Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az egyén és a nemzet szerepe a kulturában

Mindezzel természetesen egyáltalában nem akarom azt mondani, hogy az egyénnek, tehát minden egyes embernek ne volna szintén szellemerkölcsi célja; hiszen én másmilyen emberhez méltó célt, mint szellemerkölcsit alig tudok elképzelni is, legfeljebb csak annyiban, amennyiben legalább is közvetve ilyen szellem-erkölcsi célt szolgál. Viszont egészen bizonyos az is, hogy a nemzeteknek is vannak physikai szükségleteik, de a physikai szükségletek kielégítése vagy ki nem elégitése nem jár valamely nemzet szellem-erkölcsi kifejlésére olyan szánalmas fontos eredménnyel, mint az egyéni létnél. Emellett bizonyos az is. hogy igen sok ember, az emberiségnek igen nagy tömege, egész életében alig emel. kedik lel arra a magaslatra, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy az embernek emberhez méltó célja más, mint szellem-erkölcsi nem lehet Ezzel szemben viszont azt látjuk, hogy a nemzetek hamarosan, mihelyt mint nemzeteit tudatossá válnak, felemelkednek erre a magaslatra s állandóan ezen a magaslaton maradnak is. Még a majdnem teljesen megsemmisített, leigázott nemzetek is megmaradnak ezen a magaslaton. Ez esetben a dicső mull, vagy a dicsőnek tartott mult emléke eleven fentartó erővel hat — s a jövőbe, mindenesetre: a jobb jövőbe vetett törhetetlen remény, amely a nemzet önérzetéből táplálkozik, igen magas erkölcsi színvonalon képes tartani a nemzeteket,oly magas színvonalon,hogy ezek a megalázott nemzetek esetleg a teljesjogú, mert szabad, nemzetekkel majdnem egyenlő munkásai lehelnek az emberi kultúrának és erkölcsnek ... Az egyéni életnek könnyen megfigyelhető kezdete, fejlődése, hanyatlása és elmúlása van, míg a nemzet keletkezése meg nem ügyelhető, fejlődése és hanyatlása pedig egyáltalában nem egyszerű, nem is egyszeri, hanem váltakozó s általában teljesen összeesik egész létével, amel\ könnyen tekinthető öröknek már azért is, mert elmúlása sem ügyelhető meg oly könnyű szerrel, mint az egyéni létnél. Ha az egyéni létet végesnek, akkor a nemzet létét végtelennek tekinthetjük. Amott keletkezést és elmúlást, itt pedig állandó megmaradást látunk, vagy velünk látni, amely megmaradó létben az egyes egyenek vibráló keletkezése és vibráló elmúlása csak színesebbé, változatosabbá és tartalmasabbá teszi a nemzetnek örök életét. Áz egyes ember születésetői kezdve végig megy az egyéni physikum fejlődésén, legjobb esetben eljut a delelőre, aztán hanyatlásnak indul s mihamar megérkezik a földi lét határához. Az egyéni lét sok-sok bölcsőt és koporsót fogyaszt. Az egyéni lét naponkint, sőt óránkint sok-sok olyan javakat produkál és fogyaszt is el, amelyek a physikai let célját szolgálják. S az élet ezen kényszerű berendezése alól senki sem vonhatja ki magát bárminő nemes célok szolgálatában álljon egyébkent minden törekvése és minden cselekedete is. Az egyéni lét elválaszthatatlan nemcsak magától a physikumtól, hanem elválaszthatatlan attól is, hogy állandóan ennek a physikumnak szolgáljon is: hogy törődjék ezzel a physikummal s hogy annak szükségleteit kielégítse, mert csak így, majdnem azt mondtam, hogy csak ezután képes szellem-erkölcsi életet élni. Ezért az egyéni lét körében nem ritka jelenség a durva materialista életfelfogás, amely az ember céljának a merőben anyagi jóletet tekinti, amit alantas egoisztikus eszközökkel