Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 1. szám

küzdeni mindvégig a föderalismus oly neme ellen , mely vagy Magyarországot egy osztrák provinczia rangjára lenyomni, vagy pedig e provincziák számára hasonló állást követelve, mint a milyen Magyarországot megilleti, ez utóbbinak jogos követeléseit „ad absurdum" vinni törekszik. Közvetlenül az ellenünk irányzott legújabb polémiához szólva,a „Narodni Listy "fennidézett soraira csak egy rövid megjegyzéséin van : Alkotmányos érzületünknél fogvakivánnunk kell, hogy a közjogi kérdés, valamint szt. István területén csak a magyar országgyűlés, ugy a Lajtán innen is csak az itteni népképviselők hozzájárulása mellett oldassék meg. Azt mon dani, hogy a csehek e kérdéseket sehol nem fogják tárgyalni a prágai országgyűlésen kívül, majdnem azt teszi, hogy e kérdéseket általában nem lehetend alkotmányos uton tárgyalni, mert tiz tartományi gyűléssel csak nem lehet e tárgyalást folytatni, hogy pedig minden tartományok képviselői Prágába jőnének, csakhogy a közjogi dolgok felett a cseh urak nélkül ne kelljen határozniok, ezt a csehek maguk sem hiszik. De vajon hát hiszik-e azt, hogy — ha a korona és a magyar nemzet közt a kiegyenlítés létre jő és ha utóbb a birodalom német részei is hozzácsatlakoznak e compromissumhoz — hogy akkor a csehek visszavonulása képes volna ez egyezkedés valósítását meghiúsítani, és hogy ők ez által másnak is árthatnának és nemcsak — önmaguknak?! (Fk.) Az OSztrak 1866-diki államköltségvetés a hivatalos bécsi lap közleménye szerint elég kielégítő. A kezelési költséghiány a 12—14 millióra rugó megtakarítások folytán 5 millióra csökkent. Ez 5 millió s a banknak fizetendő 35 millió az összes pénzszükséglet, melyre a kormány jelenleg szorul. A telek- ház- és osztályadó második pótléka felére lesz leszállítva, mi a birodalom népességének 5 millió frtnyi adót megtákarít. Ez az első tetemesb adóleszállitás, melyre Ausztria történelmében bukkanunk, s kissé megnyugtatja talán a centralista bécsi lapokat a jelen kormány programmtalansága iránt, mely még mind nem engedi nyugodni. A csehországi helytartói állomás betöltésére vonatkozó híreket a „Gen. Gorr." koraiaknak nyilvánítja, azt is bizonyossággal állithatván, hogy R o t h k i r c h gr. meghivatása semmi hiteles alapossággal nem bir. Külföld. Pest, decz. 31. Ha a lefolyt év politikai eseményei csak félannyi érdekességü konstellatíót mutatnak vala, mint minőt a legutóbbi hetekben feltüntetnek, a rovatunknak kimért szűk tér aligha elégséges egyszerű felsorolásukra is. Az év legutolsó napja önkénytelenül késztet visszapillantani, s e pillantások első benyomása alatt hajlandók volnánk a lepergett évet tettszegénynek, nagy politikai események nélkülinek jellemezni. Közvetlen közelünkben, igaz, hiányoztak a világfelforgató rázkódások, s a provisorium dermesztő legében a külesemények langymelege nem is volt képes politikai életünk hőmérőjét a fagypont fölé emelni. Dev ha közelebbről tekintjük a tőlünk távolabb eső országok politikai változásait, s ha túlemelkedünk a közvetlen érdekeltség subjectiv érzésén; ha emlékezetünk némi megerőltetésével tekintjük a politikai változásokat, melyek Európát s a tengerentúli világrészeket érték, csakhamar belátjuk, hogy általános Ítéletünk csak annyiban volt helyes, a menynyiben a nagyobb fordulatok nem onnan indultak ki, a honnan azokat megszoktuk : a Szajna partjáról, hanem lefolyásukban azért nem hagyták érintetlenül se Francziaországot, mely az európai politikában régóta vezérszerepet vállalt, se Ausztriát, melynek külpolitikai mozgalmaiban a közel kapcsolatnál fogva nekünk ís kijut részünk. Európa nyugalmát, igaz, nem zavarta meg valódi harczi zaj j ágyúdörgés s kardcsörtetés csak hírlapokban hangzott át a „szövetséges" Poroszországból, mely meg nem tudván nyugodni a koránsem osztatlanul kivívott, de [meg csekély dicsfényü babérokon, inkább a koncz után vágyódik, melynek osztatlan birtokába, harczi bajtársa, a szerinte