Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 2. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány

2 rik vonós-négyes előadása a vigadó kis teremében. A szépszámú kö­zönség lelkesedéssel fogadta Bécs művészeit, kiknek kamarai zenéje nagy népszerűségnek örvend, s a kiknek hire a pesti műkedvelő kö­rökben is már régóta él. Hogy a hir semmit sem nagyított: meggyő­ződhettek erről egyiránt művészek és műkedvelők. Leginkább méltá­nyolhatták azonban azok, kik tudják, hogy ily előadások mennyi fá­radságba kerülnek, mennyi időt szoktak igényelni. Evek hosszú során át küzd az előadó művész, mig birtokába juthat azon technikának, melynek segitségével buvárkodhatja a nagy mesterek költeményeit; s a művészet szentélyében fellépni csak ujabb s szintén hosszú tanulmá­nyozás után lehet. A művészeti igényeknek legkönnyebben megfelelhet a magán előadó művész; mert egymaga levén, egyéniségét semmisem zavarja, s ennélfogva előadásában az egység, s következőleg a töké­lyesség leginkább elérhető. A szerint csoportosulnak össze a pontos, egységes szép előadás köré a nehézségek, minél több az előadók szá­ma. Mert a különböző egyéniségek miatt mindenkinek nagy szorgal­mába kerül az önmegtagadás, hogy ebből végre bizonyos szükséges egység legyen. Ily hosszas tanulmányozásnak s évekbe kerülő össze­szokásnak köszöni lételét Hellmesberger ur vonósnégyes társasága, melyben azonban nem az említett egység felé törekedő egy egyénisé­get, hanem kettőt találunk. Egyik Hellmesberger ur egyénisége; má­sik a társaié. Míg amaz többnyire mindenütt előtérbe nyomul, addig emez mindig tiszteletes távolban marad pianissimoival, s innen iolyólag: ha külsőségekben a két szélsőség közt a legtökéletesebb rend uralko­dik is, de bensőségekben emez olykor igen alárendeli magát, szintúgy, mint alkotmányosnak nevezett országban, hol az alkot­mány csak szójáték , s az uralkodó kormánya absolut. Hiány­zik Hellmesberger ur ily alkotmányos országában a szabadelvű középrend, mely, ha az idők ugy hozzák, szavát érvényre jut­tassa, s a kormánytól kiküzdött vívmányokat mutasson fel; s hiányoz­ván ez: a trón zsámolya mellől közvetlenül a lebilincselt nép közé lé­pünk, vagy más szavakkal: Hellmesberger ur kiemelkedett elő­adása sa pianissimo kiséret közt nincs a fortenak s mez­zoforte nak különböző árnyalata eléggé feltüntetve. Mindemellett Hellmesberger ur társaságának működése elragadó szép, s habár — szigorú alkotmányos érzelmeinknél fogva — az előbbi sorokat irtuk is: nem tagadjuk, hogy ez előadásokat mindenki élvezheti. H. ur já­téka szép tanulmányt tanúsít; másfelől kísérete varázserővel ragad el. Hy előadásokat nálunk méltán esemény nek nevezhetünk, s midőn Bécs művészeiről elismerőleg nyilatkozunk, egyszersmind honi művé­szeinket is hasonló tettekre lelkesítjük, kikben a tehetség nem hiány­zik, mit a mult évben Laub működése alkalmával fényesen be is bizo­nyítottak. Csak szorgalom s egy kis önmegtagadással menni fog" Di­csérettel kell emlékeznünk még ezúttal Khayll Antal hazai zongora művészünkről, kinek buzgalma folytán lett alkalmunk a jeles négyes társaságot hallhatni, s á ki egyszersmind közreműködött s szép jeleit adta avatottságának. Az előadott műsort a mult alkalommal közöltük. — Mint a színházi zsebkönyvben olvassuk: a mult év folytán négy operát adtak uj betanulással. Pedig nem négyet adtak, hanem ki­lenczet: Kamilla, Próféta, Dinorah, Észak csillaga, Zsidónő, Szép Ilon, Traviata, Fra Diavolo, Erzsé­bet. Ezeken kívül a mult hóra esett az Afrikai hölgy tanulása, mely rövid időn, s elébb jő szinre, mint