Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 6. szám

POLITIKAI HETILAP. i Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy íven. ;' Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár \ vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, nei gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 5 hasábos kisbetű-sorért 6 k«\ Bélyeg külön 30 kr. „Citius enim emerget veiitas e falsitate, quam e confusione." B a c o. Szerkesztőség és kiiidó-hivalal. ^ Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét > illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez ? (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és \ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézetniük. Második évfolyam. 1866. 6. szám. Pesten, Február 5. Pest, febr. 4. (tn.) Az országgyűlés a közjogi kérdések megoldásához készülvén, némelyek közgazdasági kérdéseinkre kisebb súlyt látszanak fektetni. E felfogás azonban nagy tévedésen alapszik, mert közjogi kérdéseink közgazdasági kérdéseinkkel a legbensőbb összefüggésben állanak. A modern világban a szabadság s a közgazdasági erő egymást feltételezik. A mi feladatunk a közgazdasági téren tehát, a productiv erők kifejlesztése, s termékeink értékesithetése a kül- s belvásáron. Termelni s fogyasztani — a nemzetgazdaság két főmomentuma. Mit kell tehát tennünk, hogy a termelést s a fogyasztást emeljük? Az ide vágó kérdések hosszú sorozatából mi most csak egy mozzanatot akarunk érinteni: a vámügyet. Alig van ügy, mely a gazdasági életbe oly mélyen behatna, mint ez, s mégis alig van ügy, mely több elfogultsággal s előítéletekkel kezeltetett volna. De mint mindenben, ugy itt is a helyes, gyakorlati felfogások utat törnek maguknak ; értjük a szabad forgalom felé törekvést, s a termelők s fogyasztók érdekei közötti egyensúlyt. Nagy fontossággal bir tehát reánk nézve azon bizottmány, mely az uj vámszabályzat kidolgozására Bécsben össze fog ülni. Következménye ez, az Angliával kötött kereskedelmi szerződésnek. Angliában e szerződés következtében az érdek az ausztriai birodalom s különösen Magyarország iránt nagy mértékben felébredett. Olvastunk magánleveleket tekintélyes angoloktól , kik egyenesen felszólítanak , hogy , miután e kereskedelmi szerződés által az angol tőkebirtokos érdeke Ausztriára s Magyarországra lett irányozva — azt felhasználni el ne mulaszszuk, mert az angol tőke hajlamot mutat magyarországi vállalatokban beruházást keresni — feltéve mindig, hogy közjogi kérdéseink megoldását keresztül tudjuk vinni'; Érdekkel olvassuk a liverpooli kereskedelmi kamara mult hónapban tartott gyűlésének jelentését, melyben az Ausztriával kötött kereskedelmi szerződést nagyon kiemelik s egy nagy kereskedelmi "összeköttetés kiindulási pontjául tekintik. E gyűlés egyik szónoka, ki maga is a szerződés létrehozása körül működött, mondja: hogy e szerződés kezdetnek igen kielégítő, s azt a birodalom uj politikájával hozza kapcsolatba, melynek lényege azon törekvés, hogy Magyarországgal kibéküljön s azt kielégítse; mert a nélkül bármi közgazdasági szerződéseknek Ausztriában nem lesz semmi sikere. De ha az sikerül, az ausztauriai birodalom a jóllét egy uj aerájának nézhet eléje, s képes lesz pénzügyeit rendbe hozni; akkor meg fogja teremni a kereskedelmi szerződés is gyümölcseit, s az angol tőke s értelmiség sok ausztriai vállalatokhoz fog csatlakozni, melyek most meddőn hevernek. E szerződés gyakorlati s közvetlen hatása azonban a vámtételektől függ, melyek csak utólag fognak megállapíttatni. Itt a védvám barátai minden erőmegfeszítéssel fognak a magasabb védvámokhoz ragaszkodni, mert azt hiszik, hogy az angoloknak nincs más törekvésök, mint az ausztriai piaczot angol gyártmányokkal elárasztani. De a szónok szerint Angliának más czéljai is vannak. Anglia fogyasztó osztályai többet kivánnak fogyasztani az osztrák terményekből, s az angol vállalkozó szellem tért s foglalatosságot kiván e birodalom határai közt is. Szónok meg van győződve, hogy az ausztriai gyárnokok egy pár év múlva többet fognak Angliába kivinni, mint a mennyi Angliából fog Ausztriába behozatni — a mint az a