Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A nemzetközi munkásvédelem

397 Aki figyelmesen követte az eseményeket, annak ezt már a világháború kitörésének évében látnia kellett. 1914-ben ugyanis az amerikai Federation of Labor kijelentette, hogy a békeszerződés feltételeinek megállapításában a munkásosztálynak is részt kell vennie. Ez a gondolat az egész háború alatt el nem aludt és minél tovább haladt a világháború, annál határozottabb alakot öltött A munkásosztály követeléseinek első megállapítása az 1916. júliusában Leedsben tartott nemzetközi munkásértekezleten történt Igaz, hogy a nemzetköziség sánta volt mert csupán Franciaország, Anglia, Belgium és Olaszország kiküldöttei vettek részt az értekezleten. A leedsi határozatok elsősorban azt vélik a békeszerződésben kimondandónak, hogy a munkára való jog minden munkást minden országban megillet hogy tehát a szakszervezetek tevékenységéből kifolyólag senkit sem szabad valamely országból kiutasítani és a külföldi munkásokat nem szabad kedvezőtlenebb helyzetbe hozni a belföldieknél. -Másodsorban a ki- és bevándorlásnak a munkásosztály érdekeinek megfelelő megoldását követelték olykép, hogy a munkások és munkaadók bevonásával e kérdés megoldására ellenőrző szervek létesíttessenek, amelyek meghallgatása nélkül tilalmaztassék idegen munkások toborzása; az idegen munkások munkafeltételei továbbá ellenőriztessenek a belföldi szakszervezetek részérói, nehogy azok a belföldi munkások munkafeltéeleit ronthassák. A harmadik követelés a munkásbiztositás általánosítására vonatkozik, olyképen, hogy minden ország köteleztessék a betegsegélyezés, a rokkant- és aggkori, valamint a munkanélküliség biztosítás bevezetésére és minden munkásnak honosságára való tekintet nélkül a biztosítás előnyeiben való részesítésére. Követelték továbbá Leedsben a 10 órai maximális munkanapot mint általános szabályt míg a bányákra, folytonos üzemekre és az egészségre káros üzemekre vonatkozólag a -8 órai munkanap állíttatott feL A gyermekek foglalkoztatására nézve a 14 éves korhatár feltétlen megkövetelése (földmivelésre is), a 18 évnél fiatalabb munkásoknak az éjjeli munkából való kitiltása voltak a követelések. A békeszerződésbe felveendőnek jelezte továbbá a leedsi konferencia a legmesszebbmenő egészségügyi védelmet és az iparfelügyelet tökéletesbitését valamint a szakszervezeteknek e feladatkörbe való bevonását végül pedig a felállított programm ellenőrzése és végrehajtása céljából nemzetközi munkásügyi hivatal felállítását. A nagy német-francia ellentét dacára a Confederation Générale du Travail vállalkozott arra, hogy a semleges államok munkásságának útján a német szakszervezetek központjával közli a leeds-i határozatokat. Erre 1917. július 18-ára a szakszervezeti központok titkárait Stockholmba hívták össze nemzetközi értekezletre. Az entente szakszervezetei itt nem képviseltették magukat és az értekezleten csupán Svédország, Dánia, Norvégia, Hollandia, Finnország, Németország, Ausztria, Magyarország és Bulgária szakszerv ezeti kiküldöttei vettek részt. Az értekezletnek inkább előkészítő természete volt de még ugyanennek az évnek vége fele, 1917. október 4-én Bernben gyúlt össze egy újabb szakszervezeti congressus, amelyen az említett országok szervezetein kivül a svájci szervezetek is képviselve voltak. E congressus tovább szőtte a leeds-i pro-