Bécsben. — Egy lap Fáy Gusztáv Kamilla czímü operájáról szólván, al­kalmat veszünk nyilvánítni, hogy ez igénytelen mü, annak, a mi lenni akar, eléggé megfelel. S ezzel nem akarjuk ugyan az ellenvéleménye­ket gátolni, de óhajtjuk, hogy kivált a zene-referensek részéről szűn­jék meg valahára az a nem irodalmi hang, mely kritikának nem nevez­hető, sőt mint indokolatlan tetszés vagy rosszalás sem tartható ildomosnak. Képzőművészet. — A magyar k. müv. társulat választmánya f. hó 2-án tartott rendes ülésében az év fordultával rendszerint előfordulni szokott igaz­gatási ügyekkel, továbbá a f. hó 31-én tartandó társulati tánezviga­lomra, valamint az évkönyv és albumra vonatkozó intézkedésekkel foglalkozott. Uj alapító tagul: Vadona János ur Keszthelyen, rendes tagokul: Greguss Gyula, Malatinszky Lajos, és Marék Antal urak je­lentettek be, mit Örvendetes tudomásul vett a választmány. —- A képző müv. társulat műcsarnokában újdonságul jelenleg Than Mór „Délibab" czímü szép olajfestménye, Markó Ferencz két tájképe, W e b e r Henrik „Juditja" Csillagi Lajosnak két sikerült női arcképe, továbbá Jákobe!y, A d 1 er, és Munkácsi­tól újabb müvek szemlélhetek. — A franczia „Illustration" utóbbi számának első lapján egy, császár ő felségének bevonulását ábrázoló rendkívül gyenge rajz jelent meg, mely alatt mint szerzőké „Székely és Petrovics" nevei olvashatók. Tartozunk Székely Bertalan hazai művészünk jó hírének azon nyilatkozattal, hogy ezen botrányosan gyarló kísérlet nem tőle ered, a mint azt más külföldi illustrált lapok ma érkező számai valószínűleg tettleg fogják megezáfolni. E névrokonság — ha csak roszabb és hamisabb valaminek nem akarjuk tartani — annyival ve­szedelmesebb, mert, épen a mikor nem kell, hibátlan helyesírással szö­vetkezik. — A képzőművészetek érdekeinek irodalmi képviseltetése mind élénkebb lendületet vesz szomszédunkban. A mult év végével megszűnt „Recensionen" helyébe a nevezett lap főmunkatársai tágabb pro­gramm mellett új évtől kezdve új heti szaklapot indítanak meg; az osz­trák művészeti és iparmúzeum szintén gyarapított erőkkel folytatja „K özleményei t", a hivatalos bécsi újság melléklet-füzetei és Z e 1 1­n e r művészeti szakközlönye, mely utóbbi főleg a szinézet és zene terét műveli, hasonlag bő rovatot szentel a képzőművészeteknek. Leg­iijabban pedig Berlinből vesszük egy új havi folyóirat első számát, mely kizárólag és tüzetes feladatává teszi a rajz-oktatás tökélyesitését. „Nem nyerészkedés a czélunk— mondja tájékoztató előszavában Troschel Hugó, a lap kiadó-szerkesztője — egyedül a jó ügy lendítése, mely kö­rül német és nem-német szaktársaink, a rajztanítók, támogatására és közreműködésére tartunk számot. Czélunk mindenekfölött az, hogy a rajzoktatást, mely oly soká, ós oly nagy mértékben pangott minden le­hető támogatásban részesítsük s mentül erélyesebb tevékenységre élesz­szük, hogy az ifjúság nevelése - és müvelésében egyenrangú tényezőül ismertessék el, s ezen álláspontot, mely méltán megilleti ne csak kiküzd­je, de állandóan el is foglalja." E téren csakugyan annyi a javítnivaló mindenütt, a czélttéveszto visszásság és félszegség oly sokszerü és megcsontosodott, hogy a kor­ral haladni kívánó fiatalabb erőknek, e szakértelemmel és buzgalom­mal meginduló, a mellett igen olcsó folyóiratot a legmelegebben ajánl­juk. (Berlin, Nicolaische Verlagsbuchhandlung: Monatsblátter zur För­derung des Zeichnenunterrichts an Schulen.) — A stuttgardi politechnikumban legujabban'tanszéket nyitottak a művészet történelme számára, s a tanszék betöltésére, miután