Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

374 fizesse a váltságot, mikor az ő vagyoni viszonyai szerint a legalacsonyabb kulcs alapján kellene váltságot fizetnie? De bármennyire természetes igazság az amire rámutattunk, a Hegedűs-féle törvény és tervezetek ismerik a létminimumot, ismerik a progressziót, úgylátszik ismerni fogják a rétegező adózást s ismerik az egyéni körülmények figyelembevételét is. Csakhogy míg a német törvényben mindez egyöntetűen van szabályozva s rendszerré van kidolgozva, — nálunk egyöntetűség és rendszer egyaránt hiányzanak. Bármily nagy, vagy bármily kicsiny legyen pl. a természetes személyek vagyona s álljon ez a vagyon akár betétekből, akár részvényekből, ingatlanokból, vagy hadikölcsönkötvényekből, a német törvény szerint az összvagyonnak 5000 márkát meg nem haladó része után áldozatot fizetni nem kell. A természetes személyek létminimuma e szerint körülbelül 18.000 korona. A részvénytársaságoknál, szövetkezeteknél s egyébb jogi személyeknél a német törvény nem beszél ugyan létminimumról, de lényegileg véve ezek részére is sértetlenül meghagyja a föntmaradásukhoz és működésükhöz szükséges minimális vagyont, midőn kiveszi az áldozatfizetése alól az alaptőkét s a közérdekű, vagy jótékon}rcélokat szolgáló tartalékokat. A jogi személyeknél tehát — ha milliókra vagy százmilliókra rúgnak is — áldozatmentesek az alaptőke s az említett tartalékok, hisz ezek az illető részvénytársaság, vagy szövetkezet létezésének s az alkalmazottjaival szemben fennálló emberbaráti kötelességek teljesítésének az alapfeltételei. Hogy szabályozza ezzel szemben a létminimumot a magyar rendszer? A betétek, a folyószámla követelések és a letétek 1000 K-ig a mezőgazdasági ingatlanok 1 kat. holdig, a szőlő birtok íl% kat. holdig, a fundus instructus a termény és anyagkészlet erejéig, a kereskedelmi áruraktárak 30i0Ö0K-ig, az ipari vállalatok 50.000 K-ig stb. mentesek a rendes vagyonváltság alól, a háborús vagyonszaporulat pedig 1 millió K-ig mentes a rendkívüli vagyonváltság alól. Ezeknél a vágjon kategóriáknál tehát van létminimum, csakhogy nagysága 1000 K-tól 50.000 K-ig, illetve 1,000.000 K-ig váltakozik s következéskép az aránylagos tehermegosztást megközelítheti a vagyontárgyak között, de nem közelítheti meg az adóalanyok közölt. Ily tökéletlen alakban sincs meg a létminimum a többi vagyontárgyak tulajdonosainál. Az 1. váltságtörvény pl. a részvények értékét minden részvényesnél leszállítja 15°/o-kal, leszállítja tehát annál is, akinek 1000 K-nál kevesebb értékű részvénye van s ugyancsak kirója a vagyonváltságot, létminimumra való tekintet nélkül a külföldi pénznemek és értékpapírok tulajdonosaira is. Még sajátságosabb a helyzet a részvénytársaságokra és szövetkezetekre vonatkozólag. Ezeknél a német rendszer különbséget tett a természetes és a jogi személyek vagyona között s végeredményben amazokénak tekintette az alaptőkét és bizonyos tartalékokat, emezekének a társaság és szövetkezet i endelkezésére álló összes egyéb vagyont.