Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 16. szám - Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika

191 íhelyest Poroszország megkezdte a háborút, Olaszország is ügyesen fogja Velenezét megkeríteni, akkor bizonyosan helyes a számítás; mert mindaddig, mig csak Velenczétöl meg nem menekszik, Ausztria nem keveredhetik semmi komoly háborúba,' a nélkül, hogy Olaszország az •alkalmat felhasználná a félsziget integritásának kieszközlésére. Formaszerinti támadó szerződés azonban eddig nem köttetett, sőt nem is fog köttetni. E napokban látogatott meg egy olasz senator, ki miniszter is volt már, s azt mondta, hogy a támadó szerződéseknek hitele nagyon csökkent. A szivélyesség megszűnt Oroszország és Ausztria közt az 1849-ki interventió következtében, s a franczia császár és Angolország elidegenedtek a krimi hábóru rögtöni megszakadása óta. Olaszország nem felejtette el a villafrancai fegyvernyugvást, mely fel•emésztette a solferinói győzelem gyümölcseit, a Mexico elleni hármas szövetség nevetséges véget ért s a porosz-osztrák frigy Dánia ellen veszedelmeset. „Mi nem bizhatunk a porosz politikában," igy folytatta az államférfi, „mert gróf Bismarck nem bizhatik nemzetében, <) csak a király kegyelméből miniszter, mely változó, ki állhatna jót arról, hogy meg nem bukik, s bukásával tüstént helyre áll a béke s egyetértés a két német nagyhatalmasság közt, még pedig talán a mi rovásunkra, ha az alatt compromittáltuk volna magunkat. Ha azonban csakugyan megdördül az ágyú, Olaszország csak a maga érdekeit fogja szemügyre venni, függetlenül a porosz, sőt a franczia politikától is ; mert ha van alkalom Velenezét megszerezni, a nemzet nem fogja engedni, hogy ez elszalasztassék." Az angolok s amerikaiak, kik itt időznek, — s minden vendéglő megtelt velők, mintha népvándorlás volna, — nem tudják megfogni a háború lehetőségét. Holsteinnak, — igy okoskodnak Ők — alig Van 450,000 lakója, s ezeknek roppant többsége nem szít sem az osztrákhoz, sem a poroszhoz. Hogy lehetne az tehát, hogy ily csepp kelletlen népség megtartása vagy megszerzése végett Poroszország Ausztriával oly háborúba keveredjék, melyben az egyik a Rajna vidéket, a másik Velenezét, mind a kettő pénzét, vérét, hitelét koczkáztatná. A háború Németországot, talán egész Európát örvényébe sodorná, s végtére senkinek sem válnék hasznára, mint legfelebb Olaszországnak, kárára pépig mindenesetre a monarchikus elvnek; a németek azon felül egy egész nemzedékre tönkre volnának téve. Az olaszok általában kárörömmel olvassák a harczias táviratokat; ha a pénzcsarnok jegyzeteit látják, megvakarják ugyan fejeiket állampapírjaik folytonos alábbszállása miatt, de mégis vígan néznek a jövő elébe, mikor a német néniét ellen fog fegyvert. Csak tegnap láttam egy levelet ily értelemben, —• szeretném a bécsi s berlini államférfiak figyelmébe ajánlani; kár hogy nem olvassák a Hetilapot, mert sokat tanulhatnának belőle, — lefordítom a közönség mulatságára, sajnálva, hogy eredeti zamatját nem adhatom oly hiven vissza, a mint akarnám; biába, a forditás soha sem ér fel az eredetivel. „Bismarck," — igy szól az ősz olasz— „isteni gyerek, szeretném férjhez adni Manteufelhez. Ha csakugyan kiüt az osztrákporosz háború, szegre akasztom hü Durendálomat; (Roland mesés kardja) félre vágom eredeti keppimet, stellungba állok, szalutirozom Du rendált, s érzékenyen azt mondom neki: P a x n o b i s cum! Virágozz rozsdát a szegen, kard! Oh kard, legszebb napja életemnek — mint Proudhon József