V i­schor meghívása nem sikerült L übket, a nagyhírű zürichi tanárt nyerték meg, ki egyúttal a művészeti akadémiánál is tanársággal, s az állam mügyüjteményeinek felügyelő igazgatásával lön megbizva. A derék műtörténész megérdemli e kitüntetéseket. A Nemzeti Mlizeum igaztója, Kubínyi Ágoston úr hálával közli R e­m é n y i É. azon ajándokai jegyzékét, melyeket a nemz. muz. számára, Liszt Ferencz küldött be Rómából. Az ajándékok e közlés szerint ezek : 1.) Öt dombormű, Thorwaldsennek talán utósó müvei, melyeket a nagy mester saját maga mintázott, melyek azonban halála után nyom nélkül eltűntek és igy később sem vésettek márványba, sem pedig érezbe nem öntettek. A nevezetes domborművek a következő jelenete­ket ábrázolják: a) Krisztus születésének kinyilatkoztatása; b) Krisz­tus születése; c) menekvés Egyptomba; d) A tizenkét éves Jézus a templomban; e) Jézus megkereszteltetése. 2.) Egy gyönyörű kis dom­bormű, mely Vénuszt ábrázolja Ámorral. Ez szintén remek, de már másolatban létezik. 3.) Egy, három darabból álló, de együvé tar­tozó gyönyörű dombormű, mely az ifjú Tóbiást ábrázolja, midőn atyjának szem világát adja vissza. Ez egy híres orvos síremlékére ké­szült, melynek nevezetes mümásolatja Pisa-ban márványba van vésve ; de az itteni példány mégis annyiban érdekes, a mennyiben ez azon min­ta, melyet Thorwaldsen saját maga a márvány kifaragására elkészite A gyorsírás mind általánosb ha ználatuvá válik. Nem kizárólago­san a törvényhozási, politikai és történészi viták följegyzésére használ­ják többé; a tanuló, ki tanára előadását híven akarja követni, a ta­nár, hogy tantárgyai sorozatát el ne hibázza, az ügyvéd nehogy a vé­dencze érdekeit illető indokokat és saját érdekeit eltévessze, vagy összezavarja, nagyon hasznosan alkalmazhatják a gyorsírást; azonkí­vül minden magánkör is használhatja, hol bárminemű tudományos, er­kölcsi, politikai vagy vallásos tárgyak felett érdekes eszmecserék foly­nak. Az irónak és szerkesztőnek csaknem nélkülözhetetlen a gyors­írás, és valószínű, hogy rövid időn háttérbe fogja szorítani a közönsé­ges irmodort, mely elégtelennek bizonyul arra, hogy eszmék sebes röp­tét papírra tegye. Több gyorsirási rendszer létezik eddig is; az egyik aránylagos gyorsaságát az olvasás nehézsége árnyalja, a másiknál az olvasás ugyan könnyű, de az írás gyorsasága csekély. A legjobb gyors irási módszernek azt kell elismernünk, a mely az irás gyorsaságát az olvasás könnyüségével egyesíti. Ezen két czélnak igyekszik megfelelni az amerikai modor, melyre a nélkül, hogy a Stolze s Gabelber­ger-féle rendszer vitáiba avatkoznánk, azért figyelmeztetjük szakfér­fiainkat, szóljanak hozzá, vajon megfelel-e a fentebbi két kelléknek azon közlemény, melyben Lombard Martin E. A. Párisban „Stenographie, méthode americaine" czime alatt mester nélkül akar e művészetre tanítani. A füzet ára 75 centim. ÜAZDASAG, IPAR, KERESKEDÉS. Üzleti Szemle. Pest, jan. 7. Időjárásunk folyvást ködös és hideg, s a várva várt hó mint eddig nem következett be. A Duna erősen zajlik apadó vízállás mellett. A külföldi gabonapiaezok helyzete nem változott. Az angol és franczia, valamint a délnémetországi vásárokon ugyan azon bágyadt és határozatlan hangulat uralkodik, mely már a mult heti üzletmenetet jellemzé. Az üzérkedés sem hagyott fel tartózkodó állásával, és sehogy sem mutatkozik hajlandónak az üzletben részt venni. Ezek következ­tében az irányadó külföldi helyeken az üzlet csak a fogyasztásra és a helyi szükségletre szorítkozik. Természetes, hogy az árak is e tények-

Next

/
Oldalképek
Tartalom