Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 6. szám

66 Boleslavszki, Urpani, Vakanovics (jobbára tengermellékiek), azonkívül gróf Kulmcr Frigyes, nyilván más indokból. Ezen szavazat eredményéhez képest január 29-kén kezdődött a részletes vita. Starcsevics szokott modorában és szokott eredménynyel a feliratban használandó czimre tett megjegyzést, sokallván a felséges „ur" kifejezést, miután ez a görög foc^o-m-nak megfelel, mely zsarnokot is jelent. Heves vita idéztetett elő több szerb képviselő azon indítványa folytán, miszerint a királyság nemzete „szerb-horvát" nemzet nevén emiitessék. Más oldalról a szlavoniták és tengermellékiek (primőréi) külön említése is követeltetett; de eredmény nélkül. A többség a felirat szövegéhez ragaszkodott. Alig bocsátkoztak volt azonban a pártok a részletes vitába, észre kellett venniök, hogy a szándékolt módositványok utján a felirati javaslatot végnélküli vitatkozások nélkül átidomítani nem lehet, hacsak némely főelvre nézve előleges megállapodás meg nem történt. Ennek folytán a január 30-ki ülés zárt tanácskozmánynyá alakult, mely is élénk vita után elhatározta, hogy a három clubb köréből választott három-három képviselő fogja pontonként újból átvizsgálni a többség felirati javaslatát, és a közösen megállapítandó elvek nyomán egyes tételeit oly szabatos formába ölteni, mely az országgyűlési túlterjeszkedő vitatkozásoknak elejét fogná venni. Ezen bizottmány tagjai e következők : A szorosabb unionisták a Kaszinóban ülésező clubbjából báró Hellenbach Lázár, Bedekovics Kálmán, Zsivkovics Iván ; — a kiállítási épületben gyülekező fuzionisták részéről: Racski kanonok, dr. Vranyiczanyés Mrazovics ügyvéd ; végre a dvorana- párt tagjai: Szubotics hétszemélynök, Czepulics és Sasics őrnagy. Ezen értekezlet eredménye — mint eddigelé értesültünk — az lön, hogy azon'kijelentésnek a feliratba leendő befoglalása fog javasoltatni, miszerint Horvátország Kész, előlegesen is oly küldöttséget nevezni, mely a magyar ©rszággyülés hason küldöttségével az unió alapelvei tárgyában értekezvén, eljárásának eredményét a zágrábi országgyűlés el-é terjesztené. Ez alapon a fusiópárt már-már szétváló két töredéke újból egyesült volna. Az értekezlet megállapodása a szombati nyilvános ülés elé volt terjesztendő; ugy hiszszük tehát, hogy felöle lapunk bezárta előtt még részletesebb távirati tudósítást fogunk hozhatni. — Az országgyűlési coordinatió tárgyában kiküldött bizottmány javaslata már sajtó alá került. A javaslat 42 §-ra terjed. Szerinte a zágrábi érseknek, a szerb patriarchának és a diakovári püspöknek, továbbá azon mágnásoknak jutna személves szavazat, kik 30 éves kort elértek, régente külön jurisdictióval ellátott volt birtokot saját jogon bírnak és állandóan az országban laknak. A megyékre 40, a városokra 15, a végezredekre kétkét, végre Zimony városára egy képviselő (összesen 78) jutna. Az erdélyi képviselő választási mozgalmakról az erdélyi lapok következő ki vonatát közöljük : Kolozsmegye bizottruányi gyűlését a követválasztásra vonatkozó intézkedések tárgyában jan. 29 én tartá meg, midőn föiepáa ö miga azon feladat előterjesztése után, meT Á E C Z A. Egy magyar színműíró babérjai. Félszázad év előtt még nagyon kezdetleges állapotban volt a magyar drámairodalom s színészet ügye. Thaliának még nem volt a fővárosban temploma, egyes clőtünedezö társulatok a „Beleznay-kert"-ben s egy országúti korcsmában tárták előadásaikat '), Vida László szinésztársasága, mely egy dunaparti toronyban képviselé a magyar színházat — két évi rövid fenállás után (1808—10) veszteséggel vonult vissza Thalia oltárától. Hasztalan sürgeté a lelkes Kulcsár István egy „pesti nemzeti játs zószin"-t 1811-ben tanácskozása tárgyává tette szinügyünk előmozdítását az országgyűlés, de csakis, hogy minél távolabbi időkre ejthesse el. Nem lelkesedett magyar dráma iránt a közönség, buzdítás nélkül színműíró sem támadott. „Mily kárban áll szinünk, s mily nehéz közrészvét s állandó szin nélkül (mely mind az író mind a játszó főiskolája) e tárgyban haladni!" — így fakadt ki egyik lelkesebb írónk. 2) Közönség teremtése forgott szóban, fel kellé villanyozni a művészet iránt lelketlen nemzetet, — de erre sem Gombos jellem- és költészet szegény vénája, sem Bolyai Farkas üres dictioju, fárasztólag szósallangos színmüvei nem születtek. „Bánk Bánt" a közönség nem volt még képes — megérteni. Fehérmegye volt e téren a kezdeményező: részvényekre színtársulatot alakított s hat éven át (1818—24) önköltségén tartá fen. Denique a „fehérvári társaság" tanult, haladt, alapítása után egy évvel elhatott jó híre — Pestre is. Gr. Brunzvik Ferenez — az akkori városi német színház bérlője ') Ugyanezen korcsmában került színre „Bánk bán" szerzőjének „Luczaszéke" czimü darabja. 3) „Kisfaludy K. munkái" X. köt., 285 1. lyért e gyűlést öszszehivta, beszédében azon hö óhajának adott kifejezést, vajha képviselőink minél előbb kívánat szerint oldhatnák meg Pesten a nagy feladatokat. A bizottmány tüzetes vita után megnyugodott abban, hogy a központi választmány feladatát végrehajthatja a nélkül, hogy a törvényt vagy az utasítást megsértené. Annak megoldása, hogy felosztassék a megye két választó kerületre vagy nem, a íebr. 12-kén tartandó bizottmányi gyűlésre halasztatott. — Megválasztatott felkiáltás után egy 40 tagból álló központi bizottmány. Jan. 30-án az azelőtti napon megválasztott központi bizottmány tartá gyűlését és elnökéül b. Huszár Sándort választá meg. A kolozsmegyei bizottmányi gyűlés után jan. 29-dikén értekezlet volt, melyben a közelebbi úgynevezett erdélyi országgyűlésre választott' kolozs megyei követek : Z e y k Károly és Hosszú József: (román) jelentést tevén eljárásukról, köszönetüket fejezték ki a közbizalomért. Altalán elismertetett, hogy hazafiúi kötelességüket oly módon teljesiték, mint azt a közbizalom várta, minélfogva lelkesen megéljeneztettek, s felkérettek, hogy jövőre nézve is tegyenek nyilatkozatot , — minő nézeteik vannak ama nagy feladatra nézve, mely az erdélyi képviselőkre a pesti közös országgyűlésen vár. Mindkét volt követ egysaerü, de megnyugtató programmszerü nyilatkozata oda ment ki, hogy a közös ügyeket illetőleg részletekbe bocsátkozni idöelőtti; ők legitimisták, s hazánk szabadsága, függetlensége, és nagysága érdekének szempontjából indulnak ki; a parlamentaris felelős kormány hívei; az uniót illetőleg pedig a törvényhozási, közigazgatási, és igazságszolgáltatási egység feltételeihez ragaszkodnak. Erre mindketten több oldalról újból követjelölteküt ajánltatván, távozni akarának; de más követjelöltröl szó sem levén, felkérettek, hogy maradjanak, s familiáris modorban saját jelenlétükben folyt tovább az értekezlet, melynek folyama alatt igen szép jelenetként merült fel mind