Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 16. szám

186 Németország, szövetségi szerkezetének reformja által nyer, csak növeli az egyes szövetségi tagok befolyását is, és nem veszélyezteti Ausztria fejedelmének függetlenségét, kinek birodalma részben a szövetségen kivül áll. Poroszország ellenben a német kérdés megoldásában eszközt keres, mely által nagyhatalmassággá váljék, s ha mindazon tervek, melyek e szempontból felhozatnak j az úgynevezett Majna-vonal, Ausztriának a szövetségből kizárása, éjszaki Németország hadsereregeinek porosz vezénylete, a trias eszméje és azon indítványok egész serege, melyek mind vagy arra czéloznak, hogy Németország két vagy három részre osztassék fel, vagy, hogy területének egy részét feláldozza, vagy végre hogy[mindkettőt tűrje; ha mindezen indítványok czélszerüeknek látszanak is porosz szempontból: bizonyosnak tartjuk, hogy azok nem fognak viszhangra találni a német nemzetnél; mely nem egymás között folytatandó végtelen háborúkra készül s azért nem a Majna strategikus vonalát, hanem több egységet kiván, s nem egy uralkodó dynastiájának, hanem saját nemzeti nagyságának eszméjeért lelkesedik. Kétségtelen, hogy azon fordulat által, melyet a német dolgok vesznek, Ausztria részére pillanatnyilag uj nehézségek támadnak, s meg foghatjuk az aggodalmat azért, hogy e fontos események a birodalmat átalakulása pillanatában találják, de mi részünkről nem osztozunk azokban. Ha áll az, hogy azon viszonyoknak czélszerü elrendezése után, melyek Magyarország s a birodalom többi részei között léteznek, az összbirodalom jövőjére semmi nem fontosabb, mint az : hogy állása Németországban biztosíttassák; ha senki nem tagadhatja, hogy e két kérdés a legszorosabb összeköttetésben álí egymással, s azon esetben, ha Németország viszonyai a nemzet kivánata szerint czélszerübben rendeztetnek el, Ausztria csak ugy tarthatja meg állását a szövetségben, ha viszonyai Magyarországhoz a sanctio pragmatika értelmében állapíttatnak meg; s ha e szerint a két kérdés a legszorosabb összeköttetésben áll egymással, és az, mi által Ausztria állását Németországban biztosíthatja, egyszersmind eltávolítja mindazon ellentétek okait, melyek Magyarország s a birodalom másik fele között az utolsó időben felmerültek; akkor azt, hogy e két kérdés egyszerre merült fel, s megoldásuk egyiránt szükségessé vált, inkább a sors kedvezésének mondhatjuk, mely, midőn mindazon nehézségekkel, melyekkel küzdenünk kell, egyszerre állítja elénk, s azon összeköttetésről megfeledkeznünk nem enged, melyben a biT Á R C Z A. A Csillagü meséjéről. *) A mi a menekülteket illeti, mi csak hideg nézőkként pillantunk a világ színpadára s olyan dolgokkal foglalkozunk, mikkel akkor senki sem gondol. Egyik szellemdús bajtársam, például, kire Pesten még sok barát reá fog ismerni eredeti stíljéről, a kritikának adja magát, a ezeket irja nekem, miket, habár nagyon is hízelgők reám nézve, azért közlök, hadd lássa a magyar közönség, minő a száműzöttnek eszejárása : „A Csillagfit figyelemmel olvastam el egy huzamban, majdnem egy szuszban; szerintem jó, mert érdekelt s nem untatott, nem untatott pedig, mert érdekelt. Nálam minden műnek legelső kelléke, hogy unalmas ne legyen, azért a „Travailleurs delaMeru-t Viktor Hugó leggyengébb müvének tartom, mert többször megásitoztatott. Ha a Csillagfi meséje elébb tökéletesen bevégződik, s csak azután kezdtél volna elbeszéléséhez, hasonlíthatlanúl egy jobb egész születik, mert a kezdet egy octávával fennebb van hangolva, mint a vég. A két jellem egész a mü közepéig hatalmasan fut egymás mellett, egyik lovas takarja a másikat, a vége felé a királyfi szuszt veszt, s ugy látszik jokeya nem bizik az inában, kiáltja az „away"-t, de a csillagfi csak rohan előre, jokeyának tartania kell, hogy a királyfi utána vágtathasson. Különben a feladat rémitő nehéz, a csillagfi egy *) Florenczi t. munkatársunk multheti leveléből e sorokat, mint nem külpolitikai tartalmuakat, azért választottuk el, hogy külön egészül „TárczánkM-ban mutathassuk be olvasóinknak. rodalom két legfontosabb érdeke egymással áll; egyszersmind arról is biztosít, hogy e kérdések jól s véglegesen meg fognak oldatni. .,.