Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 3. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány 2. [r.]

kifejezése az itteni döntő körök nézetének, — azon czikket értjük, mely a francziaosztrák eutente-ről szól. Tökéletesen való, hogy e viszonyból üdvös következményeket várnak itt mind az olasz, mind a keleti, mind a német kérdésre nézve. De nem ismétlem részletesen, a mi ama czikkben úgyis tüzetesen van fejtegetve. E helyett inkább megjegyzem, hogy csakugyan nagyban halad az, a minek kezdetét pár hét előtt jeleztem, t. i. a szakadás az úgynevezett ultramontan párt keblében. A Francziaország feléj történt közeledés ugyanis e párt keblében két egymástól nagyon eltérő felfogásra talál. Egyik rész ugyanis azon gyanúval viseltetik, hogy a franczia császár barátsága csak tettetett, hogy ő felsége fél azon pillanattól, a midőn a septemberi conventioban adott szavát beváltandó, Rómából ki kell vonulnia és ez okból szeretné most Ausztriát is belefonni a hálóba, hogy ez könnyítse ama conventio valósítását. E czél elérése után a pünkösdi királyságnak azonnal ismét vége lenne. E töredék — nem akarok neveket említeni — azt tartja tehát, hogy Ausztria maradjon passiv, miként eddig • hagyja magára a franczia czászárt, hadd eviczkéljen ki a hinárból a hogy tud j ha pedig nem tud, hát — hát ott fog veszni. A másik rész — és ennek soraiban előttünk ismeretesb nevekkel találkozunk — épen ellenkezőleg azt hiszi, hogy miután Ausztria a conventio kivitelét ugy sem gátolhatja, jól teszi, ha a kivitel körül befolyást biztosít magának, melynél fogva a szent atya érdekeit sokkal jobban fogja szolgálhatni, mint ha az eseményeknek semleges nézője marad. Azonkivül pedig Napóleon hálás lesz ezen csatlakozásért és e hálát az által fogja tanúsítani, hogy más kérdésekben, nevezetesen az olaszban szívesen pártolja Ausztria kivánatait. Eddig ugylátszik ez utóbbi töredéké a túlsúly és a kik közel állnak hozzá, titokteljes arczczal sugdossák, hogy nem sokára csodálatos dolgokat fogunk látni. Hadd lássuk ! A Lajtán inneni tartománygyülések ezalatt meglehetősen unalmas teendőiket elismerésre méltó önmegtagadással folyatják. Nem csekély áldozat oly urakra nézve, kik hosszú és czifra beszédeket szeretnek tartani, országutakról, kórházakról s eféléről egész csendben értekezni és sehol alkalmat nem találni egy darabka halhatlanság kivivásárá. Az erdélyi országgyűléshez intézett leirattal eleinte nem tudtak mit tenni, és innen az, hogy mig az „Ostd. P." meglehetősen zsémbelődik, a neue Presse ugy, a hogy meg van elégedve a dologgal; ma ez utóbbi nézet túlnyomó a német követek köreiben és a kormányról ismét valamivel jobb véleménynyel kezdenek lenni. Hanem attól tartunk, hogy e benyomás paralyzáltatni fog, ha csakugyan tárgyalás alá kerül a grátzi „Telegraf" elleni sajtóper. Országvilág tudja, hogy e kis lap mögött a stájerországi német szabadelvűek, nevezetesen az autonomisták állnak, sőt azt állítják, hogy Waser főállamügyész azért tétetett át a főtörvényszékhez, mert őt tartják a Telegrafban megjelent visszatetsző czikkek szerzőjének. A vádlott lapot Rechbauer fogja védeni, és igy e pőr a szó teljes értelmében politikai esemény lesz. Az itteni Ostd. Post elleni sajtóperben vádhatározat még nem hozatott, de bizonyosnak hiszik, hogy hozatni fog, ha a grátzi lap elleni pertől nem áll el az államügyészség. Azon intést, melyet egyik félhivatalosnak tartott lap, e napokban az összes sajtóhoz intézett, nem igen kedvező előjelnek tartják. Hasonló értelemben magyarázzák az itteni követek azt a tényt is, hogy a Pesten is ismeretes Lienbacher ur a bécsi államügyészség vezetésétől elmozdul, és helyébe Weiszmayer orsz. törv. tanácsos lép, kinek politikai nézetei még senki előtt nem ismeretesek. Külföldi lapok bécsi levelezői e személyváltozást: némi megelégedéssel emlegették, és csakugyan tagadhatlan, hogy Lienbacher ur lehető legnagyobb szigorral teljesíté kötelességét Schmerling kormánya alatt. Hanem épen innen, épen azon körülményből, hogy a kormány elmozdítja azon államügyészt, a ki a februári rend szerint nagyon is exponálta magát, és homo novus-t tesz helyébe, épen