Zeyk Károlynak azon nyilatkozata, hogy — ha arról lenne szó — egy legitimista román előtt, minő Hosszú, maga kész lenne visszalépni, mind pedig Hosszú nyilatkozata, hogy ha valamelyiköknek bukni kellene,inkább őt áldozzák fel. Az egész értekezletet a legnagyobb egyetértés és higgadtság jellemzé. K á r o 1 y - F e j é r v á r 11, miután az érdemekben megőszült Szoboszlay György ezúttal követséget nem vállal, a város előbbi közkedvességü képviselője b. Kemény Gábor mellett D á n í i Károlyt szándékoznak megválasztani. Ifj.b. Huszár Károly a Tordán jan. 27-kén tartott követválasztási értekezleten elmondotta programmbeszédét, melyből kiemeljük a következő pontot: „Én Erdélyt Magyarországhoz se coordinálni nem akarom, sem annak subordinálni, hanem e két országot teljesen egyesíteni. Éu külön törvényhozásra, külön közigazgatásra, külön legfelsőbb törvényszékre szavazatomat adni nem fogom. Az ezek ellen lehető egy méltányos ellenvetés a távolság, erre nézt ugy hiszem, sőt megvárom, hogy az együttülő hongyülés az összes haza anyagi érdekei első sorába az erdélyi yasutat helyezendi." Dobokavármegye bizottmánya január 29-dikén tartotta első ülését. A bizottmány nem tartja az izraelitákat az 1848-diki II. t. — kalmái'kodásból avagy lehet hazafiságból, hetenkénti két fellépésre szerződtette a fehérvári társaságot. Magyar darabokkal volt fölépendő — a német színpadon. Thalia papjainak első föllépése 1819-diki év május 3-dikára volt megállapítva. Érdekkel várta közönségünk a színészek játékát, színészek a közönség részvétét. Megtelt a nagy redouteszinház, a függöny felvonul s egyik ügyesebb színész Kisfaludy Károly ez alkalomra irt buzdító prologját szavalja el. Nyomban követte a „Tatárok Magyarországban" szabatos előadása. A gyenge, dc hatásra számított, hazafias érzelmekhez szóló dráma varázsereje lelkesitöleg hatott a tömegre, harsány éljenek szakiták félbe előadását, a tömeg viharos tapsait alig birta megszüntetni s a lelke sültségtől elragadt fiatalság erőnek erejével a színpadra iparkodott vinni szerzőjét a műnek, mely egy estve a magyar dráma jövőjének s Kisfaludy Károly költői hirnevének veté meg alapját. Akkor még szégyen volt kilépni a deszkákra, mely „egyedül komédiásoknak helye", — sok szabadkozás végre megmenté a „Tatárok" szerzőjét ily szégyentől. Hason siker koronázta e darab második előadását (június 8), sőt midőn a szinésztársaság bucsuelőadásául a négy nap alatt rögtönzött „Ilka" került színre, a rivalgó tömeg dicslármája és tapsai között magasztaló költemények szórattak a földszintre. Lelkesültebb e tömegnél csak a journalistika volt, buzdításaira „Tatárok" és „Ilka" csakhamar kikerültek a sajtó alól. Rövid negyedév múlva visszatértek vidékről a múzsa felkentjei: ugyanaz évi september 7-én a tiz nap alatt teremtett „Stibór Vajdáu-val álltak a közönség elé. A színészek gyorsan betanult játéka elhamarkodott volt, dölyfös főurainkat sérté a szinmü demokratikus iránya; nem elégité ki Kisfaludyt a színházi siker. A már hiúvá vált költő visszaakarta „Stibort" venni a színészek kezéből, azonban engedett a „fohérvári társaság" kérésének s ígéreteinek. „Stibor" második előadása (okt. 8-án) diadalünnep volt. A közönség tapsai, virág koszorúk és éljeneknél nagyobb jutalom várt Károlyunkra — Kazinczy dicsérete. A következő év tavaszán keresé fel Kisfaludy akkori irodalmunk széphalmi koriphaeusát. i