Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - A matriarchatus nyomai a folkloreban

139 Prostonárodnie slovenské povesti. 5. fűz. Túrócszentmárton, 1S81. 41. L Ebben a tót mesében világosan magyar hatás mutatkozik, mert egyébként a motivumot a szlavságban nem ismeri.) A jelenethez nincs bővebb magyarázat; az elmondó többszöri hallomás után igy jegyezte meg magának s gépiesen alkalmazza. A motívumnak valamikor kétségkívül bővebbnek, megokoltnak kellett lennie, különben soha mesébe nem kerül. Töredékformulával állunk szemben, melyet a folkloretudománynak kell összevetések után kiegészítenie Példánk boncolgatásába most nem mélyedek, csupán tipikus mintának idéztem ama csökevényes formulák megvilágítására, melyekkel itt alább foglalkoznunk kell. A folklorekutatás eljárásmódja töredékek kiegészítésében az, hogy a népmesék tartalmilag közkincsei lévén különféle népeknek, az illető rejtelmes hely bizonyára nem lesz egymagában alló, hanem eló fog fordulni más népek meseszövegeiben is; néhol bővebben, néhol talán még csonkábban, de alkalmasint másféle kontrakcióban. E csökevények egymás mellé állításából, mint szétesett darabjaiból valamely régi mozaikkép, többnyire rekonstruálható lesz a bővebb, eredetibb forma s vele érthetőbbé válik annak egykori vonatkozása. Népmeséinkben súrűn előfordul az a motivum, hogy a hós vándorlása közben távol elhagyott helyen, vagy sűrú erdő közepén boszorkánynak, szörnyek és sárkányok anyjának házába vetődik. A hely veszedelmes, a hősnek élete forog kockán s a banyát valamikép ki kell engesztelni. Az ifjú vándor ekkor — néha véletlenül teszi, néha előre figyelmeztetik rá — azz.il köszönt be: «Jó estét, édesanyám!» — mire a boszorkány így felel: ^Szerencséd, hogy anyádnak neveztél, különben vége lenne életednek! — A banya egyetlen megszólításra engesztelékeny lesz, ellenségből pártfogóvá változik csak azért, mert az idegen jövevény anyjának nevezte. A hely igy nem világos, nem természetes: a megszólításban valami kényszerítő jelentésnek kell lappangnia, különben az ellenséges szörnyalak nem juhaszodnék meg tőle. Az anyának szólitás igy magnban mire sem kötelezné a banyát: ha nem tetszik, nem fogadja el. De úgy látszik, el kell fogadnia! S ebben rejlik az a mélyebb vonatkozás, amelynek magyarázata népmeséinkből kiveszett. Hogy közelebb férkőzzünk a kérdéshez, meg kell figyelnünk, mely mesékben fordul a hely eló ? A Magyar Nyelvőr IV. évfolyamában ^473. 1.) találunk egy Orosházáról közölt, népajkról lejegyzett mesét. 'Szép Ilonka* címmel. Mint rendesen királyfiról szól, aki jeles tetteket akar véghezvinni. Hallja, hogy legnehezebb feladat megszerezni azt a világ végén elrejtett három nádszálat, melyek mindenike egy-egy elvarázsolt királyleány. Hogy hol keresendők, annak titkát egy bizonyos öregasszonytól lehet csak kitudakolni. Beállít hozzá a rendes köszöntéssel: • Jó estét, ides szülém!* — *Aggyon Isten neked is, kedves fiam. Szerencséd, hogy igy szólította, mer különben halálok hal á 1 á v ó h a a s z m egb — Megszerzi a nádszálakat de kettő közülök útközben elpusztul, a harmadikból lesz Szép Ilonka, akit később csodás kalandok utan feleségül nyer. Példánk egyezik a mese déleurópai és keleti változataival. Tipusa egyébként világszerte ismeretes s az összehasonlító kutatás *A három citromlánys né\en ismeri