Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A nemzetközi munkásvédelem

40Ű nemzetközi ellenőrzés alá helyeztetik, amennyiben a kormányokat kötelezi az egyezmény arra, hogy az engedélyezett kivételeket a nemzetközi munkásvédelmi hivatalnak bejelentsék, amely viszont a közgyűlésnek tesz róla jelentést. Másik irányban oly módon gondoskodik ellenőrzésről a tervezet, hogy a munkaadókat kötelezi telepükön hirdetmény útján a munka kezdete és befejezése idejének megjelölésére, valamint a munkaközi szünetek feltüntetésére. Azokról, akikre nézve az egyezmény értelmében hosszabb munkaidő állapíttatott meg, a munkaadó jegyzéket vezetni köteles. A tervezet Japán, China, Siam, Brit-India, Perzsia, Románia és Görögország részére részint az életbeléptetési határidő, részint pedig a tárgyi rendelkezések szempontjából bizonyos kivételeket állapít meg. Az egyezménytervezethez hozzájáruló felek, a jelzett államok kivételével, kötelezték magukat arra, hogy 1921. július l-ig megteszik a szükséges lépéseket az egyezménytervezet életbeléptetése végett. E lépések tényleg az európai, sőt az Európán kívüli államok nagy részében már megtörténtek és a 8 órai munkanapot életbeléptető törvényeket az államok nagy része már meg is hozta. A második egyezménytervezet, mely ugyancsak 1921. július l-re kötelezi az azt elfogadó feleket intézkedésre, a munkanélküliség elleni küzdelemnek szól, tehát szintén a háború alatt a munkások részéről felállított egyik legfontosabb követelést honorálja. Igaz, hogy e kérdés rendezése egyébként is a legsürgősebbek közé tartozik, mert a háborús és a forradalmi pusztítások folytán beállott munkanélküliség arányai mérhetetlenek. Annak dacára az az ellentmondás semmiféle egyezménytervezettel ki nem küszöbölhető, hogy a békeszerződés esztelen rendelkezései, melyek több országot legfontosabb gazdasági feltételeitől fosztanak meg, mintegy mesterségesen felidézték a munkanélküliséget, amelyen az egjTezménytervezetben foglalt intézkedésekkel legfeljebb némileg enyhíteni lehet, de segíteni nem. Az egyezménytervezet ugyanis egyrészről arra kötelezi a feleket, hogy a munkanélküliségre, valamint annak leküzdésére vonatkozó minden adatot a munkásügyi hivatallal közöljenek, másrészről pedig arra, hogy ingyenes közhatósági munkaközvetítőt létesítenek. Az adatok kölcsönös közlése mindenesetre igen tanulságos, de 1 nem hárítja el a munkanélküliség okait, az ingyenes hatósági munkaközvetítés pedig a munkanélküliségnek csak azt az alakját képes megszüntetni, amely a munkakereslet és munkakinálat összetalálkozásának hiányaiból származik. A jelzett intézkedéseken kívül az egyezménytervezet arra is kötelezi a feleket, hogy amennyiben munkanélküliségi biztosítást léptetnek életbe, ezt olyképp rendezzék be, hogy annak előnyeiben a külföldről bevándorolt munkások is részesülhessenek. Egyébként e rendelkezések is már a leeds-i határozatok közt szerepel és így a munkásosztály fontos követelését honorálja. A munkaközvetítés, de a munkanélküliségi biztosítás kérdése is hatalmas lendületet vett a washingtoni confereíitia hatása alatt. A harmadik egyezménytervezet az anyasági védelemre vonatkozik és szülés után hat heti védelmet nyújt az anyáknak, egyúttal kikötve azt is, hogy ezidő alatt saját és gyermekük fenntartására szük-