Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1921 / 1. szám - Somló Bódog
.".2 racionalizmusától egészen az objektív szociológia szélső végletéig vezelö ingamozgás egész ideje alatt érintetlen maradt* az a szög, amelyen az inga függött. Jeleztük azonban már azt is, bogy ismeretelméleti és értéktani vizsgálódásainak az ütései alatt ez a szög is meginog, filozófiai alapfelfogása gyökeresen megváltozik: elhagyja a spenceri filozófia talaját és a kanti ismeretelmélet szikláira helyezkedik. Ezen változás első jelét a már említett «I)as Problem der Rechtsphilosophie» (1908.) c. felolvasásában találhatjuk meg, amelyben bizonyára a neokantianus Stammler hatása alatt, igen világosan kifejti, hogy a kauzális összefüggések ismeretéből a cselekvésnek semmiféle normája sem folyik. Feladja tehát régebbi naturalista felfogását. «Masstábe zur Bewertung des Rechtsa1 c. dolgozatában azután az utilitarisztikus értékelés álláspontját is elhagyja. A helyes jogra vonatkozó különféle elméletek cáfolata után kifejti itten, hogy a helyes jog az, amely valamely pozitív erkölcs mértékének megfelel. Az erkölcs megítélésére pedig magasabb mértékünk nincsen, ezt is csak valamely más erkölcs alapjáról Ítélhetjük meg. (Masstábe, 14. 1.) Hogy most már melyik erkölcs alapjára helyezkedünk — mondja «K a u z á 1 i s vagy normatív e t i k a» c. dolgozatában (Alexander-Emlékkönyv, Bpest, 1910. 125—130. 11.) — az nem függ tetszésünktől, «mert az reánk nézve adott dolog». Mai kulturális állapotúnk mellett — szokta mondani — az a mérték, amellyel a többi erkölcs, a jog és az egyéb szociális tünemények helyességét megitéljük, a keresztény erkölcs. Az erkölcs tartalmát megadó szabályok — írja továbbá legutóbb említett dolgozatában — szociális eredetűek, a történelmi fejlődés rendjén (jönnek létre, Változnak), relativok. Csakhogy relativitásuk pusztán kauzális relativitás, létrejövetelük relativitása, de normative abszolút érvényűek. Mint parancs az erkölcs mindig abszolút.» (Kauzális v. norm. etika, 128—129. 11.) Amiért is, amíg egyrészt az erkölcsnek mint szociális fejleménynek a kialakulása egy kauzális tudománynak, a szociológiának tárgyává tehető és teendő, addig másrészt valamely kulturailag adott erkölcsi értékelés rendszeres és következeles keresztülvitele lehetővé teszi a normatív etikát. «Az etika ott kezdődik, ahol a kitűzendő célok közt a helyesség szempontjából teszünk különbséget. Ezt azonban kauzális tudományból nem lehet kidesztillálni.» (U. o. 130.) Igaz, hogy a pozitív erkölcs történelmileg fejlődik, ettől a kauzális oldalától a dolognak azonban teljesen absztrahálnunk kell, ha értékelünk. i Felolvasta az ((Internacionálé Vereinigung für Rechts- und Wirtchaftsphilosophie» első kongresszusán Berlinben, 1910. május 18-án ; megjelent az «Arehiv f. Rechts- u. Wirtschaftsphil.»-ben, III. k. 1910. 508—522. A vitáhan vele szemben tett ellenvetésekre adott válaszát ugyancsak az «Archiv» etc. közli (u. o. 589—591. 11.) Magyarul megjelent a ((Huszadik Századában (XI. évf. 1910. XXII. k. 1—14. 11.). «A jog értékmérői)) címen. Ezen utóbbi cikk alapján ugyancsak a ((Huszadik Század-) hasábjain vita fejlődik ki közte és Rónai Zoltán közt, melyben Somló «A h e 1 y e s j o g» (u. o. 390—395. 11.); «M é g egyszer a h e 1 y e s j o g r ó L> (u. oXII. évf. 1911. XXIII. k. 71—73. 11.) és «Új ból a hely es j og ról és egy helytelen cikkröh) (u. o. 334—340. 11.) címen vesz részt.
