Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 20. szám

Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy iven. Előfizetési díja, akar Budapesten házhoz hordva, akár vidékre postán küldve, ngész évre 8, fél évre 4, neí gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 hasábos kisbetű-sorért 6 le. Bélyeg külön 30 kr. Második évfolyam. 1866. „Citius enim emerget veritas e falsitate, qnam e confusione." Baco. 20. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét illető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intózendök. Pesten, Május 14. Pest, május 12. A politikai helyzet naponkint komolyabbá válik, s minden hir, melyet a távírda hoz, megezáfolja a bizalmat, melyet az európai béke fentarthatásában helyezünk. — Poroszország egész hadseregének mobilisatiója bevégzett tény; a német szövetségnek kisebb államai 293.000 fegyverest állítnak ki. Belgium 80,000 harezosra emeli seregét. Olaszország önkéntes csapatjainak vezetését azon ösz bajnokra bízza, ki azokat a hazának egysége és szabadsága nevében már egyszer győzelemre vezette. Francziaország seregeit hadilábra állította, s ha felteszük is a mi nem valószínű, hogy Oroszország ezen általános mozgalomban részt nem vesz, és Anglia példáját követve egészen semleges marad, csak azon hatalmasságokat számítva, melyek már is a harezra készek, két millió harezfi vár arra, hogy sikra szálljon. S miért e készületek? Azért talán, hogy a veszélyeztetett rend s polgári társaság megmentessék? hogy Európa szabadsága állandóan biztosítva legyen? vagy, hogy valamely nagy eszmének győzelme vivassék ki, melyért földrészünk népei lelkesülnek ? Mily képtelenség! A közrend és közbátorság, sőt még az is, mit annak nevezni szoktak, soha sem volt kevésbbé veszélyeztetve. Azok, kik a jelen helyzetet előidézték, mint valamennyien tudjuk, nem különös barátjai a szabadságnak ; és eszmékért legfelebb ideologok foghatnak fegyvert, a politikusoknak azon faja, melynek megvetésében s gyűlöletében az első Napóleon most is elég követőre talál. Egy nagy európai háborúnak ily okai soha nem léteztek kevésbbé, mint most. De végre a hatalmas porosz miniszternek nagyobb tér kell, melyen a jogmegvetésében szerzett virtuosítását kitüntethesse, s a franczia császár gyűlöli az 1815-iki szerződéseket, ski kétkedik még, hogy a harcz kikerülhetetlen ? Ha voltak is, kik azt hívék, hogy néhány embernek személyes érdeke vagy nagyravágyása, rokon-vagy ellenszenve, egész Európa /illamszerkezetét nem zarvahatja meg, ha voltakis, kiknek véleménye szerint civilisatiónk jelen fokán, néhány embernek akarata nem elég arra, hogy midőn egész Európának népei béke után vágyódnak, azokat véres harezra kényszerítse : most ezeknek be kell vallaniok, hogy csalódtak, s Európa helyzetét hibásan fogták fel. Ezek közé tartozunk mi is ; és ezért nyíltan bevalljuk tévedésünket. — Miután az osztrák birodalom ellen hadra készülő hatalmasságok között, Olaszország kivételével egy sincs, mely ezen eljárásának igazolására nagy nemzeti érdekekre hivatkozhatnék; miután kétségtelen, hogy Olaszország támadási harezra csak azon esetben határozhatja el magát, ha a birodalom egyszersmind Poroszország részéről támadtatik meg, azon kérdések pedig, melyek Ausztria s Poroszország között felmerültek, elég okot szolgáltathatnak arra, hogy a két kormány között éles, sőt keserű diplomatiai levelezés idéztessék elé, de bizonyosan nem arra, hogy a német nép között testvérharcz támadjon, melytől a civilizált világ népei borzadással elfordulnak; miután végre még Olaszország részéről is fontos okok léteznek, melyek ezen állam kormányát oly