Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 26. szám - Statistikai és nemzetgazdasági közlemények

307 ben; de mindenesetre ö ismeri legjobban eljárása indokait, melyekhez semmi szavunk, hanemha az, hogy épen ezen magaviseleténél fogva a képviselők sorában sem tudunk képzelni senkit, a ki az országgyűlés elnapolását óhajthatná. Még azon esetre is, ha a jelen ülésszak tényleges eredményre nem vezet, végtelen fontosnak és szükségesnek találjuk, hogy fejezze be azon előmunkálatokat, melyekbe fogott s melyek befejezésére száz csapás által zaklatott szegény hazánk összes lakosságának olyannyira szüksége van. Egyaránt fontosnak tartjuk a különféle szakbizottságok működését, mert egy sincs, melynek nem égető kérdés tárgyalása jutott volna osztályrészül; de mindenek fölött óhajtjuk, hogy az anyagi viszonyainkkal foglalkozó bizottság ne szüntesse meg működését — még az elnapolás esetére sem. Sőt majdnem azt kivánnók, folytassák a fölvett s fölveendő kérdések tárgyalását magán uton is, ha az elnapolás el nem hárítható ; mert jogaink el nem évülnek, politikai viszonyaink végleg meg nem változhatnak semmiféle provisorium alatt. De anyagi helyzetünket évről évre uj csapások érik, s ha ebbe rendet nem hozunk, ha összes nemzetgazdaságunk némileg szervezve nem lesz, véginségnek, pusztulásnak néz eléje e sokat hányatott szegény ország. Az anyagi érdekek tárgyában kiküldött albizottság elnöke Lónyay Menyhért, és előadója Kautz Gyula, a munkálatokban követendő eljárás iránt, következő véleményt terjesztettek elő : „Az anyagi érdekek és közgazdaság tárgyában működő országos választmánynak feladatát és teendőit már maga azon javaslat alapítván meg, mely az országgyűlés választmányainak alakítására kiküldve volt tizenkettes bizottság által a képviselőház elé terjesztetett, s ez utóbbi által egyhangúlag elfogadtatott: az alválasztmány ez alapokon a munkálati sorrend s az albizottmányok megalakítására nézve a következő véleményt terjeszti a tisztelt választmánynak elébe: Tekintve mindenekelőtt a választmánynak a czélszerü tárgyalás érdekében szükségesnek mutatkozó folosztását alválasztmányokra, -— <ÍZ leghelyesebben a következőkép volna eszkozlendő: Az első alválasztmány volna a mezei gazdasági, melynek tárgya- .' lási köréhez tartoznának mindazon intézkedések, melyek hazánk e leg- j fontosb és legjelentékenyebb nemzetgazdasági érdekének, névszerint j pedig a földmivelés, az állattenyésztés, az erdöszet, meg a mezőgazda- ! közökkel lehetett, ismertetve van; ha ismernék a kincset, mely e füzeteknek csak „vegyes" rovatában is, különös rendszer nélkül, nagyrészt a jövő számára való megőrzés végett Össze van hordva; — ha mindezt tudnák, lehetetlennek képzeljük, hogy jobban nem torgatnák, és lehetetlennek gondoljuk, hogy az országgyűlésnek, hazánk anyagi érdekeivel foglalkozó bizottságában, a közoktatás ügyével, a nemzetiségi kérdéssel stb. foglalkozó választmányokban egy országos képviselő is nyugodt lelkiismerettel merne felszólalni a nélkül, hogy egyik másik kérdés iránt a szükséges tájékozást e fűzetekből merítette volna. Nem állítjuk, hogy a „statistikai s nemzetgazdasági közlemények" rendszeres egészet nyújtanak. De hiszen nem is általános statistika szükségét emiitjük most, hanem egyes kérdések tanulmányozását s épen egyes kérdések tanulmányozására van bennök sok becses adat összehalmozva. Nem állítjuk azt se, hogy e füzetek minden tekintetben fölül'állnának a bírálaton, sőt egynémelyikben a nyelv ezikornyaságát, másban a túlságos