Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az egyén és a nemzet szerepe a kulturában

113 Ha igy fogjuk fel az egyénnek és a nemzetnek szerepét a kultúrában, akkor Homeros-szal joggal elismételhetjük: Etg oíwvög ápcaxog, á[iúveafra'. iz&pl uáxpyjg, mert ebben az esetben a nemzet szolgálata egyjelentőségű lesz a kultúra es az erkölcs szolgálatával, — ez a szolgálat pedig egészen bizonyosan minden jogos emberi ambiciókat kielégíthet. Összegezésként mondhatjuk, hogy az ember rendeltetését, kultürs hivatását s erkölcsi céljainak megvalósítását csupán mint egyén nem érheti el, hanem csak úgy, ha nemzete, illetőleg ennek közvetítésével az emberiség céljait szolgálja. Az egyénnek és a nemzetnek egyformán fontos szerepe van a kultúrában. E nagyfontosságú szerepükben kölcsönösen kiegészítik egymást. Az egyéni lét körében az uralkodó vezérmotivum az egoizmus, ami mind az egyén, mind pedig a nemzet önfentartása szempontjából rendkívüli jelentőséggel bir; a társadalmi lét körében általában s így a nemzetnél is uralkodó vezérmotivum az altruizmus, ami a többek között azt is jelenti, hogy az egyén azáltal, hogy benne és általa is él nemzete s annak törekvéseit, ha kell, a szónak szószerinti értelmében is önfeláldozóan szolgálja, erkölcsileg megnemesedik. Kétséget nem szenvedhet, hogy az egyén kulturfeladatát csakis nemzetének, illetőleg ennek közvetítésével az emberiség keretében és kötelékében oldhatja meg. Minden más egyénieskedő, az egyénnek magát a természetes kultur- és ethikai közösségekből kiszakítani akaró törekvés egészen elhibázottnak, tökéletlennek és lehetetlennek látszik. Hiszen az egyénnek még gondolkozása is, bármilyen eredeti is leg3^en az, voltaképen nagy részében korának s nemzetének gondolkozása. A nyelv pedig, a gondolatok közlésének legáltalánosabb és legtökéletesebb eszköze, igazán nem . az egyén, hanem egészen nyilvánvalóan a nemzetnek tulajdona. De azért igenis van egyéni gondolkozás és egyéni nyelv is, amennyiben az egyén reányomja a gondolkozásra és a használt nyelvre egyénisége bélyegét. Olyan értelemben azonban nincs és nem is lehet sem egyéni gondolkodás, sem egyéni nyelv, hogy ez az egyéni gondolkozás független, mintegy autochton volna valamely nemzet (vagy akár az emberiség) gondolkozásától és nyelvétől. Mindez természetesen nemcsak a gondolkozásra és a nyelvre áll, hanem áll az emberi szellemnek minden rendű és minden rangú alkotására, tehát a tudományra, művészetre, philosophiára, vallásra, mesterségekre stb. Bár kétségtelennek látszik, hogy az egyén kulturhivatását csakis a nemzet keretén belül töltheti be, azért mégsem akarunk szemet hunyni a fölmerülhető kételyek előtt: vájjon az egyéni élet maga is nem követelheti-e meg joggal azt, hogy céljai és érdekei saját egyéni szempontjaiból tekintessenek ? Elvégre "minden társadalmi létnek igazi és tökéletes realitását elismerve is, mégis bizonyos az s ezt igazán nem lehet letagadni, hogy mi, az egyének vagyunk az előttünk ismeretes tudatos és öntudatos világnak reális erőközpontjai, s e reális tudatos és öntudatos erőközpontok mindenike egy egész kis világ (mikrokozmos), legalább is relatíve független és önálló érzéssel, gondolkozással, akarással, cselekvéssel. Ha meg így áll a dolog, akkor talán mégsem volna szabad az egyénnek telo Társadalomtudomány.