Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 22. szám - A nemzetiségi kérdés 3. [r.]

1 3 S fi • • J I 16 I gedte az olasznak — miben legalább értelem volna — vigasztaljuk meg egy darab Dunafejedelemséggel, hiszen az Ugyis res nullius stb. Ti népek és nemzetek pedig, kiknek e cserebere tán nincs ínyetekre, meg se moczczanjatok; mert Párisban ugy tetszett, vagy nem tetszett néhány nagyhatalmassági követnek s azzal vége. Ha pedig Oroszország bele találna avatkozni s Anglia bele szólani ; ha Belgium belgának akarna maradni, Németország meg nem akarna franczia lenni s ha a nemzetek azt kérdik maguktól, vajon e birtokcsere biztosít-e bennünket arról, hogy azon intézményeket birjuk, melyeket óhajtunk s nem leszünk-e kénytelenek e mondva csinált térkép ujabbi megváltoztatására újra fegyvert fogni ? s ha kérdik, oly consolidált-e a ti állapototok oh kormányok, hogy nálunk nélkülünk, rólunk csak ugy rendelkeztek, mint birtokban levó' tárgyakról, vajon mi feleletet ad a congressus ? Vagy, ha csak azt is kérdik, vajon kiragadva családunkból, pusztulásnak indulni látva birtokunkat, üzletünket, tönkre juttassuk-e fegyver alatt állva mindazt, miért évtizedek óta fáradoztunk, — ki kárpótol bennünket mindezekért ? Ugyan erre fog-e a congressus indítványozója válaszolhatni? Valóban a bonyolult ügyek megoldását ily congressustól nem várhatni. Úgyse a béke őszinte óhajtása dictálja a congressust, hanem a fátyolozott önzés, ama diplomatia, mely bonyolitani mindig tudott, de megoldani soha semmit. Ha a béke lehetséges, az congressus nélkül is létesülhet. Ha pedig a háború kikerülhetetlen, a congressus se fogja megakasztani. Régen lejárt az idő, midőn a nemzeteken kivül álló, mégis a népekből sorakozó hadseregek döntöttek csupán. Mai napság nagy háborúk eldöntésére a nép lelkesedése kell. Ha a foglalás körül nem nyilvánul, a védelem körül fog talán nyilatkozni. Hadd döntsön tehát a népek akarata; a mely béke akkor fog keletkezni, az legalább tartós lesz. Minhogy pedig amely kormány népeit nem tudja kielégíteni, lelkesedésökre sem számíthat, a küzdelem eredménye nagyobb igazságot is fog szolgáltatni a congressus bármely határozatánál. 258 'liHkcei/A asévlsm •' istoúhá 'it&h' ívío'teí aőaoib lüdlbtt *^8oe: Magyar ország-gyűlés. A bizottmányi munkálatokra szorítkozó képviselőház működése, •ezen stádiumában, kiesik a rendes tudósítás köréből, s igy mindössze arra kell szorítkoznunk, mit a „P. Napló" ez ügyekről, mint tudjuk, illetékes forrásból értesülve közöl. A 67-es vagyis közösügyi bizottság lő tagú albizottsága ugyanis már megkezdte s több napig folytatta tárgyalásait, azonban minél tovább haladt munkálkodásában, annál inkább meg kellé győződnie a felöl, hogy feladata szoros kapcsolatban áll a kezelési mód megállapításával. Az albizottság e kezelési mód kidolgozására nem levén kiküldve, egybehivandónak és felkérendőnek vélte az Összes 67-es bizottságot a végett, intézkednék, hogy mindenekelőtt javaslat készíttessék azon módra nézve, mely szerint a közöseknek elfogadandó tárgyak jövendőre kezeltessenek, s az evégre időnkint szükséges érintkezés történjék. Mihelyt e részben intézkedés fog történni, a jelentő albizottság kötelességének tartandja munkálkodását bevégezni, s annak eredményéről jelentést tenni. Az összes 67-es bizottság a tizenötös alválasztmányt felhatalmazta és megbízta, hogy nemcsak a kezelési módot illetőleg, hanem általában minden pontra kiterjedő javaslatot terjeszszen a nagy bizotttság elé. A megyék, városok, kerületek és községek rendezésére kiküldött országos bizottmány 24-én tartá alakulási gyűlését a múzeum nagy termében. A bizottmányi tagok Szentiványi Károly házelnök elnöklése alatt szavazás utján bizottmányi elnökül N y á r y Pál, előadóul Szentkirályi Móricz képviselőket megválasztván, a bizottmány magát megalakultnak jelenté ki. A további eljárás és munkálati sorrendnek elkészítésére a tanácskozmány egy — kilencz tagból álló választmány kiküldetését tartá szükségesnek. Ezen alválasztmánynak a bizottmányi elnök és előadó már ezen ülésben tagjaiul választatván meg, a többi hét tagnak megválasztására f. hó 30-ka tüzetett ki, mikorra reménység van, hogy a bizottmány tagjai teljes számban jelennek meg, s a választás minden nézetnek raegfelelőleg történhetik meg. A codificationalis bizottmány Szentiványi Károly elnöklete alatt 25-én délután 4 órakor tartá alakító gyűlését a múzeumi teremben. A nagy számmal összegyűlt bizottmányi