Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 4. szám - A magyar tanügy rendezése 1. [r.]

49 a művész; a színezet viaszos, bágyadt. Az életképek közül Weber Henrik hazai festészünk „aratók menete" czimíí életteljes és eleven szinezetü müve gerjeszt legtöbb érdeket. Grosz Béla szintén pesti művész „arczképe" sokkal gyöngébb, mint a multhavi tanulmányfö Oeconomo a kedvelt bécsi arczképfestész, két női tanulmány feje meglehetősen modoros. Egyikének bomlott kecsei oly kirivón tüntetik elö a gravitatio törvényeit, hogy jobb lett völna mezzel takarni azokat. A tájképek félemlítő sokaságában csak igen kevés a jobbféle. Ilyen a Seidl-féle „tópart" zivataros, találó hangulatával, Hó f er „falurészlete, Bochart „tájrészlete a Chiemtavánál" mindhárma müncheni mü s az utóbbiban kivált a viz és levegő dicséretes. Hardo rff mannájának is a tengervíz hullámos mozgékonysága is találó színe képezi fő érdemét. Jól festett háttért találunk á düsseldorfi Klein havasi tájképében. Bőmmel Meliadia ujabb nagy látképét állította ki; kezelésének és színezetének szokott nyerscsége itt kevésbbé visszatetsző. Hölperl ismét egy fonó leányt küldött be, a rajz végkép elhibázott, mindazonáltal, ezen „tejben uszó rózsaarezok „Pesten meglehetős tetszést aratnak. Pcters Anna „őszi virágai" ez egyszer kevésbbé sikerültek,a kép faragott arany keretje azonban elegáns könnyedsége miatt valóban szép műnek mondható. Nem gúnyból tesszük e megjegyzést, hanem azért, hogy figyelmébe ajánljuk a jó mintát pesti keret-készítőinknek. Az Eszterházy-képtár érdekes vizfestményü másolatai, valamint a mult havi, ugy a mostani lajstromban sínesének megemlítve. Kár volt nem tenni, bizony megérdemelték volna. . — Pascutiu Dénes Aradról egy kimondhatatlan gonddal faragott sétapálezát küldött be e lap tulajdonosának, azon kérés kíséretében,; hogy azt megbecslés végett szakértők bírálata alá bocsátani szíveskedjék. A naturalista művész két évi fáradságának gyümölcse e faragvány. Gombja babérkoszorúé főt mutat. Hosszában több mythologikus alak,1 s finom arabeszkszerü ékítmények által meg-megszakitva, más kisebb nagyobb alakok; egy oláh püspök, egy magyar vitéz, több gyermek s még lejebb, két kötélen hintázó majom szemlélhetök. Bizarr és öszhangtalan, de bámulatos szorgalommal és ügyességgel faragott mü; nem a czirkalom symetriája, hanem a jó szemmérték remeke, meglátszik rajta, hogy biztos kéz teljesítette a szeszélyes ízlés parancsait,— egyszerű „kusztora,, segedelmével. Eötvös báró megbiráltatás és kiállítás végett a m. képzőművészeti társulatnak adta át. Mult alkalommal az Uj Korszak „Időszaki sajtónk szemléje" czimü czikk írójának értésére adtuk ugyan, mily jó alkalma lett volna súlyt adni szavának a programm zenében ama sajtóhiba észrevételével; de nem mondtunk el még mindent s ezért most jövünk magára a dologra. Ugy látszik, 'mintha a nevezett czikk irója védené ellenünk Wagner irányát. Mielőtt azonban vele e tárgy felett küzdhomokra állanánk, előre bocsátjuk az alábbiakat. Valaminek nem tudása nem szégyen; inert hisz mindentudók nem lehetünk. De tanítása, bírálása, dicsérése, kárhoztatása olyan valaminek, a miről sejtelmünk sincs : Ítélje meg maga czikkiró : több mint nevetséges; az ámítható közönséggel szemben káros is. Daczára ennek irodalmunkban (czikiró tegye a kezét a mellére, s vallja meg) régóta napirenden van, hogy többnyire olyanok irnak, s hatalmaskodnak a sajtó tekintélyére támaszkodva, zene-rovataikban, vagy újdondász minöségökben, kik nemhogy valamikor legalább felületesen foglalkodtak volna zenével, hanem az öreg a betűt sem ismerik. Tekintetbe véve azonban, hogy az időszaki sajtóban divat lett a közönséget zenerovatokkal is mulattatni , (nem nevezhetjük máskép, mert fájdalom! a mai tanrendszer s irodalom czélja mindenáron mulattatni) ám legyen, megengedjük, hogy az illetők szorgalmas közlönyei