Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az egyén és a nemzet szerepe a kulturában

109 lét egészen kétségtelenül, — jól tudjuk és át is érezzük ezt — a halálnak árnyékában folyik le. Bármily magasra tűzzük az elérni kívánt bármily magasztos eszményeinket, jól tudjuk, hogy minden nemes, szép és jó törekvéseinkkel is nem az eszményeket fogjuk elérni, hanem legjobb esetben is útközben martaiékáva válunk az elkerülhetetlen és legyőzhetetlen halálnak. Ha a földön el akarjuk érni eszményeinket, amelyek az eszmény természeténél fogva a végtelenben vannak, akkor már a földön fel és be kell olvadnunk valamely olyan öröknek tartott lénybe, aki örök életében állandóan az eszményekhez közeledve ezzel az örök közeledéssel voltaképen meg is valósítja, állandóan megvalósítja az eszményeket. Ilyen földi öröklétű lény az emberiség, de ilyen öröklétű lénynek tekinthetjük a nemzeteket is, akiknek létük és egyéniségük sokkal markánsabban kidomborodik, mint az emberiségé. Az ég tele van csillagokkal, de ezt csak azok tudják, akik feltekintenek az égre; sajnos igen-igen sokan vannak még a kulturemberiség körében is olyanok, akik nem tudják, hogy eszmények lebegnek az emberi lét felett, nem tudják pedig azért, mert sohasem tekintettek felfelé, az emberi lét egére, hanem tekintetükkel állandóan a lábuk alatt levő földet vizsgálták s mert minden céljuk odairányult, hogy az életnek mindenféle physikai jóval megrakott asztaláról minél nagyobb részt biztosítsanak maguknak. — De vannak olyan emberek is, — s hogy ilyenek is vannak, ez a körülmény némi bizalommal tölt el az emberekkel szemben, — akiknek egész élete nem egyéb és nem kevesebb, mint az eszményeknek való szolgálat. Az ilyen ember nem akadályoztatik és nem gatoltatik meg az eszményeknek való állandó szolgálatában attól a tudattól, hogy életének irányt, tartalmat és erőt adó eszményeit ö nem, hanem ezek helyett egészen biztosan a halált éri el. — mert az ilyen ember mar e földön is a halhatatlanság biztos tudatában él, mert nemzetének eletet élve nem riasztják öt meg az égvén elmúlásának rettenetességei. Ilyképen, de csakis így kiküszöböltetik a halál az életbőL Az egyén is és a nemzet is élő valóság. Mindkettő célok által meghatározott eletet él. Hogy minő célok határozzák meg az egyén és a nemzet életét, az attól függ, hogy milyen az egyén es milyen a nemzet. Ha nemes célok szolgálatában áll valamely egyen, úgy nemes is az s minél nemesebb célokat szolgál valamely nemzet, annál nemesebb is az. — Az előbb mondottakhoz meg hozzáfűzhetjük azt is, hogy a nemzetek általában rendszerint inkább állanak nemes, fenkölt célok szolgálatában, mint az egyes emberek, mivel, hogy úgy mondjuk, a nemzetek nagyobb mérvben szellem-erkölcsi lények, mint az egyes emberek. Ha azt a kérdést vetjük fel, hogy mind az egyes embereknek, mind pedig a nemzeteknek minő célokat kell szolgalniok, úgy erre a kérdésre egészen közkeletű feleletet adhatunk, ha azt mondjuk, hogy mind az embernek, mind pedig minden emberi közületnek s így a legtermészetesebbnek, legmarkánsabbnak, legigazibbnak, a nemzetnek is a kultúrát kell szolgálnia. Ezt körülbelül mindenki egész határozottsággal tudni véli, még akkor is, ha ezzel a kérdéssel soha életében komolyan nem is foglalkozott. Majdnem szégyen számba megy, ha kétségbe vonjuk, hogy minden