Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 14. szám

170 nasium tanári karából: A r á n y i Béla kegy. r. tanár 2 db cs. arany; Csaplár Benedek k. r. t. 1 db arany; Magyar Gábor k. r. t. 2 db arany; V a 1 ó József k. r. t. 2 db arany. B ó 1 y a Gergely reáltanár 2 frt. Szabó Mihály, képezdei tanár és neje Pfann Júlia 2 frt, leá­nyuk Ilka 1 frt. A szegedi gymn. önképzőköréből: T ó t h Endre 50 kr. Deschán Achill 5 frt. Roj ce vic Levin 1 frt. Seehorsch Fe­rencz lfrt. Roj ce vic Vladimír 1 frt. Tóth Károly 30 kr. De­schán Iván 50 kr. D á n i Ferencz 50 kr. B e h á n y i János 2 frt 50 kr. T a 11 i á n jenö 50 kr. R o h r b a c h Kálmán 50 kr. Hegyi An­tal 20 kr. H ó o s Dezső 50 kr. Lovászi Péter 50 kr. Farkas Jó­zsef 30 kr. Böngyik István 30 kr. Kovács Antal20kr. Király Ferencz 50 kr. Vas Gyula 20 kr. L u d a s i Fábián 20 kr. Lázár György 20 kr. 01 d a 1 y Ferencz 50 kr. J á r o s y Károly 50 kr. Ledniczky István 30 kr. Dús Sándor 50 kr. H o m o j a Lörincz 50 kr. S kokan Sándor 40 kr. P o 1 1 á k Lajos 20 kr. Farkas Ignácz 20 kr. Havrincsák Mihály 30 kr. Tóth Nándor 15 U j v á r y Ferencz 20 kr. Miklós János 20 kr., Huszka Béla 50 kr., Baraczius János 40 kr., Bör c s ök Jó­zsef 20 kr., Halász Kálmán 30 kr., Ivankovics Imre 50 kr. Szép Dénes 40 kr., K o k i t s József 50 kr., V e 1 c s o w János 20 kr., Veszelovszky Gyula 1 ft., Róz sa József40 kr., Te 1 bis z Imre 1 fit., N o v á k József 1 ft., G. A. 20 kr., M á c s a y Lajos 50 kr., L a­k a t o s Mihály 30 kr., M i h a 1 o v i c s Elek 50 kr., Tanács Imre 50 kr., N y á r y János 30 kr., Sulovszky István 40 kr.. Z á d o r y Ká­roly 40 kr., V á g n e r Lajos 40 kr., Szabó Imre 50 kr., G1 a c z Jó­zsef 30 kr., Koreck Ferencz 20 kr., Osztró vszky Dezső 3 ft., Retkes Imre 20 kr., Szabó Sándor 50 kr., Szobotka Gusztáv 50 kr., Znamenák Sándor 1 ft. Az önképző körön kivüli tanulók közül: Dániel László 20 kr., és D á n i József 20 krt. — Milanói hirek szerint az ottani Ambrosiana könyvtárban Leonardo da Vincinek egy 112 lapból álló igen érdekes kézira­tára akadtak, mely a festészeti világítás külön nemeiről tudományosan értekezik. Az eddig ismeretlen mii egy angol no, lady Evelina Brigh­n költségein fog kinyomatni, s noha da Vinci óta a tudomány rop­nt haladást tett, az olasz tudósok mégis nagy hatást jósolnak a kö­zelebb megjelenendő munkának. — A fényképezés jelenleg már Chinában is kezd tért foglalni. Az orosz-chinai határszélről, az Amur partkörnyékeiröl irják, hogy K i a t h k a városát több vállalkozó fényképiró meglátogatván, rövid idejű ottlétük alatt mesés sommákat zsebeltek be. A chinaiak rajong­nak ez uj művészetért, mindegyikük birni óhajtá saját arczképét. E fényes sikertől felbátorítva ama fényképirók China belsejébe készül­nek gépeikkel, s az érdekesebb vidékek lefényképezését tervezik. — A „Zeitschrift für bild. Kunst" czimü folyóirat második fü­zete ismét figyelemre méltó jeles czikkeket tartalmaz. Különösen ki kell emelnünk azt, mely K a u 1 b a c h-ot, mint a német klassikusok il­lustrátorát jellemzi ritka elfogulatlansággal, minő ez esetben némileg kárhoztató,'de alaposan indokolt bírálattal egyértelmű. Továbbá Mey­er Gyula mutatványczikkét a nagy forradalom idejebeli franczia művészetről, s végre Pecht Frigyes, az ismert festész-iró szép müncheni levelét. Az önálló hang, komoly irány és szigorú mérték, mely e lapokban uralkodik, igen rokonszenves jó hatást szül a többi akár német, akár franczia szakközlönyök mellett, melyeken hol a simitó érdek, hol meg a kormánykörök iránytadó befolyása megérzik. Leg­újabban megígérték közreműködésüket Sem per Gottfried, és Vis­c h e r, a művészettudomány