legyenek a színházi s hangversenyi előadások alkalmával a közönség tapsainak; de nem tartjuk helyesnek, ha e határt átlépve, zeneköltőket teremtenek, operákat hoznak napirendre, operákat, symphoniákat temetnek el, primadonnákat szerződtetnek, színházigazgatók lesznek, sőt végre művészi iskolák felett törnek pálezát s iránymutatók különben is ifjú, könnyen tévútra vezethető zeneirodalmunkban. Visszatérünk most czikkiróra. Mi — mindjárt első fölléptünkkor e lapokban — körvonalakat húztunk a zeneirodalomban; röviden jellemeztük a különböző irányokat, s indokolva kimutattuk azt, melyet üdvösebbnek tartunk. Az Uj-Korszak czikkirója ellenben a nélkül, hogy Wagner iránya feletti nézeteit elmondaná s eljárásunkat kárhoztató szavait indokolná, kimutatná amaz irányok egyedül igazságát, pálezát tör felettünk. Mit felelhetünk ily ellenfélnek egyebet, mint hogy a gyermeket nevén szólítjuk: Vajon nem egyike ön is a feljebb említett diktátoroknak, kivel a jövő zenéje felett vitatkozni nagyon meddő lenne ? Ezt kell hinnünk azért is, mert czikkiró azt mondja, hogy mindazokat a babérokat, melyeket Lisztről s Wagnerről letépünk, Erkel Sándor Gsobánczára rakjuk. Mindenek előtt határozottan tiltakozunk az ellen, hogy valakiről babérokat letéptünk, vagy le akartunk tépni; de meg biztosan állithatjuk amaz okoskodásból hogy czikkiró épen oly erős a jövő programm zenéjében, mint az operában, azaz: egyikről sincs fogalma. Mert a három irány annyira különböző, mondhatni annyira meg nem türi egymást, hogy egymás babérját sem lehet összecserélni. Ennél fogva^ama babéros okoskodás éleznek is rosz; mert nem talál. Mi mindjárt kezdetben kedvezöleg nyilatkoztunk Csobáncz írójáról; mert kötelességünk mindenekelőtt nemzeti irodalmunk fejlesztését tartani szemelőtt. E tekintetben örömestebb látjuk bár kezdő honfitársainkat fáradozni nemzeti zenónk körül, mint bármely hangzatos nevü idegen hatalmasságokat ; mert emezek sikerüíés esetében is nemzetünkre nézve hasonlitnának oly szabadsághoz, melyet nem maga a nemzet vívott ki, s a mely épen ezért maradandó nem lehetne; nem sikerülés esetében pedig — mi sokkal valószínűbb — eltemetnők nemzetiségünket. Kedvezöleg nyilatkoztunk Csobáncz Írójáról, mert szép költői tehetséget ismertünk fel benne, mely még eddig romlatlan, tiszta, szabad oly irányoktól, melyeket helyeseknek nem tartunk. Ezen kívül technikai képessége sem áll alább tehetségénél, mi feljogosít hinnünk, hogy miután még cöak mint felserdült ifjú első müvében annyi érettséget párosított a költői tehetséggel: nem soká a legszebb gyümölcsöket fogja teremni. Örvendettünk egy ily tehetség felléptén; mert országszerte hallunk ugyan elég nagy frázist, hangosan biztatjuk egymást a gerenda emelésére; ugy teszünk, mintha emelnők is a nehéz gerendát, de tulajdonkép egyikünk sem emeli; vagy, ha az egyik vége emelkedik, a másik mozdulatlan; szóval, mert alig van ; két-három egyénünk, ki az opera-irodalom terén foglalkoznék, ezek is tul vannak már életük délpontján, s az ifjak közt egyedül Erkel Sándor áll. Eltérve mindezektől, előadandónak ítéltük Csobánczot, mert a nemzeti színháznak nem válik kisebbségére. Nem véve tekintetbe a mondottakat, az Uj Korszak nevezett czikkiró ja, eljárásunkat pajtáskodásnak nevezi, s hogy ezt tehesse, mint olyan, ki már eddig mind a költészet, mind a kritika terén magának hitelt szerzett, a kérdéses müvet egy pár oda dobott szóval leveri. Még akkor sem lenne helyén ily indokolatlan fitymálás, ha czikkirónak kivívott érdemei lennének; midőn azonban feljogosít hinnünk, hogy csak amolyan diktátor, melynek magyar neve újdondász: csak oly röviden végezünk vele, mint ő akar határozni Wagner és Csobáncz felett. Czikkiró azonban az egyszerű újdondász tisztében sem járt el elég híven, s mielőtt bevárná, hogy Csobánczot legalább a közönség temesse el; mielőtt bevárná, hogy legalább az