Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A nemzetközi munkásvédelem

394 látta szükségesnek: Amidőn Vilmos császár 1890. február 3-án már nem egyszerű javaslatot tett a nemzetközi munkásvédelem érdekében, hanem Berlinbe egyenesen nemzetközi konferenciát hívott össze a nemzetközi munkásvédelem kérdéseinek megvitatására, e lépésében az a kényszerűség vezette, hogy Németországban elkerülhetetlen lesz a socialpolitikai törvények sorozatának alkotása, a gyárosoknak e törvényekkel szemben biztosan várható ellenállását pedig a többi iparos államoknak is hasonló lépésre indításával akarta leszerelni. Ezért ragadta ki II. Vilmos császár a svájci szövetségtanács kezéből a nemzetközi munkásvédelem terén a kezdeményezést és hozta létre az első munkásvédelmi tanácskozást. A berlini nemzetközi munkásvédelmi conferencia már 1890. március 15-én tényleg meg is nyilt. Azon 15 állam képviseltette magát és a tanácskozásokat iTerlepsch báró porosz kereskedelemügyi miniszter, a nemzetközi munkásvédelem lelkes híve, vezette. Mindez mutatja, hogy 1880. óta e téren menn}rire változott a helyzet. A berlini conferentia még óvatos tapogatódzás a munkásvédelem nemzetközi alapokra való helyezése tekintetében. Nem diplomáciai conferentia, melynek feladata nemzetközi munkásvédelmi egyezmények kötése lett volna, hanem az egyes kormányok kiküldötteinek egyszerű meghallgatása abban a tekintetben, hogy mily kérdésekben lehetne a munkásvédelem terén az érdekelt államok egyöntetű eljárására számítani. Ezért a conferentia nem is hozott a résztvevő államokra nézve kötelező határozatokat, hanem csupán kívánságokat fejezett ki. E kívánságok közül az első a bányászatra vonatkozik és cél gyanánt a bányászatban a fiatalkorúaknál a 14 éves korhatárnak (déli államokban 12 évesnek) megállapítását, valamint a nők földalatt való foglalkoztatásának tilalmazását tűzi ki. Kívánatosnak jelzi továbbá a vasárnapi munkaszünetnek elsősorban a nőkre és fiatalkorú munkásokra, valamint az iparra általában való életbeléptetését, továbbá a gyermekmunkának 0I37 módon való szabátyozását. hogy az a 12. életév betöltéséig (déli államokban a 10. évig) az iparban eltiltassék és tilalmaztassék eg3rúttal a 14—16 év közötti munkások éjjeli munkája is. A fiatalkorú munkásokra vonatkozólag a 10, a női munkásokra vonatkozólag pedig a 11 órai maximalis munkanapot kívánta a conferentia, a nőkre vonatkozólag pedig ezen kívül az éjjeli munka tilalmazását, az egészségre veszélyes iparágakban való munka korlátolását és az anyasági \édelmet 4 heti terjedelemben. Végül a conferentia kívánatosnak jelezte azt is, hogy, amennyiben határozatai értelmében a munkásvédelmi törvényhozás egységesítése megindul, az iparfelügyelői jelentések kölcsönösen kicseréltessenek, hogy ily módon nemzetközileg elfoglalt álláspont egységes keresztülvitele és a munkásvédelem egységes továbbfejlesztése előkészíttessék. A berlini konferenciának két fontos eredménye volt. Az első az, hogy a munkásvédelmi törvények egységesítése megindult azáltal, hogy több állam az ott kifejezésre jutott álláspontnak megfelelően a törvényalkotás terére lépett. A következő években a gyermekmunka és a nők munkája, valamint a vasárnapi munkaszünet kérdése állottak valóban a munkásvédelmi törvényhozás középpontjában. Persze nem mindenhol