Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 8. szám

HETILAP. Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nnpy ivén. fizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár lékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne­gyedévre 2 t'rt. Egy szám ára "20 kr. Hirdetési díj 4 ! hasábos kisbetíí-sorért 6 k1'. Bélyeg külön 30 kr. Második évfolyam. 1866. „Citius enim emerget veritas e íalsitate, quam e confusione." Baco. 8. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkelf, levelezések s átalában a lap szellemi részét, ' illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez ' (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézendök. Pesten, Február 19. Test, február, 18. A közfigyelmet a képviselőházban folyó felirati vita s azon várakozás foglalja el, melylyel a főrendek választmá­nya által készülő külön felirati javaslatnak eléje nézünk. — Miután az utóbbi, mint illető körökben halljuk, ugyan azon elveket foglalaDdja magában, melyeket a képviselőház fel­iratában kifejezett, el kell várnunk a javaslatot, mielőtt vé­leményt mondhatunk, mennyiben fejeztettek ki saját elveink a főrendek által szabatossabban, s mennyiben tarthatjuk ok­adatoltnak, s igy helyesnek a főrendi ház eljárását, mely ez esetben egy külön felírást szükségesnek tartott. Mert mi, ha bár a főrendek ezen jogát , mely a parlamentaris eljárás általános és 1848 óta hazánkban is elfogadott el­veinek megfelel, a legtávolabbról sem vonjuk kétségbe; megvalljuk, őszintén örültünk volna , ha a főrendek ez ízben meggyőződésükkel megegyezhetőnek tartották vol­na, hogy ezen kétségbevehetetlen jogukkal, ép ugy ne él­jenek most, mint arról 186 l-ben lemondottak, s pedig ugyan­azon okokból, melyek a főrendeket akkor ezen eljárásra birták. Helyzetünk azóta sokban változott. Az aggodalom he­lyett, melylyel a hazafiak akkor a jövőbe néztek, a nemzet többségének szivét most remények töltik. Akkor tudtuk, hogy az értekeződés fonala megszakadván, ismét oly idő­szakba léptünk, melyben elveink iránti hivségünket csak fér­fias türelem által bizonyíthatjuk be. Most bajaink orvoslásá­nak, sőt alkotmányos életünk ujabb biztosításának lehetősé­gét látjuk magunk előtt. De nekünk ugy látszik, hogy ha akkor, midőn alkotmányunk védelmét csak passivitásunk­ban kereshettük, érdekünkben volt, hogy azon következetes­ségben, melylyel a kormánynak nem törvényszerű eljárásától részvétünket megtagadtuk , az egész nemzet egyetértsen; ugy ezen egyetértés nem kevésbbé szükséges most, midőn a hazá­ért nem csak tűrni, de tentii kell, s midőn minden törekvéseink­nek eredménye, főkép egyetértésünktől függ. Épen mert ezen egyetértés a passivitás mezején sokkal könnyebb vala, mint most, midőn alkotmányos szabadságunk biztosítása posi­tiv határozatokat kíván ; s mertj azon veszélyek, me­lyekkel minden átalakulás jár, csak az által kikerülhe­tők , • ha bizonyos elveket tüzünk ki s egyetértve eze-' ket követjük eljárásunkban, épen azért kettős aggoda­lommal tölt el minden, mi ezen egyetértést megzavar­hatná. — Hisszük, hogy a főrendek választmányának felirati javaslata meg fogja czáí'olni ezen aggodalmain­kat s igy, mig ez megjelent, nem szólunk azokról, mik több lapban a^jkülön felirat czélszerüsége mellett vagy ellen mon­dattak. A vita, mely a képviselőházban a felirati javaslat felett foly, igazolja azt, mit utolsó számunkban mondánk. Kép­viselőink vitatkozásai, — hogy azon őszinteséggel szóljunk, mely, meggyőződésünk szerint, az időszaki sajtó első köte­lessége — mindenben megfelel várakozásainknak, csak azon türelmetlenségben nem, melyet egyeseknél észreveszünk, a a mely talán épen a közegyetértésnek következése. Ugy látszik némelyeknek, hogy miután a felirat elveiben va­lamennyien, s a szerkezet iránt a háznak nagy több­sége egy véleményben van, a tárgyalás fölösleges. — De habár a felirat a legvilágosabb, s kevés államiratot isme­rünk, mely kevesebb félreértésre, hamis magyarázatra nyújt­hatna alkalmat, még is ugy vagyunk meggyőződve, hogy e tárgyalások, ha