Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 6. szám

72 keinket oly kevéssé számba veszik, hogy Mexikóban erkölcsi érdekeink is vannak ? . . . . Nem, a császári kormány semmi megfélemlités elől nem fog hátrálni, és semmiféle akár kül-akár belföldről jövő izgulás nem fogja megingatni azon határozataiban, melyekre az ország erkölcsi s anyagi érdekeinek védelme birta .... Remélve továbbá, hogy az eddigi félreértések és nehézségek, békülékeny meghányás folytán cl fognak múlni, igy végzi a „Const," Szóval azon szomorú lehetőségeknek, melyekkel a közvéleményt meg akarták ijeszteni, egyike sem fog bekövetkezni. A világbéke nem fog megzavartatni, s mondjuk ki hangosan, a mexikói kérdésekbe belevont érdekek nincsenek veszélyeztetve. Az angol parlament február l-jén gyűlt össze. De minthogy ez újonnan választott parlament, ünnepélyes megnyitása a királyné által csak akkor fog megtörténni, ha az újonnan választott tagok mind igazolva lesznek. Az első' gyűlésben a lord kanczellár csak szónoka, illetőleg elnöke megválasztására szólitá fel az alsóházat, mely is újra D e n is o n t választotta azzá. Eddig a gyülésezés mindössze arra szolgált, hogy Grladston és D'Israe 1 i emlékbeszédeket tartottak a múlt ülésszak alatt elhunyt Palmerston fölött. A trónbeszéd csak a napokban várható. Flórencz, jan. 28. Scialoja előadta az ország financziális állapotának képét s tervét, melylyel a jelen év szükségeit uj kölcsön nélkül fedezni reméli. Az ország állapota komoly, azóta hogy Olaszország egyesült, azaz öt rövid év alatt, az összes államadósság megdupláztatott, az adók százötven percenttel felemeltettek s a fogyatkozás évről évre nem kisebbedik, az ország adósságba veri magát, többet fizet mint azelőtt fizetett, s mégis többet költ, mint a mennyit bevesz. Ez nekünk épen nem tűnik fel, kik tudjuk,hogy az egységes központosított kormányforma a legköltségesebb, különösen, ha ehez még egy aránytalan álló hadsereg is hozzájárul, számos jól fizetett tábornokokkal, s oly hadügyminisztériummal, melynek vezérelve : semmi ezredet hat hónapnál tovább nem hagyni ugyanazon állomásban, ugy hogy a sereg még a depots-kat is beleértve,folyvást útban van. Az olasz kormánynak vannak azonkivül még több költséges üzletei, melyeknek némelyikét boldogult Bruck bárótól tanulta el, költséges vasutakat épit tudniillik, hogy azokat aztán olcsón adja el; s hogy minden tartománynak legyenek vasutai, még Szardiniában is subventiót ád oly vonalaknak, melyek száz év múlva sem kamatozhatnak. Aztán az Alpeseket is keresztülfürj a a Mont-Cenis alatt, sőt az Appenint négy helyen töri át, miután már két helyen kifúrta. Mind ez egészben véve hasznos is, dicső is, csakhogy sok pénzbe kerül; elökésziti a jövőt, megnyitja az ország minden rejtekeit a világkereskedésnek, eredménye azonban a jelen nemzedékre sok gond és nyomor, sok munka és fizetés, az oly financzminiszterre nézve pedig, ki nem veszi mind ezt oly könnyelműen, mint annak idejében Minghetti, sok fejtörés s álmatlan éj. Sella harmincz millió frank megtakarítást javallt s roppant malomvámot. Scialoja ötvenöt milliót takarít meg s beéri kisebb malomvámmal, azonkivül azonban megadóztatja a bort,'a mint hordóra szüretik; s az olajt, szóval miután elődjei már megdrágították a sót, a dohányt s a kávét, a mostani miniszter megdrágítja még a kenyeret, a bort és az olajt, ugy hogy a szegény ember sajnosán fogja ezt megérezni. Hogy azonban a gazdagnak előnye ne maradjon, felemeli a jövedelem-adót is, ellenben lemond a földadó minden ezentuli felemeléséről. A kamra hallgatólag, de nagy figyelemmel fogadta a finánczelőadást, s jövő héten veendi tanácskozás alá. A minisztérium veresége nagyon valószínű.— Bárki legyen azonban La Marmora utódja, annyi bizonyos, hogy a sokaktól emiitett régi jó idők, letűntek örökre Olaszországra nézve, hol a félsziget Európa legolcsóbb tartományai közé tartozott, s a rongyos tudatlan lakosok lustán sütkéreztek a nap sugaraiban s a legyeket csapdosták meztelen czombjaikon, hol a nagy többség gondtalanul élte napjait tunya szegénységben, s a gondolkodó kisebbség a rendőrség felvigyázata alá volt helyezve, s a legelhatározottabbakra közölük a börtön vagy a száműzetés várt. Olaszországot is megszállta már az újkor nyugtalan elégedetlensége, még Nápolyban sem látható többé a lazzarone, s bármily kelletlenül is, mindenki hozzá lát a munkához, grófokat s örgrófokat találunk most a tanári karban, többen a nép fiai közül a kamarában és senatusban foglalnak helyet, a rongy eltűnt a félszigetről, mindenki jobb szállást igényel, s a városokban legalább tanitást gyermekei számára, a