Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 4. szám - A magyar tanügy rendezése 1. [r.]

46 tárgyat és részökről szintén a választási törvény módosításához látni, de nem nemzetiségi, hanem szabadsági szempontból, oly változtatásokat léptetvén életbe, melyeknél (fogva az országgyűlés elvesztené kirívó rendiségi t jellemét és valódi népképviseletté válhatnék. Meglehet, hogy ezt akarja gátolni a kormány, midőn a többi országgyűléseket eloszlatja, mig a csehországinak idö' és alkalom marad, a választási törvény reformjával is foglalkozni. Nem mondom határozottan, hogy ez indokok vezérlik a kormányt, de itt hiszik és e hit nem igen kedvezőleg hat a közhangulatra. Látni való az imént mondottakból, hogy mi részünkről méltányosak tudunk lenni oly körök [iránt is, a hol valóban nem találhatók politikai barátaink, de másfelől nem lehet mély sajnálkozásunkat ki nem fejeznünk oly tülzások felett, mikre még különben oly higgadt lap, milyen az Ostd. Post is elragadtatja magát. Vagy nem nevetséges tulzás-e, midőn a neveztük lap epedő szemmel pillant a Spree felé és Bismarck urat mintapéldányul állítja fel az osztrák államférfiakkal szemben? Hiszen szivesen bocsátunk meg mindenkinek egy kis párttaktikát, sőt helylyelközzel — nem akarunk jobbaknak látszani, mint a milyenek vagyunk — magunk is élünk vele, de oly absurditásoktól, a milyen Kuranda ur imént említett nyilatkozása, már a magunk érdekében is tartózkodnánk. Az ily durva fogás mindenesetre czélt téveszt, oly nyil az, mely a lövészre pattan vissza. A ki a fönebbi sorakat olvassa, önkénytelenül is párhuzamot von az osztrák és a porosz kormány közt, és ha aztán ugy találja, hogy amaz mégis hasonlíthatlanul magasabban áll alkotmányosság dolgában, mint Bismarck ur et consortes, nem a maga hitelének árt-e, a ki ily túlzásokra vetemedik és nem fognak-e szavai valóságában az olvasók még akkor is kétkedni, ha igazat mond ?! Általában meg kell vallani, hogy a Belcredi-Majláth kabinetnek kimondhatlanul nehéz állása van a közvélemény nyel szemben. Egyik rész a legtulságosabb remények teljesítését várja és kivánja e kabinettől, mig a másik rész nem csak hogy semmi jót sem vár tőle, hanem még azt a jót sem ismeri el, a mit e férfiak már is létre hoztak. Majláth ur, miként már egyszer mondám, e tekintetben kedvezőbb helyzetben látja magát, mint Belcredi gróf; amattól legalább minálunk egy felől sem várnak többet, mint a mit alkotmányos érzületű magyar államférfitól várni lehet és kell, másfelől pedig hálásan ismerik el, a mit tett. Az államminiszternek azonban egész sorát kellene valósítania az egymást kölcsönösen megsemmisítő utópiáknak, a mi lehetetlen; de még a lehetséges is nehezítve van számára, mert a bureaucratiai slendrián elleni körlevele és a nagyobb takarékosság behözatása óta fel van zúdítva az összes hivatalnokság. A sajtó egyrésze rendszeresen folytatja e téren az izgatást és péld. tegnap azt hiresztelte, hogy a hivatalnokok, az eddigi előleges fizetés helyett, ezentúl utólagosan fognák kapni a fizetést, még pedig nem egyszerre fogna ez keresztül vitetni, hanem az első hónapban a hónap l-e helyett 5-én, a másodikban 10-én, a harmadikban 15-én és végre a hatodik hónapban a hó utolsó napján kapják a pénzt, a mi által aztán az előleges és utólagos fizetés közti hézag ki van töltve. Nem kell Riese Ádám annak kiszámítására, hogy ily módozat mellett a hivatalnok hat hónapra mégis csak öt hónap díját kapná, hogy tehát egy egész havi fizetését vesztené. Képzelhető, mily zajt ütött e hír a szegény hivatalnokok soraiban, kik még akkor is koplalnak, ha hat hónap alatt hatszor kapják fizetésöket és igazán a napnál volnának kénytelenek ebédelni azon az egész hónapon át, melynek fizetése a „kiegyenlítés" érdekében elveszne. Tegnap este a Wiener Abendpost kijelenté, hogy a hir alaptalan. De vajon elég-e ez ? Isten látja lelkünket, nincs nálunknál Őszintébb barátja minél tágabb sajtószabadságnak, JÁl e m é n y e k nyilvánításáról van szó, de amúgy mir issehteeoieáaichts oly híreket röpíteni a világba, melyek, ha^fi bárkák á'2 óráig ezer meg ezer becsületes család nyugal8 megzavarják, ez ném a sajtószabadsággal élés, hanem _jjv||§|;áélés és a helyett, hogy politikai