kereskedelmi szerződés következtében Francziaországban is történt. Kiemelik végre Ausztria viszonyát Olaszországhoz, valamint a kibékülés szükségét mindkét részen, a mi csak a status quo alapján eszközölhető. Mindezt mi csak azért véltük jónak szóba hozni, hogy lássa a magyar közönség, miszerint a külföldi vállalkozókban meg van a hajlam, hogy tőkéjöket Magyarországon beruházzák s tevékenységök számára itt helyet keressenek, de e szándék, melynek létesítése reánk nézve igen üdvös lehetne, politikai viszonyaink rendezésétől van feltételezve. Magyar országgyűlés. A mult hét a föliraté; a fölirat ez idő szerint még a harmincztagu bizottságé; a harmincztagu bizottság pedig— a hallgatásé. Ezúttal tehát az elején van a hallgatás, nem a végén, mint Hamletben. A bizottság tagjai mint halljuk, szigorú titoktartást fogadtak egymásnak, s igy, bár egész héten szorgalmasan üléseztek, üléseikről nem tehetünk jelentést. Híjába megyünk az Akadémia arczképes termébe (hol a í'ölirati bizottság tanácskozik), a meghalt akadémikusok arczképei oly konokul hallgatnak, mint egynémely élő rendes tag. S az egésznek a vég facitja az, hogy a pesti lapok nem tudnak, nem közölhetnek semmit, s magyar nagylelkűséggel a bécsieknek engedik át az elsőséget. De ezek tudnak aztán jelenteni a fölirati bizottság működéséről csakhogy tudósításaikat nem illetékes forrásból vesszük, miért is olyanok, hogy nem is szükséges meghazudtolni. De maradjunk a kemény lovagiasság hivei, haladjunk a nyilt országútján s beszéljünk az országgyűlés nyilvános üléseiről, a melyekben ezúttal semmi országos fontosságú dolog nem történt. Nem is volt több ülés háromnál: egyik a főrendeknél, kettő a képviselőházban. A képviselőház hétfői ülését csak az teszi nevezetesebbé, hogy ott hirdették ki a fölirati bizottság harmincz tagját. Érdekes mozzanata volt továbbá, hogy ugyanekkor nevezték ki a szilágycsehi választás megvizsgálására — a harmadik küldöttet, illetőleg küldendőt. A két első egymásután lemondott. A keddi ülésben mutattatott be az alföldi birtokosok kérvénye, kik azért folyamodnak, hogy a földjeikből az alföldi vasút számára kisajátított négyszeg ölek árát fizessék meg nekik az országos pénztárból. Az ülés másik tárgya az országos nevezetességű Babarczy Antal b. igazolási ügye volt, azon, a körülményekhez képest kielégítő eredménynyel, hogy választását —- Dedinszky József és Zichy Jenő gr. ellenére — vizsgálat alá bocsátották. A felsőház ülésében (mely kedden tartatott) a felségek üdvözlésére küldöttség neveztetett ki, csatlakozandó a képviselőház küldöttségével. Horvát ügyek. A felirati vita általános része, látszólagosan már január 28-án fejeztetett be. Ugyanis e napon a most rendesen dr. Suhay elnöklete alatt gyűlésező országgyűlés 140 szavazattal 53 ellenében elfogadta volt a Racski-félc felirati javaslatot a részletes vita alapjául. A f usiopárt egy része a javaslat elfogadása mellett szavazott, másik része a szavazástól elállott, nyilván annak kitüntetéséül, hogy a javaslatban hangsúlyozott területi épségnek elvben nem ellene, és hogy békülékeny szellemet méltányolja. A szavazástól elállók neveit ezennel közöljük: Aksamovics, Bedekovics Kálmán, Bertalan (Szerém), Bogovics (a költő) Broz, Car, Ciotta (Fiume), gróf Draskovics György, Horvát Péter, Hervoics István, Jancsó (Szerém) Jellachich Kázmér, Josipovich , báró Cavagnakh, gróf Khuen A., gróf Khuen E., Kiríjakovics, Kis László, Kozulics, Kraljevics Frigyes (Pozsega m.) Kraljevics B., Kugler István, Kukuljevics László, Kussevich Aurél, Lukihátz A., Maller, dr. Miletics Svetozár, Neupar, gr. Nugcnt Arthur, Pavlekovics István, gr. Pejachevich László, gr. Pejachevich Pál; gr. Pejachevich Péter, Petricsevics, dr. Polit, báró Rauch György, báró Rauch Levin, Rogulics, dr. Stojanovics, Södel, Sulyok Ede (Szamobor) Vukovics István, Zlatarovics (Zágráb) Zsivkovics. — Látni, hogy Varasdmegye, Szerém és Slavonia számos képviselőin kivül a világi főrendek majd teljes számmal nem szavaztak. Báró Hellenbach Lázár a szavazás alkalmával jelen nem volt. „Nem"-mel Starcsevics ügyvéddel szavaztak: Accurti, Barcsics, 11