innen azt akarják következtetni, hogy átalában nem sokára ismét'dolga lesz az államügyésznek, és ezért kellett oda oly személyiség, mely a mostani rendszert erélyesen védheti, a nélkül, hogy ez által saját múltjával ellenkezésbe jutna. Hiszem és 35 remélem, hogy e sötét felfogást saját ellenzéki szellemök sugallja a követ uraknak és a mostani kormány nem fog megfeledkezni arról, hogy épen az ellenzéki sajtó üldözésével kezdődött a Schmerling-kormány hanyatlása, és amaz időtől kezdve szünedezett mindinkább még azoknak is bizalma, kik eleinte csakugyan ama kabinet szabadelvüségében hittek. Hivatalnoki körökben igen nagy a levertség a kormány „takarékoskodása" miatt. Teljes részvéttel vagyunk a szegény tisztviselők sorsa iránt, de a szegény adófizetők sorsa sem közönyös előttünk. Hanem ugylátszik e téren is a „pas trop de zéle" volna helyén, mert csakugyan nevetséges — pedig tény! •— ha a főnök thermometerrel kezében jár bureauból bureauba, hogy meggyőződjék, vajon nem futenek-e túlságosan, és aztán az is furcsa dolog, ha ugyanaz nap, midőn a hivatalnokoknak tudtul adatik, hogy a kanzleipauchale (mely havonként körülbelül 1 ítot tett) megszűnik, ha, mondom ugyanaz nap drága szőnyeggel vonják be a főnök szobáihoz vezető lépcsőket, az elsőtől kezdve a legfelsőig. A magas állású urak jól tennék, ha alárendeltjeik előtt kimutatnák, hogy nemcsak a felebaráti szeretet, hanem a takarékosság is önmagoknál kezdődik! Külföld. Pcst^an. 14. A mit a spanyol-franczia kettős censura által megnyirbált távirati sürgönyök oly csekélyszerünek hirdetnek, Prini tábornok pronunciamentója folyvást terjed és növekszik. A spanyol hivatalos sürgönyök hiába mondják levertnek a fölkelést, mikor mindeddig csak egy csetepáté volt Aganda mellett, melyben pedig a kormány katonái korántsem győztek, hanem olyformán visszaverettek, hogy Prim és fegyveresei akadálytalanul tova vonulhattak. A fölkelők két hadoszlopát űzőbe vették ugyan a királyné csapatai, de a mikor már-már rájok csapnának, rögtön „köd előttem, köd utánnam" s Madridba azt sürgönyzik, hogy a fölkelők csak a kedvező időjárásnak köszönhetik menekülésölcet. Vajon oly kedvező idő jár-e Cataloniában s fővárosában is? Barcelonában sűrűn gyülekeztek a néptömegek, s tüntetéseiket a kormány nem merte komolyan szétszórni. Egyáltalában csodálatosnak Játszik, hogy O'Dönnel 1, kit valami nagy elővigyázattal még barátai sem csúfolhatnak, most egyszerre circumspectus ember lett. Ostromállapotot hirdet a fővárosban, s oly törvényjavaslatot készül akortesek elé terjeszteni, mely szerint az egész ország ily kivételes állapotba helyeztetnék. Eddig csatatéren kereste meg elleneit, most otthon működik szép csendesen s a „civilizált" kormányok példájára éjjelenkint fogatja el a gyanús és kompromittált egyéneket. Hir szerint Prim magántitkára is e szerencsétlenek közt van, de többet tőle sem tudtak meg annál, a mit kormány és ország egyaránt tudnak. O'Donnell s elődei minisztériuma, az öreg királyné fon' dorlatai s az udvari párt rakonczátlanságai elég magvát hintették el eddig is az elégületlenségnek, s ha a fölkelés kívánt czélhoz nem vezet, nem az ország hangulatán, nem a lakosság tettleges részvéthiányán, hanem két más körülményen fog múlni, melynek egyike a papság ellenkezése Prim terveivel, másika a franczia császár ellenszenve a fölkelő vezér személye iránt. Francziaország eddig ugyan még a be nem avatkozás elvéhez ragaszkodik ; hanem világossá lett már, hogy jó szemmel nem nézi a fölkelést, habár végczélját, az utolsó Bourbonok megbuktatását koránt sem röstellené. De a franczia császárnak most más felé van szeme irányozva. Legelébb is Olaszországgal akarna tisztába jönni s a pápai szent szék és birtokának biztositása az európai katholikus hatalmasságok részéről többé nem üres mendemonda. Erre vonatkoznak a franczia-osztrák alkudozások is, és Bécsben, minthirlik, hajlandók is e berendezés elfogadására. Az osztrák kabinet különben más részről is közeledik Francziaország felé s jó alkalmat erre az elbai herczegségek még mind eldöntetlen ügye szolgáltat. Régebben hírlett ugyanis, s többszörös desavoualás után csak újra fölmerült