Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 2. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány

23 mehr zu fürchten! a mire szomszédja azt jegyezte meg, hogy: Sie habén sich versprochen, wir fürchten nichts mehr zu habén! A terjedelmes budget birálgatása e levél határán túl esvén, csak azon meglepetésről szólok, melyet annak két pontja okozott. Először az, hogy az „utóőszszel egybeléptetendő birodalmi tanács" számára bizonyos összeg vétetett fel a budgetbe; másodszor meg az, hogy a magyar, horvát és erdélyi kanczellária budgetje in toto ott figurái a birodalmi budgetben. Tehát — ezt következtetik innen a bölcs urak — a reichsráth még ez idén egybe fog lépni és Magyarországnak a financziák terén semmi, de semmi elkülönzött befolyása nem leend. Valóban az ember nem győzi bámulni ezt a rövidlátást. Ugy látszik, még arról sincs tiszta fogalmuk ez uraknak, hogy mi az a budget és mi módon kell annak készülnie. Miután a-budgetnek minél csekélyebb mértékben kell puszta valószinüségi calculusnak lenni, hanem olyannak, hogy a valóságot majdnem teljesen megközelíti : minden év zárszámlája képezi egy következendő budget alapját. E budgetben tehát tekintetbe kell venni mindazon változásokat, mik időközben történtek ; ott pedig, a hol a változás számszerinti kifejezésére semmi mérték nincsen, a régi számtételek vétetnek föl. Hol van az az ember-fia, a ki ma képes volna megmondani, melyik része a mostani magyar budgetnek fog ezentúl is a birodalmi budgetben ott maradni, melyik nem? Ha Larisch gróf e tekintetben valami módosítást tesz, ez már nem is valószinüségi calculus alapján, hanem igazán csak ugy találomra történhetett volna, de ez még a legkisebb baj. Hanem ha ő excja ezen rovatban valamit változtat, szükséges lett volna, hogy ezt, miként minden változtatást, az Ő felségéhez intézett előterjesztésben részletesen indokolja. Tehát azt kellett volna mondania: mivel Magyarországnak viszonya a birodalomhoz ezentúl ilyen vagy amolyan leend, ilyen meg ilyen számokat vettem fel az előleges számításba. Pedig képzelheto-e józan eszű ember, hogv a finánczminiszter hivatalos előadásban elbeszélhetné ő felségének, hogy Ő a miniszter — miként képzeli magának privatiní annak a magyar kérdésnek megoldását? Nem szükséges, ily föltevés, nevetséges voltának kimutatására, még több szót pazarolni. Minthogy a nemes gróf nem volna képes bármily Magyarországra vonatkozó budgetmódosítást igazolni: világos, hogy egyszerűen ugy kellett hagynia a dolgot, a mint van! Epen igy áll a dolog a reichsráthra nézve. A februári pátens nincs eltörölve, hanem csak felfüggesztve. Miként vélekedik a finánczminiszter saját személyére nézve a reichsráth sorsa felett, valószínűnek vagy valószínűtlennek hiszi-e, hogy e testület ez idén még egybe lép j a budgetre nézve e tárgybani kötelessége világos volt. A pátens csak fel van függesztve, tehát elvileg lehetséges, hogy ismét hatályba lép; ha hatályba lép, a reichsráthnak öszsze kell gyűlnie; ha a reichsráth összegyűl, ez pénzbe kerül, e pénzről már a budgetben kell gondoskodni. Vegyük csak az ellenkező esetet. Ha az a reichsrathbeli költség nincs ott, nem azt mondták volna-e. még pedig joggal: hogyan? te pénzügyéi'el törlöd azt, a mit a czászár csak felfüggesztett? vagy tudhatod-e előre (míg a bécsi újságban azt hirdettétek, hogy nem tudjátok előre) hog}^ mikor szűnnek meg azon okok, melyek a felfüggesztést előidézték ? nem lehetne-e, hogy ezek már 1866-ban megszűnnek és akkor nekünk igényünk van a mi reichsráthunkra, vagy tán te zsebedből fogod aztán fizetni, miután a budgetben nem gondoskodtál róla ? És aztán még egy kérdést; ha a iélfüggesztés nem 1865-ki septemberben, hanem teszem februárban történik, akadt volna-e józan eszű ember, a ki azt mondta volna: hohó, ez nem megy, hiszen mi a reichsráth l:->65-ki sessióára ennyi meg ennyi pénzt megszavaztunk, ergo nem lehet hogy a birodalmi tanács ebben az 1865-ki évben nem ülésezne! Es szintúgy, ha a felfüggesztés 1866-on tul tartana, vagy pedig a birodalmi tanács intézménye valami változáson menne keresztül, ez ellen lehetend-e