** A magyar országgyűlés. A husvéti'szünidö lefolytával a mult héten ismét megkezdődtek az országgyűlési munkálatok. A képviselőház három ülést tartott, melyeket jobbadán igazolási ügyek töltöttek be, melyek közül azonban kettő csak azért is nevezetes, mert az egyik az utolsó volt a Múzeum termében, a másik az első az uj ideiglenes országházban. Amaz april 12-dikén, ez april 14-diken. A képviselőház a Múzeumban összesen 48 ülést tartott, s az ú] helyiségben a 49-dik üléssel kezdte meg ismét ülései sorát. A múzeumi utolsó ülésben terjesztetett elő a bizottság-szervező bizottság javaslata. Tartalmát olvasóink, előleges közléseinkből, már ismerik; fölösleges volna tehát újra előadnunk. Csak azt jegyezzük meg, hogy a javaslat, megemlitve, hogy a tervezett bizottsági munkálatok egyik-másik törvényünk módosítására vagy teljes megváltoztatására is czéloznak, óvásképen kijelenti s a képviselőház által is kijelentetni kívánja, hogy, a jogfolytonosság elvének sértetlen föntartása czéljából, a bizottsági munkálatok csak a koronás király által történt szentesítés után emelkedhetnek törvényes erőre, addig pedig az eddigi törvények érvényesek. Az uj országházi első ülésben az elnöklő Szentiványi Károly üdvözölvén a házat az uj helyen, kijelentette, hogy a mint a haza szellemi és anyagi jóllétének, ugy a közösen óhajtott koronázásnak egyetlen föltétele a törvényes állapot helyreállítása; s abbeli óhajtását nyilvánította, vajha a háznak e czélra irányzott működése sikert aratna. Ezután gróf Mikó Imre az erdélyi képviselők nevében örömét fejezte ki, hogy már most ők is részesei a magyar országgyűlésnek, s óhajtását nyilvánította, vajha többé el ne szakadnának. Ezután következett a napirend, mely nem állott egyébből, mint gazolási ügyekből. Nevezetesen négy báró képviselő ügye került elő : Wodianer Albert b. végleg igazoltatott; Vay Sándor b. választása vizsgálat alá bocsáttatott; Baldácsy Antal és Babary Antal báróké megsemmisíttetett: Baldácsyé, mert kiderült, hogy megvesztegetés utján eszközölte megválasztatását; Babarczyé — hosszas vita után, melyben a szélső több oldal több tagja nagyon erőlködött az'illetőt igazoltatni — mert a választás hibás összeírás alapján s a hivatalnokok nyomása alatt hajtatott végre. A főrendi ház szünideje épen ma (hétfőn) telik le. Ma kezdi meg ismét működését, még pedig — mint már jelentettük — a képviselőház által átküldött fölirati javaslat tárgyalásával. Deák Fercncz tiszteletére s azon politikai nézetek támogatására melyek a magyar országgyűlés képviselőházában tett javaslatai s mondott beszédei által oly helyes kifejezést nyertek — nemcsak az ország különféle vidékeiről érkeznek napról napra tisztelő föliratok és bizalmi szavazatok, hanem ujabban New-Yorkból a magyar egylet kebeléből, P e r c z e 1 Mór elnök aláírásával is érkezett hozzá ily nyilatkozat, mély tündöklő K o h i n o r, a királyfi lávadarab, s te mind a kettőt ugyan azon kafpereczbe foglaltad, s a karperecz anyaga réz, mert mesécsináltál a legborzasztóbb valóból ! — Sajnálom, hogy mesét s nem történelmet írtál, avval a helyes felfogással, azokkal a még ismeretlen adatokkal nem egy mulatságos mesét, hanem egy talpraesett történelmet irtattál volna. Én körülbelöl összevissza olvastam majdnem mindent, mit Garibaldiról s a másikról irtak; az elsővel éltem, megközelítettem nagyságát, melegedtem dicsőségében, megpihentem árnyékában; tábornokom, diktátorom, házi gazdám volt; volt vendégem, vezérem, atyám s barátom; leszidott s megdicsért, lestem tekintetét s tanulmányoztam egész valóját; ismerem benne a katonát, a polgárt, a Jjparasztot, a tengerészt, a halászt, az atyát, szóval ismerem az embert, — s mégis a kis mese több helyütt útba igazítá mind szivemet, mind eszemet. Ugyan miért nem irtál történelmet! C a v o u r t ugy fogtad felr mint még senki sem, egy pár sorban remekmű. Ratazzit ütöd, de nem rúgod, és ez kár; vannak emberek, kiket a pököládába kell fullasztani. Az olaszokkal nagyon szőrmentén bánsz, pedig a háladatlanság egyesekben hiba, nemzetben bűn. A franczia népet ellenben nem különbözteted meg eléggé a kormánytól s egy rokonszenvü szót csak lehetett volna szentelni a legyőzötteknek is, mert nem mondhatod nekik te: „Vae Victis." Meg fogják-e érteni müvedet otthon ? A kenyérmorzsák közöl ki fogják-e kaparni a gyöngyöt ? a táblabíró s gazdatiszt nem fog-e ott röhögni, hol sirni kellene ? — Nekünk menekülteknek nagy hibánk, hogy azt hiszszük, mintha mindenki annyit tudna az eseményekről, mennyit mi, mert felejtjük, hogy tizenhét év alatt harmincznégyet éltünk, s így nem mondjuk el mindazt, a mi minket untat, de a tömeget tanítaná. — Ez nagyon praetensioteljesen hangzik; de a dühös tehénből készült gulyáshús nagyon hat a velőre, s ezen esett húsból sokszor kellett fölöstökömölnünk!