nem is szükségesek arra, hogy a képvi­selőház elveit s nézeteit felvilágosítsák, legalább felvilágo­sítják azon indokokat, melyek a képviselőházat ezen elvek s nézetek kimondására bírták.. Ugy hisszük, törvényhozá­sunk folyama be fogja bizonyítani a képviselőház tisztelt vezetőjének szavait, hogy „a néhány napot, melyet a felirat tárgyalására forditunk s fordíthatunk, nagyobb kamattal nem elocálható, mint ha azt a szabad discussióra fordítjuk u Néha a discussio csak a vélemények szétágazását bi­zonyltja be. Mi, őszintén megvallva, még ezen esetben is kívánatosnak tartjuk azt, mert meggyőződésünk sze­rint a vélemények bár mily szétágazása jobb, mintha mes­terkélt önámitás által az egyetértés csalódásában ringat­juk magunkat ott, hol az nem létezik. De vannak esetek, hol a discussio épen az ellenkező eredményhez vezet, s azok kik elébb távol álltak egymástól s pártokra oszlottak, néze­teik kicserélése által arról győződnek meg, hogy a távolság, mely őket elválasztja kisebb , mint gondolák, s hogy ha egyes kérdésekre nézve nézeteik különböznek, sokkal több az, miben megegyeznek. S mi örömmel mondjuk ki, miként azon vitának, mely képviselőházunkban foly, nézetünk szerint ez leend következése. — Mert ha a tanácskozások élénksé­ge a vélemények különbségét bizonyítja is, s több fontos kérdésekre nézve erős meggyőződések állnak szemközt, me­lyek törvényhozásunk későbbi folyamában erős pártok ala­kulásához fognak vezetni: nem kevésbbé bizonyos, hogy épen a főelvekben, mindenben, mi hazánk önállását, s azon elvek fentartását illeti, melyek 1848-tól e nem­zet alkotmányos életének alapjai lettek, képviselőink kö­zött a legnagyobb egyetértés létezik. S hol erre számolha­tunk, ott a pártok súrlódása csak azon melegséget növeli, melylyel valamennyien a közös haza szeretetében egyesü­lünk. Á Magyar országgyűlés. A múlt héten elkezdődött a fölirati vita, még pedig először — a felsőházban. A felsőház némely tagjainak ugyanis, a képviselőház elé terjesztett fölirati javaslat közhírré tétele után (előbb nem), eszükbe jutott azon rendszabály, mely mindenik házat külön fölirat készítésére jogosítja, s meglett az okoskodás, hogy ez a jog : kötelesség. A külön fölirat indítványával gr. Festetics György lépett föl e hó 13 dikán s hosszabb vita után végre személyes szavazás által J3G szóval 53 elle­nében elfogadták az indítványt, s megválasztották a 30 tagu válaszföl­irati bizottságot, melynek tagjai a másnapi (14-dikei ülésben hirdettet­tek ki. Köztük van id. b. Vay Miklós, gr. Széchen Antal, Simor János püspök. •101JD1 0,1 5 8131 O ' 2* 9 S «X A külön felirat ellen erélyesen szónokoltak gr. Pálffy József, gr. Vay Lá-zló, b. Orczy Andor, b. Eötvös Dénes, gr. Andrássy Manó, gr. Haller Sándor, b. Splényi Henrik, Tomcsányi József, gr. Mikes János, b. Gerliczy Bódog. A mellette szónoklók közöl különösen kiemelen­dök id. Vay Miklós, gr. Szécsen Antal, b. Wenckheim Béla, b. Wenck­heim László, gr. Cziráky János, gr. Majláth Antal stb. Egyébiránt a külön fölirat mellett szónoklók is többen elég ö>zinték voltak kijelen­teni, hogy a felsőház •fölirata csak azt fogja tartalmazni, a mi a képvi­selőházéban van. Erre igazán azt lehetni kérdezni, hogy minek akkor külön megírni ? A szavazást illetőleg, a papság kivétel nélkül a külön föliratra szavazott. A közös föliratra a főméltóságok közül az egy gr. Károlyi György szavazott, a főispánok közül hárman. De térjünk már át a képviselőházra. Itt febr. 15-én kezdődött a fölirati vita, s az első ülést Bartal Györgynek szinte három órányira terjedő beszéde töltötte be. Bartal György gondosan szerkesztett szónoklatában bevezeté­se után a jogfolytonosság elvét fejtegetve azt mondja: Ha nemzetem köz­jogi állásának alapjául most és mindenkoron a jus publicumnak ama főelvét: „hogy a fejedelem és nemzet közös akaratával hozott törvé­nyek kötelező erejét csakis az egész nemzet törvényesen választott és históriai jogosultsággal bíró képviselőinek szádad beegyezése 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom