Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - W. Wundt [2. r.]

W. WUNDT. ív. ^ A metafizikai probléma. 1. Platón a muló és látszólagos érzéki képekkel szemben az ideákat tartja a dolgok maradandó és változhatatlan lényegének; Leibniz az egész kozmoszt monaszokból, azaz egyes erőcentrumokból állónak gondolja, melyeknek megvan a képességük az egész világ visszatükrözésére, azaz képzelésére. Mind a ketten, a világ léiryegét nem a külső, hanem a belső tapasztalás alapján, nem a külső természetnek, hanem a belső, lelki életnek analógiájára gondolják. Metafizikájuk idealisztikus: a világ lényege a szellem. Ez az idealizmus az alapiránya a XIX. század közepén azon néhány gondolkodó metafizikájának is, kik a materializmus és pozitivizmus sivár korszakában rendszeralkotó filozófusok voltak, amilyenek Fechner, Lotze, Hartmannés később Wund t. Azonban nagy különbség van ezen gondolkodók és a régebbi metafizikusok idealizmusa között a metafizikaszerkesztés módszere szempontjából: a régi metafizika racionalisztikus és deduktív, az újabb arra törekszik, hogy szemléletre (tapasztalatra) támaszkodó és i n d u k t i v legyen. Hogyan jut pl. Leibniz a monaszok elméletéhez és hogyan próbálja igazolni ? A szubsztancia-fogalom elemzése útján. Az ő racionalizmusa szilárdan meg volt győződve arról, hogy bizonyos ellenmondásnélküli Ítéletek végiggondolása már teljesen biztosítja azoknak a tárgyaknak, melyekre ezek az ítéletek vonatkoznak, a tényleges valóságát : amit ellenmondás nélkül gondolok, az eo ipso létezik is. Ahogy a geometria bizonyos axiómák és definíciók föltevése alapján tisztán deduktív, racionális eljárás útján jut a maga biztos eredményeihez, akkép a metafizika is a realitásokhoz. Hogy a metafizika nem építhető föl a matematika hasonlóságára, Kant mutatta ki. A matematika ismerés tisztán racionális, formai mozzanatokra vonatkozik, a metafizikai ellenben a valóságra: már pedig a valóságról tapasztalás nélkül semmiféle ismeret sem nyerhető. A metafizikának nem áll rendelkezésére valami külön tapasztalási mód; a természettudományok alapjául szolgáló érzéki szemlélettel szemben nincs a metafizika számára valami ((intellektuális szemlélet*. A metafizika a transzcendensről, azaz a lehető tapasztalat határán túlievőről csak tisztán fogalmak egymásravonatkoztatása útján akart ismereteket szerezni: tehát nem tudomány. Kant kritikájának ebből a szempontból nem volt meg a hatása: a XIX. század eleji nagy német idealisták mégis csak fölvettek egy sajátos