Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Somló Bódog

18 valaki, úgy Somló Bódog Uulott hatni ebben az irányban. A tanári hivatás különben is teljesen eltöltötte. A jogi oktatás kérdésével ismételten cikkekben is foglalkozott.1 Rendkívül lelkiismeretes, világos és vonzó előadó volt, aki hallgatóival nemcsak az előadások és szemináriumok keretében, hanem azon kivül is nagy kedvvel és fáradtságot nem kiméivé foglalkozott. «Minden tudós törekvést, minden csak némileg figyelemreméltó tudományos igyekezetet lelkesedésének egész melegével karolt fel és ez a melegség egyetlen fokkal sem szállott alá, ha a tanítvány az ő legkedvesebb meggyőződéseit ostromolta vagy értékteleneknek tekintettei — mondja Kuncz Ignácról irott megemlékezésében (Huszadik Század 1903. VII. k. 236. 1.), — de ezek a szavak senkire sem találnak úgy, mint ő reá önmagára. Jelen sorok írója is meghatolt lélekkel emlékszik arra az időre vissza, mikor mint igénytelen szegény diák Somló Bódogot hallgatta. Nehéz volna felsorolni azt a sok segítséget és támogatást, melyben tanulmányai közben részesítette, ü ismertette meg és kedveltette meg vele a jogfilozófiai problémákat. De nemcsak tudományos téren volt segítségére, hanem életútját is mindenben egyengette, amíg saját tanszékének megosztásával a kolozsvári egyetemen kathedrához segítette. S mindezt teljesen önzetlenül, még a tudományos felfogásban való követést sem várva, mint ahogy jól tudta, hogy nem egy kérdésben nem ért vele egyet és «Juristische Grundlehre» c. nagy művének legkíméletlenebb kritikáját is, amint mondta, épen tőle kapta. Végtelenül jó ember volt. És gyermekies kedéllyel másokról is mindig a legjobbat tételezte fel. Ezen rokonszenves tulajdonsága természetesen a jó emberismeret rovására ment és talán sokban hozzájárult ahhoz, hogy csalódott. Egyéniségében harmonikusan olvadt össze a hatalmas ész és éles logika tárgyilagos világossága azzal a nemes és tiszta fénnyel, amely melegen érző szivéből és kristálytiszta jelleméből áradt. A mélyenszántó gondolkodó, az abszolúte korrekt férfiú érzékeny erkölcsi felfogását s a választékos ízlésű művész finom eszthétikai érzését egyesitette magában. Ha gyönyörű nyelvezettel megirt s a legelvontabb kérdések tárgyalását is sokszor a legelevenebb képekkel, megkapó hasonlatokkal megvilágító munkáit olvassuk, nehezen tudnók eldönteni, mi volt benne nagyobb, világos ítélőképessége, vagy formákat alkotó gcnialitása ? Ő valójában azon kevesek közé tartozott, akik színessé, életet lehelövé, frissé varázsolják, amihez csak hozzányúlnak. Bízvást elmondhatjuk, hogy ha az az ellentállhatatlan vágy, amelyet a filozófia iránt érzett, nem hajtotta volna a tudományos igazságok keresésének útjára, minden valószínűség szerint mint alkotó művész szépirodalmunkat gazdagította volna.2 1 L. «A jogi szakoktatás reformja és a társadalmi tudományok)) (Huszadik Század 1900. I. évf. 46—55. 1.) és «A jogbölcselet tanítása» (Jogállam 1902. I. évf. 1. füzet 58—61. 1.) c. cikkeit. 2 Feljogosít erre a következtetésre különben a joghallgató Somlónak «Egy bohém álma» cimü szépirodalmi próbálkozása is. Megjelent az cErdőn túl. Az Erdélyi Hiradó karácsonya.)) Kolozsvár. 1N94. c. miiben (59—63. 11.) s igen erős humoros érzékről tesz tanúbizonyságot.