatol az ember speciális világába. Hol vannak még ezenkívül azok az igen erős szálak, amelyek a gyakorlati életben az állat gazdasági fontossága és az állatnak ma már tudományos alapokon folytatott tenyésztése alapján összekötik az abstrakt zoológiát nem csupán a gyakorlati élettel, hanem az e körül kifejlődő rokon és kevésbbé rokon abstraktiókkal és számtalan konkrétummal. Az egyes tudományok, hasonlóan a zoológiához, különböző irányokba szálakat eresztő gócok, amelyek együttvéve egyetlen nagy rendszert alkotnak, a tudományok vagy a szervezett ismeret rendszerét. Mindenesetre lehetséges az emberiség által felgyújtott ismeretanyagból, elvonva más tudományok anyagának egy részét is, új tudományt konstruálni. Ha azonban ez a konstrukció inkább csak mesterséges, az illető tudomány nem állhat fenn sokáig, lassankint visszafejlődik, anjTaga szétesik s annak legnagyobb részét fölszívják a többi, életerős, igazi szükségletet jelentő tudományok. Az a kérdés tehát, hogy a néplélektannak van-e létjogosultsága a tudományok rendszerében, hiányt pótol-e s így fennállása biztosított, bármiként határozták is meg legnagyobb művelői Steinthal és Wundt. Ily felfogás mellett nem azt kell elsősorban vizsgálnunk, hogy milyen viszonyban van a néplélektan a többi tudományokkal, sem pedig azt, hogy módszerei elég exaktak-e arra, hogy a tudomány nevét egyáltalán viselhesse, hanem jóval inkább azt, amit Kant vetett fel a metafizikát illetőleg: egyáltalán lehetséges-e a néplélektan mint tudomány? Ha erre