régi megelégedés nem létezik sehol,*s ez|a bölcsésznek zálogul szolgál,*hogy az olasz^nemzet harmadszor is, még pedig minél előbb visszafoglalja jelentékeny szerepét az emberi művelődés történetében. Nekünk özönvíz előtti magyaroknak, kik az újkor mozgalmától annyira elmaradtunk, különösnek tetszett Londonnak s Amerikának lázas nyugtalansága, s igen jól emlékszem, midőn Kossuth egyszer előadta a magyar nép jellemét, s mások közt azt is mondta, hogy „a magyar tud határt szabni vágy ainak,s ismeri,mit jelentsen az a szócska: „elég", S u m n e r Károly, a hires Massachssetsi senator azt mondta nekem: „Sajnálnám, ha ezen jellemvonás a magyar népé volna, s nem azon viszonyoké, melyek közt él, megelégedett nemzetnek nincs ingere a haladásra és semmi másra nem való, minthogy veszszen. Ha mi amerikaiak határt tudtunk volna szabni vágyainknak, ha a szócska: elég, bennfoglaltatnék életünk szótárában, köztársaságunk ki nem terjedett volna a mexikói öbölig, s a csendes tenger partjáig, nem küzdtünk volna meg a vadonnal, s a helyett hogy sem aRocky Mountainy sem aSierra Nevada szirtgerincze nem állhatta meg polgárosító pályánkat, az Alleganny hegyláncz, s az atlanti tenger közt élnénk, mint Angolhon gyarmatja. A megelégedettség azon sorssal s állással, melyben születtünk, neveli államférfiainkat, kik földmivelőkböl s mesteremberekből kormányzókká nevelkednek. Senatortársam W i 1s o n csizmadia volt, D o u g 1 a s husz éves korában asztalos, s J o h ns o n a tenessei követ még harminczadik évében szabó. Az elégedetlenség szüli a nagy nemzeteket." Angolhonban ismét Monakton Milnes, (most lord Houghton) hasonló megjegyzést tett nekem, midőn Ledru Rollin könyvéről: „De la Décadence de l'Angleterre" volt szó. A franczia republikánus, szerinte, igen jól szedte össze mind a panaszokat, melyek az angol lapokban s parlamentben előadatnak, s abból azt húzta ki, hogy az angol nemzet hatalma vész, s az állam aljasodik; mert elfelejtette, hogy az angolok a legzsémbesebb nép a világ kerekségén, mindig panaszkodnak, a társaság minden sebjeit felfedezik, s bármi körülmények közt kielégithetlenek maradnak. Ledru urnák nem kellene elfelejteni, hogy a parlamentaris kormány Francziaországban azon nap vesztette el hitelét a népnél, midőn kielégítettnek szavazta magát. A sok panasz menti meg az angol aristokratiát a tespedéstöl s az által az enyészettől. Én ezeket nem felejtettem el, s mindig tapasztaltam, hogy a nemzetek, melyek azt hitték, hogy a tökélyt már elérték, s a kormányok, melyek magukat [hibátlanoknak tartották, vesztük küszöbén álltak. Ugyanazért szivemből Örülök, mert szeretem az olasz népet, hogy semmiképen nincs megelégedve és szebb jövőt jósolok neki^azon körülményből, hogy ezen többség, mely a múlt kamrában mindennel megelégedett a mi a minisztériumtól jött, az uj választások által kisebbségbe jutott. S a mai választások sem fognak rajta segíteni, mert a kilátások sokkal kedvezőbbek az ellenzéknek, mint a mostani kormánypártnak. Még egy esetről kell említést tennem,- melynek következménye oly üdvösségessé válhat, hogy bizony mi magyarok is követhetnők. B o ttero, a követ s a „Gazetta del popolo" kiadója, hirlapílag összeveszett Bottóval, a „Gazetta di Torino" szerkesztőjével, minek, szokás szerint párbaj és Bottó veszélyes megsebesülése volt a vége. Most azonban felzúdult a közvélemény, s a párbaj elleni izgatás, mely a szabad kőművesek páholyából eredt, hatalomra vergődik, s arról van szó, hogy egy országos becsületbíróság állíttassák fel, mely minden becsületkérdéseket intézzen el, fellebbvitel nélkül. 0 a i r o 1 i ezredes, Garibaldi hős barátja, Cialdini tábornok s hozzájok hasonló férfiak lesznek a becsületbirák, s remélni lehet, hogy a párbaj, a középkori feudalismus ezen maradványa itt is oly gyökeresen fog kiirtatni, mint az észak-amerikai szabad államokban, és Angolhonban, hol a közvélemény megtörte ezen vérszopó előítéletet. p. Vegyes. Gróf DessCTVfl'y Emilért, a magyar tudományos Akadémia érdemés tettdús elnökéért, a dicsőült férfi halálának harminczad napján, 1866. febr. 8-dikán d. e. 9 órakor, főméltóságu bibornok és herczegprimás Scitovszky János ur ö eminentiája a pest-belvárosi plébánia egyházában halotti gyászmisét mondand, melyre az akadémia minden rendű tagjai, s az elhunytnak minden rokoni, baráti és tisztelői hivatalosak. Megjelenés a templomban gyászfátyollal, fekete öltözetben kard nélkül. A Kisfallldy-Társaság folyó évi február hatodikán (holnap) mint dicső emlékezetű Kisfaludy Károly születése évnapján délelőtti tiz órakor a magyar tudományos Akadémia dísztermében tartja tizenhatodik