egész müvet előadják, halottnak nyilvánítja, oly halottnak, melyről már á közönség el is felejtkezett. Czikkiró nem veszi tekintetbe a körülményeket, melyek közt Csobáncz két felvonása színre jött. Nincs- időnk részletezni egy gőzfürdőbe összezsúfolt közönség kedélyállapota felett tartani lélektani szemlét, oly közönség felett, melyet a lehető legroszabb rendezés miatt élvezetbe fulasztottak, egy avigjátékot Schrott gyógymódjával tikkasztottak, hanem bizton állítjuk, hogy ily körülmények közt a földnek egy klassikusa sem lett volna képes érdekeltséget ébreszteni. Nem járt el hiven czikkiró újdondász minőségében; mert e körülmények mellett sem lehet elfogultság, vagy rosz akarat nélkül mondani, hogy a közönség Csobáncz iránt részvétet ne mutatott volna, mit azonban mi még kedvező esetben sem vagyunk hajlandók bírói ítéletnek, határozatnak tartani. — Rózsavölgyis társamükereskedésében megjelentek: A száműzött vágya, dal énekre s zongorára Herdi Ferencztől (ára ?) Egy a nemzet, eredeti csárdás Poor Vilmostól; ára 60 kr. A száműzött vágyai meghaladják a másfél oktávát s ezért mégsem sokat mondanak egyebet, elégszer hallottaknál. Poor Vilmos lassúja mindamellett, hogy elég csinosan, zongoraszerüleg van szerkesztve, dallamosabb is lehetne. Frissébon kerülhette volna a bassusugrásokat, melyek — az egész mü különben is a nagy közönségnek levén szánva — a játszást nehezítik. Első frissének második részében feltarkitva ugyanazt adja elö, a mit. a második friss második részében egyszerűen mond el. Jobb is igy, mint hogy uj eszmét hozzon, mely amannál gyengébb lenne. Az egész mü a jobb tánezzenék közé sorozandó. —• Ritka példája a hálának Nilssohn Kristina tette. A művésznő, ki jelenleg Párisban a theatre lyríque-ban nagy sikerrel működik — húszezer frankot küldött Stockholmba egyik tanítójának, ki zenei kiképeztetése körül legtöbbet tett. Dávid Felicien — Lalla Roukh irója —Petersburgba megy, hogy itt a czár határozott kívánságára „Puszta", „Columbus" s „Herculanum" czimü müveit előadassa. — S a 11 e r, zongora virtuóz, kit a pesti közönség is ismer nagy technikai ügyességéről, a klassikusok szép előadásáról, a hannoverai király karnagya lett. — Liszt raarczius havában Párisba megy s huzamosabban ott mulat, mi alatt saját vezénylete mellett fogja előadni az esztergomi misét s több symphoniai költeményeit. Az országosfgazdasági tanintézetek ügyében Czilchert Róbert az orvosok és természetvizsgálók Pozsonyban tartott nagygyűlésén oly indítványt tett volt, mely szerint ily magasabb gazdasági tanintézetek ne állíttassanak fel külön, mert sokkal több költséggel járnak, mint a mennyi eredményt fölmutatnak, mire nézve javaslattevő külföldi példákra utalt. E kérdés megvitatására külön bizottmány neveztetvén ki, ez a napokban tartá gyűlését a Köztelken és egyhangúlag elfogadta indítványozó abbeli javaslatát, hogy ily magasabb gazdasági tanintézet létesíttessék Pesten a m. k. egyetem oldalánál, mely a vegyészet, természettudomány stb. ágakra nézve már is rendelkezvén a szükséges tanerőkkel, legfeljebb a specifikus gazdasági tudomány tekintetében szorulna külön tanerőre. De még a gyakorlati gazdaság megtanulására is aligha akadna Pestnél czélszerübb hely, hol az Orsz. Grazd. Egyesület „István telke", budai szőlőiskolája stb. a lehető legjobb alkalmatosságot szolgáltatnák gazdáink tudományos és gyakorlati kiképzésére. A jótékonyczélll bálok nálunk évek óta főforrásai oly humanitási, irodalmi vagy művészeti vállalatok pénzbeli gyarapodásának, melyek a sokfelé igénybe vett közönség áldozatkészégét mulattatva nyerik meg számukra. Nálunk jaz Angliában már rendszeresített jótékonysági gyakorlat nem dívik; nálunk ez a szokás, a czél jó, az eszköz szép, az eredmény gyakran már elég fényes volt s igy helyes az egész dolog. t>e nem helyes, ha ily nemesebb czélu társulatok és egyletek hetekig fá8