makacs Ausztria miatt mindeddig jutni nem tudott. Az elbai herczegségek ügye maiglan sincs eldöntve, s a porosz koronajogászok bölcs jogi véleménye ép oly kevéssé tudta meggyőzni az augustenburgi trónörökös követelései jogtalansága iránt a német közvéleményt, a mint Bismarck uram fenyegetései nem tudják rávenni Ausztriát, hogy lemondjon azon jogokról, melyek birtokába saját hadserege vérén jutott. A német hegemónia fölötti küzdelmek Ausztria és Poroszország között, százszor megváltozott alakjuk ellenére ma is ugyanazok, s legfeljebb annyiban változtak, hogy Poroszország belpolitikájának reactionarius iránya megfosztá e mármár túlsúlyra vergődött hatalmasságot azon rokonszenvtől, melyet a német nemzet belé helyezett, de immár keserűen megcsalatott reményeiből meríthetett. Bismarck ur kacérkodásai Francziaországgal se Ausztria irányában nem vezettek czélhoz, se Belgium lételét nem bírták megrendíteni, melyet finom politikai coup-val oda vélt vethetni a Tuilleriák bírvágyának, általa megmentendő a rajnai határszélt, ha Franciaország étvágya netalán erre fájdította volna fogát. Belgium szeretett királyát, az európai politikában harí mincz év óta közvetítő szerepet vitt ősz Lipótot sírba láttuk ; szállani egy egész ország Őszinte részvéte, gyászoló szeretete i által kisérve, de a mely gyász lelkesedéssé, a mely szeretet s rajongássá fokozódott, midőn a nemzet neszét vette, hogy a király halála nemzeti s szabadelvű intézményei megöletésére, a trónváltozás uralomváltozásra akar alkalmul vétetni. A derék belga nép nemcsak a gyászban mutatta egyetértését, de egy emberként állt sikra szabadelvű intézményei mellett, s egyhangúlag élteté atyja halálával az ifjú trónörököst, II. Lipót királyt. Franciaország tisztelni volt kénytelen e számra csekély, de érzelmei szerint hős nemzet egyhangú nyilatkozatát, de 1 tisztelve volt kénytelen csatlakozni az Összes európai udvarok együttes részvétnyilatkozatához is, sbarátjának vallotta magát azon Belgiumnak, melyetBismarck el akart volna vele nyeletni. III. Napóleon különben se kormánya legszebb évei közzé számithatja 1865-öt s a nimbus, melyet tettereje, kombináló tehetsége s azon körülmény gyűjtött homloka köré, hogy Európa leghősiebb nemzete császárának mondhatja magát, hanyatlóban van, s a mely mértékben belől nő az elégedetlenség, s a mely módon az ország kebelében győződnek meg külpolitikai balfogásairól, azon módon tűnik a varázs is, melyet Európa többi kormányaira eddig gyakorolt. Már a mexikói kérdés is megingatta a vak bizalmat, melylyel a nemzet többsége politikai bölcsesége iránt viseltetett. Nyilvánvaló lett csakhamar , hogy Napóleon egész eljárása Miksa császár irányában az amerikai déli államok biztos győzelmére van alapítva ; s midőn ily világra szóló esemény végeredménye másként ütött ki, s midőn az Egyesült-Államok győzelmével a köztársaság ellene zúdult a franczia politikának s el nem akarván ismerni védenczét a mexikói császárt, s Francizországot a gloire sem elégítette ki, akkor számba vették a Szajna partján, mennyi | emberbe s mennyi millióba került e reménytelen hadjárat, és a franczia császárnak elég gondot okozhat az, vajon hogyan vonja ki katonáit Mexikóból, hova az ország ellenzése mellett is könnyebb volt őket szállítani, mint a hogyan őket, megveretésének bevallása nélkül visszahívhatja. Igaz ugyan, hogy az Egyesült-Államok, kerülni akarván zilált pénzügyök helyreállításáig a komoly összezörrenést, kijelentették, hogy mindaddig nem lehet szó Mexikó elismeréséről, valameddig franczia katonák, mint ilyenek támogatják az ifjú császári trónt; de vajon sikerül-e majd ott is oly könnyen a Rómában megkísértett escamotirozás, melynélfogva a Rómában levő 10,000-nyi franczia csapat átlép a pápti szolgálatba s igy a kecske és káposzta módjára meg is szűnik az occupatio, a pápa is megmarad Rómában, s a hires septemberi conventio legsúlyosabb kikötése is ki van játszva. Könnyű volt aztán a bíbornoki tanács részéről azt ta-