nézetek vagy egy-egy nevesebb kifejezés miatt fogják perbe a lapokat, bizony jobb volna a törvény értelmében kérdőre vonni az ily hirek terjesztőit, föltéve, hogy e hirek nem csak most alaptalanok, hanem azok fognak maradni is. Másfelől nem lehet komikainak nem találni az itteni hivatalnokoknak , főkép a magasb állásuaknak más panaszát. Ez urak köztudomás szerint azon furcsa elvet állíták fel eddig, hogy a hivatalnok tevékenységének megfordított arányban kell állnia a fizetéshez és minél nagyobb ez utóbbi, annál kevesebbet kell dolgozni. Eleget nyúztuk magunkat — mondják az urak — midőn még überzahliger Practicant vagy pedig más ilynemű fényes állást elfoglalók valánk; hadd dolgozzanak most az apró emberek! Látni való, hogy ez körülbelül variátiója azon magyar példabeszédnek , hogy — búsuljon a ló, elég nagy a feje! Belcredi gróf azonban másként fogja fel a dolgot j oly hivatalnoktól, a ki már évtizedeken át szolgálja az államot, ő sem kivánja a napszámos szolgálatát, hanem igenis azt, hogy ezen főbb rangúak a munka minősége által pótolják a mennyiséget. Azonban minőségileg e bureaukraták többsége még kevesebbre képes mint mennyiségileg. Képzelhető e szerint, mily arczkifejezéssel tekintenek ez urak a miniszterre, midőn ez magához hivatván őket, és bizalmasan veregetve vállukat, körülbelül igy szól: „tudom, hogy ön az anyagi munkát a fiatalabbaknak engedi át és ezt jól teszi, hanem most, természetesen legmélyebb titoktartás mellett, dolgozzon ki nekem reformjavaslatot erre meg erre a tárgyra nézve.Cí Titoktartás — tehet nem lehet magát valami szegény udvari titkár vagy fogalmazó tollaival felékesíteni, — és reformjavaslat holott az illetőnek még soha eszébe sem jutott, hogy a szóban ájló szakma általában valami reformra szorulhatna! . . . Meglehet, hogy a miniszter ily megbízásokat sokszor csak próbakő gyanánt akar használni a maga embereinek kiismerésére, hogy tudhassa, kik azok, a kik — habár nem épen életkoruk, de legalább képességökre nézve érettek a nyugalmaztatásra. Itt igazi Augiás istállója van kitisztítani való és ha ő excja erélyesen lát e munkához, már ezzel is annyit takarítana meg az állam, hogy nem lesz szüksége a szegény dii minorum gentiumtól egy havi fizetést elescamotirozni! Az OSZlrák alkotmánykérdés mikénti tárgyalása iránt hirlik, hogy a kormány előbb az egyes ország- és tartománygyülések véleményét és nyilatkozatát akarja meghallgatni, egymással ellenkező nyilatkozatok esetén pedig valamennyi tartománygyülés delegáltai összehivását helyezi kilátásba. Vonatkozik pedig a kérdés a septemberi manifestumban foglalt azon tételre, hogy a királyságok és országok képviselői lesznek a Magyarországgal való egyezkedés fölött nyilatkozandók. Eddig senki se tudta, kik az erre hivatott képviselők s a kormány nem sietett dönteni ez ügyben. Most azonban annyi meg volna egyelőre állapítva ,| hogy se a lajtántuli 17 tartománygyülés összege, se a februári pátens szűkebb reichsráthja nem lesz e fórum, hanem a bizonyos mandátummal felruházott tartománygyülési delegáltak valamely új formájú gyülekezete. Külföld. Pest, jan. 21. Vajon kisérjük-e Prim tábornokot még folyvást Portugália felé irányzott visszavonulásában — mit mondunk ? — futásában! Már a mult héten el kellett volna érnie s átlépnie ez ország határát s a madridi sürgönyök, melyek már egy héttel ezelőtt tökéletes megsemmisülését jelentették, még mindig csak éji nyughelyét jelentik, melyből fölkerekedve napon át ismét eltűnik az őt üldöző spanyol tábornokok szeme elől. A mi eddig csak erős gyanú volt, most már fényesen világossá lett, hogy a spanyol kormány hivatalos sürgönyeivel csak a világot ámítja és — maga magát csalja. A pronunciamento se oly csekélyszerü, se oly reménytelen, mint a spanyol kormány állítani szeretné. Z a b a i a és Echague, az üldözéssel megbízott spanyol tábornokok dicséretet dicséret után aratnak bölcs és fáradhatatlan eljárásukért, de se elcsípni az ellent, se tönkretenni nem tudták eddigelé s a nem hivatalos uton került hirek szerint a fölkelés terjed a tartományokban, és maga Madrid egy hét óta mintha kihalt volna. Utczái üresek, a boltok zárvák, a kávéházaknak csak mellékajtaja nyitva s utczákat és piaczokat elözönli