mondá — én megtagadlak! fotográffá leszek, bejárom camera obscurámmal Márs mezejét, s lefényképezem utódaimnak boldogságára, minöképen gyilkolta a németet német, s énekelem Zampából: Oh kéj ! oh boldogság!!" „De nem, ez nem lehet, nem lehet, nem lehet! azt a boldogságot, azt a kéjmámort, azt az édeni élvezetet nem adhatja meg a könyörületesség istene, hogy én lássam, nézhessem, bámulhassam, hogyan bicskázza egymást a német." Igy ir az olasz örömében, a mint látja, miként zavarodik a béke az osztrák és porosz közt, a józan politika legelső parancsolatja pedig .azt tartja: Ne csinálj örömöt ellen's ége dnek. P. Flórencz ós Berlin közt sürgönyváltás foly, mely e napokban igen «lénkké vált, s feltűnő, hogy a közlekedés a párisi táviró vonalon át történik. A német szövetségi reform felől fontos tudósítások érkeztek. Ezek szerint Ausztria a közép-államokkal együtt elhatározta volna, hogy a szövetségi reformot kezébe fogja ragadni. Egyidejűleg Napóleon császár tiltakozással lépne elő Németországnak olyképeni teljes átalakítása ellen, a mint azt Poroszország óhajtja. Bajorország harezi készülődései folyamatban vannak. Intézkedések tétettek, hogy a szabadságösak három nap alatt ezredeikhez eljuthassanak. Lóvásárlások végett négy bizottmány járja be a tartományokat. Egyszersmind megtiltották a lóki vitelt. WÜrtcmberg hadikészülődéséi szintén folynak, a nyolez nappal előbbre tett helyőrségi változtatáson, s az uj ujonezoknak ezáltal lehetségessé tett korábbi behívásán kívül — még a hadügyminisztérium ép most nagyobbmérvü lóvásárlást rendelt. Ezen kivül a lovassági ujonezok is beszólíttattak, mi különben csak októberben szokott történni. Ansztria elleni orosz készülődésekrői írják az „Ostsee Zeitung" nak, hogy Varsóból érkező utazók állítják, az ottani katonai parancsnokság egész csendben tesz előkészületeket tetemes haderő öszpontosítására a porosz és osztrák határokon, — s hogy már több uj vontcsövű ágyukból álló nagyobb küldemény érkezett Oroszországból vasúton. — Több, Varsóban állomásozott ezred már Kalisch kormányzóságba indult, hogy ott a porosz határ hosszában foglaljon állást, és még nagyobb csapat-tömegeket várnak rövid idő alatt Oroszország belsejéből. E készülődések czéljárói semmi bizonyosat sem hallani, azonban a varsói közönség hangulatára nézve jellemző, hogy általán Poroszország javára magyarázzák. — Az orosz tisztek és katonák közt is az a vélemény terjedt el, hogy a készülődések Ausztria ellen vannak intézve, s mindenütt, Volhyniában ugy minta lengyel királyságban az orosz katonaság között nagy harczias lelkesülés nyilvánul Ausztria ellenében. Sőt varsói magasabb katonai körökben azt is várják, hogy Oroszország egy Ausztria és Poroszország közötti háború esetére Posen tartományt fogja megszállani, hogy Poroszországot e részről fedezze. Azonban e várakozás aligha fog beteljesedni. Valószínűbb, hogy Oroszország a két német nagyhatalom közötti háború esetére lengyel mozgalmaktól fél Ausztria javára, s ezt előrelátva, megteszi a szükséges katonai előkészületeket. Az orosz kormány nagy hajlamot látszik érezni arra is, hogy a törzsrokon ruthéneknek, kiket az osztrák kormány a lengyel nemességnek szándékozik feláldozni, kedvező alkalommal fegyveres segélyt nyújtson. A Szászországi kabinet jegyzéke melyet az osztrák-porosz viszályban berlini követjéhez intézett, april 6-án kelt A fődolog úgymond a jegyzék — az Ausztria és Poroszország közt kötött gasteini egyezményből támadt egyenetlenségek körül forog. Mindenekelőtt emlékezetbe hozzuk, hogy Ausztria, noha elébb megtámadta az Augustenburgi hg igényeit, később a londoni conferentián Poroszországgal egyetértve a hget jelőlé ki a legtöbb jogos igénynyel bíró trónkövetelőül, ezt mondá a német szövéts éggyülésen is. Ismételve emlékezetbe hozzuk továbbá azon pontra nézve, mely a hgségekről, mint Poroszország és Ausztria tulajdonáról szól, azt, hogy a porosz kormány jól tudja, miszerint kormányunk ezen nézettel ellenkezőt vall, s hogy e véleménye egyezik a többi német kormányokéival. — Ezután kifejtvén, hogy Ausztria s Poroszország kij-elenték, hogy a hgségek kérdésének a szövetség jogai s érdekei szerint való megoldására törekesznek, e nyilatkozataikat pedig nem teheték vala, ha hgségeket magok birtokának vélték volna — áttér a porosz körjegyzékre. A porosz körjegyzék — úgymond — Ausztria készülődéseit jelenti, s e fegyverkezés Poroszországot fenyegeti. E körlevélre Ausztriának márczius 31-iki jegyzéke már megtelelt, erre nincs szavunk. — A porosz reform javaslatokat illetőleg azt kérdjük, hogy lehet oly szervezetet teremteni, mely a szövetséget fenntartva a két német nagyhatalmasság antagonismusát megszüntetné. Jelenlegi szerkezete a szövetségnek hibás ugyan, elismerjük, azonban mégsem fogadhatjuk el a márczius 24-iki porosz jegyzék jellemzését. A katonai szervezet hibás lehet, de a mióta a szöv etség fennáll, azaz több mint egy századon át, Németországot a szomszédok forradalmai és háborúi daczára sem fenyegette semmi. Van-e oka Poroszországnak arra, hogy magát a szövetségi szervezet által sértve érezze? vajon a történelmen alapul-e azon feltevése, hogy „akár Ausztriától, akár máshonnan jöjjön a támadás, csak saját erejére van hagyatva?" Bizonyítja-e ezt a tapasztalás? Panaszolhat-e a szövetséggyülésre Poroszország, ha külmegtámadás fenyegeté ? A mint Poroszország a jelenlegi helyzetet leirja, az reánézve igen kedvezőtlen, pedig e helyzet tényleg kedvező ránézve, mert midőn saját politikai cselekvésköre szabadjában áll, másfelöl a szövetséget e cselekvések következéseinek alárendelé. Hány német hatalmasság kérdezheté vala 1840-ben, miköze Németországnak az egyptomi szabadság háborúval, s miért ^vállalt felelősséget oly egyezkedésért, melylyel szintén semmi köze! És most a dán háború előtt nem volt-e Németország ismét a Rajna védelmezése veszélyeinek kitéve, csak azért, mert Poroszország keleten oly kötelezettséget vállait, mely nyugaton könynyen támadást hozhat vala ? Sem Poroszországot sem Ausztriát ilynemű bajnak a többi szövetségi állam kí nem tette. A szász kormány ismételve felhozá, hogy a szövetségnek a kor viszonyaihoz mért újjászervezése szükséges, és a szász kormány nem is vonja ki magát az e felett tartandó közös tanácskozásból, s a megoldást kitellhetőleg segítni fogja. Azonban megjegyzi a kormány, hogy oly időpont, midőn belháború fenyeget, errre nem alkalmas, ez sikerre nem, csak szakadásra vezethet. E nyilatkozatunk azonban nincs a szövetségi reform létesítése ellen intézve, e feltevés ellen erélyesen tiltakozunk. Ha a porosz kormány jónak látja ez ügyben a szövetséghez fordulni, a szász kormány támogatni fogja javaslatát. Igy jár el, ha a megtámadó ellen kell kikelni. Ezt feleltük akkor is, midőn azt kérdé Poroszország, mit teszünk, ha Ausztria Poroszországot megtámadja? A mi a második kérdést' illeti, mit teendünk, ha Poroszország tényleges fenyegetések által háborúra kényszeríttetik, ez oly kérdés, melyet elvileg és a szövetségi szabályzatok nyomán lehetőnek nem.