harcztól visszatartóztathatnák, melyet csak ugy kezdhet meg, ha Francziaország támogatására számolhat, s ez esetben a savoyi-s nizzaihoz hasonló territoriális engedményekre készül, melyek által nyugati határán talán többet vesztene, mint a mit még legjobb esetben is, a keletin a velenczei tartománynyal nyerne : mind ezen okok azon meggyőződésünkben erősítettek meg, hogy a nagy hadi készületeknek csak íinanczialis következései felett kell aggódnunk. Elismerjük, hogy tévedénk. Civilisatiónk magasabb fokára számolva, azt állítottuk, hogy napjainkban oly háború lehetetlen, mely a népek érdekeivel, óhajtásaival s az európai közvéleménynyel ellentétben áll s tisztán egyesek nagyravágyásában vagy szenvedélyeiben találja magyarázatát, és bevalljuk, hogy nagyon csalódtunk. De — hogy másról szóljunk — vajon az utolsó hetek e nagy és szomorú tapasztalásai, nem módosíthatják-e talán azon nézeteket, melyek a parlamentaris kormány veszélyeiről egyesek által épen most annyi buzgósággal terjesztetnek ? Nem szándékunk azon vitába elegyedni, mely e fontos politikai kérdés feletta „M. Világ" és „P. Napló" közöttfolyt. Az utóbbinak szellemdus —o— dolgozó társa nem szorult segedelmünkre azon elvek védelmében, melyeket miiserészben egyedül helyeseknek tartunk. —Mellőzni fogjuk azon kérdést is, vajon az osztrák birodalomnak állása, gyengébb vagy erősebb lenne-e, ha a jelen pillanatban , midőn azt minden oldalról veszélyek fenyegetik, a birodalom mindkét felében parlamentaris kormány léteznék , mely a többség bizodalmára támaszkodva, felelősségének nagyságából merítené azon erélyt, melyre a kormánynak nagy pillanatokban szüksége van, de melyre csak akkor képes, ha egy egész nemzet által támogatva érzi magát. — E kérdés fejtegetése talán oly térre vezethetne, melyet e pillanatban kerülni akarunk, s lehetnek, kik e részben is tőlünk eltérő nézetben vannak. — Csak egyet kérdünk : ha Porosz- és Francziaországban parlamentaris kormány léteznék; ha azok, kik ezen országok egész hatalmával rendelkeznek, tetteikről a nemzet képviselőinek számolni tartoznának, vajon jutottunk volna-e jelen helyzetünkbe? Bismarck gróf talán ép ugy meg volna győződve mint most, hogy az államot csak vér és vas tarthatja össze, nézetei a német kérdésről ugyanazok maradnának, s ő akkor is kész volna lángba borítani egész Németországot, hogy az mint porosz phoenix támadjon fel hamvaiból ,* s a franczia császár valószinüleg nem gyűlölné az 1815-diki szerződést kevesebbé mint most; de vajon hiszi-e valaki, hogy Bismarck gr. minden szenvedélyessége és a franczia császár keserű gyűlölete az európai békét komolyan veszélyeztethetné, ha Franczia-és Poroszországban parlamentaris kormányok léteznének, s a nemzet feleletre vonhatná azokat, kik akaratja ellen százezerek életét és milliók jóllétét saját szenvedélyeiknek és nagyravágyásuknak áldozzák fel ? S ha azok, kik a parlamentaris kormánynak nálunk ellenei, velünk e kérdésre nézve egyetértenek, s ha az utolsó események, mint hiszszük, még azon köröket is, melyekben Bismarck eljárása előbb igen népszerű volt, meggyőzik arról, hogy egész Európa s főkép Ausztria érdekében kívánatos lenne, hogy Franczia- s Poroszországban parlamentaris kormányok létezzenek : akkor talán el fogják ismerni miként e kormányforma legalább széles e világ minden más országaiban nem oly haszontalan és káros institutió, mint nekik látszott, s hogy az alkotmányosságnak azon neme, melyet Francziaországban a császárság megalapított, s Poroszországban Bismark az alkotmányból kimagyarázott, sem a békét, sem a népek jóllétét, sem a civilisatió érdekeit nem biztosítja/ 39