Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - A matriarchatus nyomai a folkloreban

VA MATRIARCHÁTUS NYOMAI A FOL­KLÓRÉBAN. A CSALÁD mai szerkezete az emberiség összes haladottabb népeinél a fiági leszármazás rendjét követi. A vérségi kapocs oly­L kép tartatik nyilván, hogy az apa után íia s ennek helyében ismét a fiú viseli a család nevét, tartja fenn annak hagyományait, ura a vagyon­nak és birtokosa a családi jogoknak. E jogrenden alapszik a mai család egész szerkezeti beosztása, melynek középpontjában eszerint a mindenkori apa foglal helyet. A családformulák e fajtájának az ethnologiában és tár­sadalomtudományban, mint ismeretes, «fiági rend» vagy: patriarchá­tusa neve. Történelemelőtti időkben viszont, miként azt számos emlékhagyo­mány, mai visszamaradt törzsek szokástöredékei, vagy még teljesen ős­állapotú embercsoportok életberendezése igazolják, a mieinktől eltérő családi beosztás divott. A kezdetleges állapotokkal együttjáró szabados nemi élet következtében az újszülött gyermek apjának kiléte nem volt kétségen felül megállapítható, annál biztosabban az anyáé s e sarkalatos természeti tapasztalathoz kellett a kezdetleges családi rendnek igazodnia. A biztos anyai kapocs fejlesztette ki az ú. n. matriarcha rendszert, ahol az anya állott a vérségi egység középpontjában ; a vagyon és öröklés nőági leszármazás szerint illette az utódokat. A férj és apa szerepe eltör­pült mellette s csak úgy nyerhetett némi jogokat, ha adoptio útján a vérségi kötelékbe felvétette magát. A jelzett kezdetleges kulturfoknak összes szövedékeibe betekinteni, a hovatartozás viszonylataiban eligazodni fölötte nehéz. Egyszerű és ért­hető a dolog mindaddig, mig egy elszigetelt család berendezkedését vizs­gáljuk. A matriarchatusban vérségi kötelék fűzi egymáshoz mindazokat, akik ugyanazon anya gyermekei; ezek testvérek, akik egy telephelyen házközösségben élnek. Már a beházasodó férfinak idegennek kell lennie, hogy a vérfertőzés, ez az ősréme a primitív ethikának, elkerültessék; ugyancsak a családbeli fiúnak is más anyai egységben kell keresni nőt (szigorú exogamia). Ha a család felnőtt leánya férjet választ, ez a férfi vagy tovább is otthon kénytelen maradni saját vérei között s csak ven­dégként látogat nejéhez, ahol gyermekei is tartózkodnak, vagy elhagyja a maga családját és neje háztüzéhez szegődik, de ott vadászaton, gazda­ságban, hadi vállalatokban mindvégig mint szerződött idegen munkaerő vesz részt, ha csak, miként említettük, valamely adoptio-forma révén fel nem veszik neje kötelékébe; de ekkor ismét, szigorúan véve a helyzet következményeit, családi vérség kapcsa keletkezik közte és felesége

Next

/
Oldalképek
Tartalom