érvül felhozni azt, h°gy — Larisch gróf az 1866-ki reichsráthbeli sessio számára félmilliót praeliminált ?! Mindezekkel persze sem pro, semcontra nem akartunk véleményt adni, hanem csak arra figyelmeztetni, hogy a centralisták reményeinek szilárdabb támaszuk nincs, mint Larisch gróf előterjesztése, ez bizony nemcsak horgonynak, de még szalmaszálnak is nagyon gyönge. A másik esemény, mely a pénzügyi köröket foglalkoztatta, a hitelintézeti részvények vagy helyesebben az 1865diki kamatszelvény sorsa volt. A részvények eladásánál t. i i a vevő az árkeleten kivül megfizeti az eladónak az ö % kai matot is. Miután pedig a pénzügyéi- egyelőre felfüggeszté a kamatok kifizetését, kérdés támadott, mi történik a szelvénynyel az adás-vevés alkalmával. A börzei kamara, demonstrálni akarván a pénzügyéi* ellen, azt határozta, hogy a couponnak v an értéke, még pedig helyes értéke, és hogy az adásvevésnek az egész 1865-diki kamatot 5%-kai kell megtéríteni, de a közönség cserben hagyta a tőzsér urai kat és csak oly részvényeket vett, mik mellett már nem volt 1865-diki szelvény. Ezt — mondák — tartsa meg, a kinek tetszik; ha ér valamit, jó lesz annak is; ha nem ér semmit, akkor — casus nocet dominó! Ekként odavitték a dolgot, hogy a részvények couponnal és coúpon nélkül adhatók el, a hogy az illetőknek tetszik. A hitelintézet igazgató tanácsa előtt ezáltal fényes kilátás nyílik nagyon [pompás üzletre; ha ő] is csakugyan oly őszintén meg van győződve arról, hogy a hitelintézet a mult évben tnem fictio utján, hanem a valódi nyereségből fizethet 5%-ot, azaz tiz forintot egy-egy részvény után, akkor a legközelebbi közgyűlés eredménye ezen urak előtt nem lehet kétséges, akkor biztosak lehetnek arról, hogy a coupon e közgyűlés után is csakugyan tíz forintot fog érni és ekkor nem tehetnek okosabbat, mint minden szelvényt összevásárolni, melyek most 10 ftnál jóval alább kaphatók. Reméljük, hogy ez ujj mutatást követni fogják, — osztalékot e jó tanácsért mi részünkről nem veszünk igénybe!. (Fk.) Külföld. Pest, jan. 7.. A hova évekkel ezelőtt feszült figyelemmel fordúltak az évforduló napján, s a mit sokan remegve, sokan remélve lestek Napóleon ajakáról : a franczia császár újévi üdvözlete ezúttal annyira békés hangulatú volt, elannyira került minden nyomatékosabb kifejezést, -hogy szinte jelentéktelennek mondható. Az előbbi években hosszú kommentárokat szoktak volt irni a franczia újévi beszédre s hetekig folytak a magyarázatok egy-egy homályos fordulat, egy-egy többértelmű kifejezés jelentősége iránt; — most is iparkodott egynémely lap ily glossatori dicsőségre, de a közönségen ez nem fog, tudja ez nagyon jól, hogy ha Napóleon befolyása az európai politikára nem is szűnt meg létezni, mindamellett jelenleg a minimumra van szorítva és a legitim fejedelmek most békén alhatnak tőle még évforduláskor is, mert nem az ő trónjaik megingatása, hanem a magáénak szilárdítása jelenleg a fo czél, mely felé törekszik, s ennek megközelítésére volt irányozva a szerencsétlen mexikói diversio is. De bármi békés, újra mondjuk, jelentéktelen volt is az újévi beszéd, az események, melyek megelőzték és nyomban követték, mégis érdekesek, s köztük tán legnagyobb fontosságú a közeledés, mely a Tuileriák és Bécs kabinetjei közt történt, s a mely következményeiben kiható lesz az összes európai politikára. A rendjel, melylyel az osztrák császár a franczia trónörökösnek újévre kedveskedett, sokkal nagyobb jelentőségű azon szokott udvariasságnál, melylyel a koronás fők már bölcsőben is megtisztelik egymás ivadékát. A régi legitimitás híve, Ausztria, midőn egy, még mind parvenunek tekintett uralkodó fiát egyik legkiválóbb rendjével ruházza föl, halkan mintegy elismeri benne a legitimitást, s ha igaz mint az „Ind. belge" irta volt, hogy a francziák császára viszont az ausztriai trónörököst a franczia becsületrend nagykeresztjével akarja megajándékozni, s ha ez ajándék, mint előre látható, elfogadíatÍK, ez újra mintegy elismerése a mult századbeli franczia forradalom eszméinek, melyek valamennyi ősi rendet eltörülve Francziaországban. ujat teremtettek, mely