szárazságot, harmadikban a nem eléggé kikerekített fölosztást magunk is hibáztatjuk, sőt sokban az adatok hiányossága is nagy hézagokat mutat. De ha számba veszszük, hogy az Akadémia, ugy szólván szigorúan vont körén kívül, mintegy a kormány statistikai hivatalának helyét pótolja, hogy csekély pénz-, még kevesebb munkaerő által támogatva, szorosabb összeköttetés nélkül a vidéken mégis oly becses anyagot nyújt, — ha mindezt meggondoljuk, valóban inkább nyilvánuló méltánylást várhatnánk, erőteljesebb támogatást követelhetnénk közönségünk miveltebb részétől s az időszaki sajtó tollaitól. , SARLÓ. A Széchenyi-emlék. = A Szóchenyiemlék-bizottság valahára nyilatkozott, s közzé tette azon gyűlése jegyzökönyvét, melyben a jury ismert ítéletét a bizottság magáévá tette s a magyarországi szobrászok számára a pályázatot megújítván, az uj pályázat határidejéül f. évi deczember végnapját tűzte ki. Tiszteljük az indokokat, melyek arra bírták a bizottságot, hogy ismételve a hazai művészekhez forduljon, noha jogában állt egyenes megrendelés utján külföldi művészt megbízni a szobor elkészítésével. Lesz-e sikere az uj pályázatnak ? Alig hisszük, s ugy látszik a bizottság sem hiszi; intézkedései legalább a sikerben való bizalom teljes hiányára mutatnak. Kihirdették ugyan újra a pályázatot, de újra csak hat hónapra, 6 hónapot pedig elégtelennek tartunk a rendkívül nehéz és sok tanulmányt és kísérletet igénylő feladat megoldására. Azonfelül nem csak hogy az újonnan beérkezendő legjobb pályamű készítőjének semmi biztosítéka nincs, hogy az emlék kivitelével is ő sági iparágak (szeszgyártás, czukorkészités, serfőzés, olajtermelés) előmozditására szolgálhatnak. A második alválasztmány volna az ipari és kereskedési, mely magában foglalná a kézmű- és gyári ipart, a bányászatot, a küi- és beikereskedést, meg a vámügyet. A harmadik alválasztmány volna a pénz-, bank- és hitelintézeti; ideértve mindazon eszközöket és törvényhozási intézményeket, melyek a hitel emelése- és kifejtésére szolgálnak, a személyes ugy, mint a realhitelt előmozdítják. A negyedik vagy utolsó alválasztmány volna a közlekedési, mely kiterjesztené figyelmét a közlekedési eszközök minden nemeire, a kőés vizi utak, a csatornák és vaspályák, a közmunka és vízszabályozási ügyre, nemkülönben azon törvényhozási intézkedésekre is, melyek hazánk ez iránybani érdekei előmozdítására szükségesek- és czélszerüeknek mutatkoznak. Ekép alakíttatván meg az egyes alválasztmány ok munkaköre; az alválasztmánynak a tárgyalási ügymenetre vonatkozó véleménye a következő: Kívánatos mindenekelőtt, hogy minden egyes alválasztmánynak, illetőleg szakosztálynak azon szakosztályba tartozó képviselők legyenek tagjai; minélfogva a választmány minden egyes tagja azon szakba irassa be magát, melyben legtöbb szakképzettséggel bir. Az ilykép megalakított alválasztmányok azután saját kebelökből választanak maguknak elnököt ésjelőadót, kiknek az illető alválasztmány ügyeinek vezetése s a munkálatok rendezése álland feladatában. A munkálatok eredményeinek javaslatok alakjába foglalását illetőleg az albizottmány véleménye odajárul, hogy a végre, hogy a választmány által az országgyűlés elé terjesztendő javaslatok lehetőleg rendszeresek legyenek, az egyes alválasztmányok munkálataik a főelvekben egymástól el ne térjenek, s alakjukban is lehetőkép megegyezzenek : szükségesnek látszik egy közzépponti bizottmány alakítása, melynek feladata volna, minden ezen czélra vezető tárgyakról javaslatot készíteni s a választmány elé