tagok bizottmány elnökül B e rn á t h Zsigmond, s előadójául Horvát Boldizsár képviselőket közfelkiáltással megválasztván, a bizottmányt alakultnak nyilvániták. A munkálatok sorrendjének elkészítésére a bizottmány egy — kilencztagu albizottmány kiküldését határzá, mely egyszersmind véleményt terjesztend a nagybizottmány elé a majd kiküldendő alválasztmányok mennyi sége iránt is. Ezen kilenczes bizottmánynak, melyhez az elnök és előadó már ezen ülésben megválasztatott, megalakítása, illetőleg a még hiányzó hét tagnak megválasztása végett hétfőn, május 28-án délelőtti 10 órakor a muzeum[termében bizottmányi ülés fog tartatni; a választás fontossága a tagok teljes számának jelenlétét remélteti. A nemzetiségi kérdés. X in. Ha b. Eötvös azt állítja, hogy a nemzetiségi érzés soha az emberek tetteire nagyobb befolyást nem gyakorolt, s enynyi követelésekre alkalmat nem adott, mint jelen korszaTÁECZA. A lebediai sírszobrokról, minthúnscytha műemlékekről. (Adalékul a magyar őstörténethez.) Azon sírszobrokról, vagyis kőbábokról (oroszul kameni baba) kívánok szólni, melyek a fekete tenger északi mellékein, az őskorból fenmaradt halmokon (kurgánoknak nevezik az oroszok) léteztek, . s most e kurgánvidékek helységeibe hordva, hol épületekbe berakva, hol küszöbül, sarokkőül alkalmazva, itt-ott utczákon heverve, némelyek pedig az odesszai múzeumban felállítva, találhatók. Némi földrajzi tájékozásul rövideden előrebocsátom, hogy e sírhalmok nagy számmal a Don és Pruth között fordúltak elé, tehát ott, hol Herodot korában s c y t h á k laktak, s még tömöttebben a keresi térségen, hol a középkorban kazárok kai találkozunk. Radozicki a Dneper és Don közt állapítja meg nyugati és keleti határaikat, s délnyugatnak egész a Kubán és Terek folyókig. Köppen szerint a kurgánvidék Herodot Scythiáját fedezi. Pallas, Güídenstedt és Klaproth szerint a Dneper és Don közt vannak legnagyobb számmal, a Donon túl is, de ritkábban, t. i. északi Kaukáziában, a Kubán és Terek, a Kiírna és ennek mellékfolyói körül; a mi pedig felette nevezetes, Pallas szerint a Jenisei, Irtis és Samara vizeknél is fordulnak elé, bár ritkán, és csak egyenként. Jerney tagadja, hogy Krimia déli részein találtatnának, de Köppen, Bakcsiszeráj körül határozottan állít olyakat lenni. Az utolsó utazó, Jerney, határokúi a Dneper és Don, Charkow ós Krímia közt határozza meg a kurgánvidéket. Ez átnézet tehát oly földekre utasít, melyeket a legrégibb időkben scythák, utóbb kúnok, kazárok, s hosszabb-rövidebb ideig magyarok laktak; sőt, mint láttuk, ugorok, tehát északi finnek is. Vegyük tehát mindenekelőtt tudomásúl, hogy a hol húnscytha (és finnscytha) népek laktak, ott találtattak ily sírszobrok is. Másodszoi a népeket illetőleg, melyektől e sírhalmok, szobraikkal együtt, származnának, különfélék a vélemények. Annyi áll, hogy már Herodot beszél a scythák sírhalmairól (IV. 71.), melyeknek, mit közbevetőleg említek, oly alkatot tulajdonít, a milyen körülbelől a Pados János által felásatott 8 az Akad. Értesítőben (1857: IH.) leirt s lerajzolt kúnhalmok és sírházaké. Legrégibb emiitői a szóban forgó sírhalmoknak a XHI. századbeli orosz krónikák, melyek 1225. évre rólok mint palóczokéról (kunokéról) beszélnek; t. i. elmondván, hogy Hamabég tatár vezér a palóczok kurgánjai(sírhalmai) közé vonult, s ott a palóczoktól (kunoktól) megtámadtatva, megöletett. Szinte a XIII. században, névszerint 1253. említi a kurgánokat Rubruquis, IX. Lajos franczia király követe a mongol kánhoz, még pedig mint kúnsíjrokat (sepulturae Cumanorum); s világosan említi a szobrokat is. „Erigunt, u. m. statuam versa facie ad orientem" — s a mi fő-fő fontosságú: — „tenentem ciphum in manu sua ante umbilicum." Az övcsésze, mint látni fogjuk, nem csak a Rubruquis által látott kún sírszobrok azonságát bizonyítja az uj időkben leírtak és lerajzoltakkal, hanem e szobrok állítói népiségét is meg fogja állapítani. Pallas és Klaproth újkori útazók és tudósok ez emlékeket a hunok nak tulajdonítják. Eichwald a k ú n o k nak. Bulgarin ascytháknak. Tehát scytháknak, húnoknak, kúnoknak, palóczoknak, a mi egy • re megy ki; sőt mit jelent az, hogy Köppen meg a kazárok, Pallas pedig az ugorok földén is találtak ? tehát csupa rokon, scytha népek közt; ós másutt nem? De mielőtt tovább mennénk, nem lehet a magyar krónikák százhalmi húntemetőjére is vissza nem emlékeznünk, holott Kézai szerint 1 Keve vezér sirhalmára a hunok is Statuam lapideam állítottak.