terjeszteni, mit azon körülmény is igazol, hogy a szakosztályok vagyis a szakok szerint képzett alválasztmányok, a választmány kiküldöttei, tehát ez utóbbinak utasításai szerint tartoznak eljárni, s munkálataik csak akkor terjeszthetők a ház elé, hogyha azok előbb a teljes választmány által elfogadtattak. Minélfogva a választmánynak tanácskozásait tetemesen fogná elősegíteni, ha mindezen tárgyalásoknál kész javaslat feküdnék előtte, kidolgozva azok által, kik az egyes alválasztmányok nézeteit legjobban ismerik. Állana pedig a központi bizottmány a négy alválasztmányi elnökből, s négy előadóból és még minden szakosztály által választandó J fogna megbizatni, de sőt pályadíj a t sem nyerhet, mert pályadíj kitűzését nem tartotta szükségesnek a bizottmány. — Várható-e már most, hogy ily körülmények között teljes odaadással foglalkozzék uj minta készítésével a művész; s ha mindjárt elszánja magát az önmegtagadás ily nagy áldozatára, képes lesz-e azt hozni, s a méltányosság megengedi- e, hogy elfogadjuk ? Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy legalább egy pályadíj kitűzése igen czélszerü lett volna, s hogy az a szoboralaptöke félévi kamatjainak feléből is bőven kitelt volna. A mostani pályázók között alig ismerünk egyet, a ki félévi munkát és költséget ily sovány reménység fejében koczkáztatni képes. — Ugyancsak a Széchenyi szoborpályázatról szóló pesti levelet találunk á L ü t z 0 w-féle művészeti szakközlöny utolsó számában is. Levelező a minták fölötti Ítéletében csekély eltéréssel a bizottmány ítéletéhez csatlakozik, mit annyival kevésbbé csudálunk, mert szoros összeköttetésben levén a bécsi művészkörökkel, föltétlen hive az Eitelberger véleményének. A levél különben tele van szemrehányásokkal, panaszszal. Felhozza, hogy kevés önismerettel jártunk el az ügyben, hogy kár volt néhány kiváló német vagy bécsi művészt fel nem szólítani a pályázatban való részvétre, hogy az osztrák művészektől való „nemzeti elzárkózás" jelszavunkká lett, s hogy a fölött nemzeti multunk történelmét teljesen elfelejtettük. Csak kevés kiváló mübarátja van Magyarországnak — ugy folytatja — kinek elég erkölcsi bátorsága van kivallani az igazat, s kijelenteni, hogy művészet dolgában nem lehet „nemzetiségi politikát csinálni." Az mind igen szép, csakhogy levelező ily okoskodások közben szintén elfelejti szűkebb osztrák hazájának jelenkori történetét. Felejti, hogy a bécsi művészkörök elzárkózása a fajrokon külföld ellenében, régen elismert tény, felejti, hogy Bécsben akár az állam, akár magánosok megrendelései mind szűkebb értelemben vett osztrák művészeknek jutnak, s hogy a haladottabb külföldhöz csak a legritkább esetben fordulnak. Szemünkre veti, hogy nemzetiségi szükkeblüségből és elfogultságból a jelen pályázat kihirdetése körül előnyben részesítettük a hazai művészeket, pedig csak azt tettük, a mit a Lajtán tul is vezérelvként szem előtt tartanak, s ha azt vádnak tekinthetnők, bizonyára csak akkor lehetne jogosult, ha kimondtuk volna : „A Széchenyi-soobor elkészítésével, akár akad jó^minta, akár nem, csak magyarországi művészt fogunk megbízni." Ez tudtommal seholsem volt mondva, de igenis az, hogy mindenekelőtt j ó szobrot akarunk, s ha itthon nem akad mestere, ám kisértse meg külföldi a nehéz feladat sikeres megoldását. Hogy épen Bécsben fog-e akadni ezen mindnyájunk szivéhez nőtt közügynek messiása, az több mint kétséges. A szűkebb értelmű osztrák plastikának érdekében történnék, ha szerénységének hirét nem koczkáztatják. K. Gr. 51