és szépészet sarkoszlopai; biztatóbb, ör­vendetesebb hirrel alig kedvezhettek volna olvasóiknak. Irodalom. „Nemzetgazdaságunk cs a vámpolitika" ez 1000 frtnyi dijat nyert pályamű, melyet „folytonos tekintettel törvényhozási feladatainkra és társadalmi teendőinkre az anyagi érdekek terén" K a u t z Gyula, „egye temi tanár, M. T. Akad. rend. tag és országgyűlési képviselő" irt, fele­részben megjelent Heckenast G. kiadásában. Eddig csak a szerző hírneve s az akadémiai bírálók elég rövid ajánlata után Ítélhetünk a mű becséről, melynek okvetlenül bevárjuk második részét, hogy tüze­tesen hozzászóljunk. Gazdagnak, érdekes tartalmúnak futólagos átte­kintés után is bebizonyult már a mü első fele, ismerve pedig szerző­tanár nemzetgazdasági irányát, a mü tanulmányozását, habár fárad­ságba kerül, melegen ajánljuk a nemzetgazdaságunk iránt érdeklőknek. — Ugyancsak Heckenast Gusztáv kiadásában megjelent a „Kis nemzeti múzeum" 4-dik kötete, „Regegyöngyök" czime alatt, magában foglalva Jósika Miklós legszebb beszélyeit a magyar nép és ifjúság számára; ára 50 kr. Zene. Liszt Ferencz Párisban változatokat játszik sz. Ferencz legen­dája felett. A legendából idéz valamely helyet, s rögtön átteszi zenére. Egy ily este bizonyos szakáltalan kis emberke közeledett hozzá, kinek külseje inkább eltaszító volt, mint vonzó. A kis emberke meghatóan kérte Liszt apátot, hogy másnap legyen kegyes látogatását elfogadni, s Liszt időt határozott. „Apát ur! — szólott a kérelmező másnap a ki­szabott időben megjelenve s csaknem letérdelve — én önnek meg akarnék gyónni" Liszt erre egy székbe ültette a térdelni akarót s ér­tésére adta, hogy a sz. gyónást nem hallgathatja meg, mert nem pap. Azonban sokat beszélt mind a jelen, mind a jövő életről. Végré az is­meretlen igy szólott: „Tekintsen ön az államra; én épen ellentéte va­gyok az ismeretes szakállas asszonynak; mert férfiú vagyok szakáll nélkül. Mindez azonban csak külszín, s tulajdonkép nő vagyok, zon­goratanitó több fiu- és leánynöveldében. Túlléptem már a harmincz évet, s tizenöt éve, hogy elhagyatva, szülők, barátok nélkül tartom fenn magamat. Külsőm eltaszító s ezért férfiú lettem, s egyszersmind lecz­kéimet is jobban fizetik. Mostanig igy átalakulva éltem minden lelki furdalás nélkül; de most, mióta önt hallottam, erősen nyom a hazugság súlya, s eltökéltem, az alakoskodással felhagyni. Tanácsoljon ön, mit tegyek'? Meguntam ezt a világot, s kérem önt, legyen közbenjáróm : hogy valamely zárdába bejuthassak." Mint a lapok irják, a kérelmező a sz. Ferencz nevét viselő apáczák tagja fog lenni. A kölni lap szerint Tietjens kisasszony Lind Jenni nyomdo­kaiba lépett. A nevezett lap következőleg ir a művésznő kölni vendég­szerepléseiről ; „Tietjens k. a. méltán foglalta el a trónt hat év lefolyta alatt az angol királynő színházában, mert maga a dalok királynője, nemcsak eme színpadon, hanem minden hangversenyen s zeneünnepe­ken. Mindenütt dicsőén képviseli a német művészetet; mert nem jő kérdés alá, hogy a német elem az érzés mélységével, kifejezés benső­ségével, a jellem költői felfogásával, szabályos szavalatával s drámai igazságával előadásában túlnyomó, segítve oly hang által, mely a leg­szebb szavú s legnagyobb olasz dalnoknökkel párvonalba teszi, s azo­kat, kik egykor Catalanit hallották: e művésznőre emlékezteti. A nagy­szerű kifejezésében osztozik Catalanival; a virtuozitásban emez felette állott ugyan, de az érzésteljes ének bensöségében, pl. Schumannféle dalokban s Weber „Glöcklein ím Thale" czimü dalában Titjens-t nem közelíti meg. E dalokat hallottuk a művésznőtől nemrég egy magán körben, s varázshatása s hatalmas szavának csodálatos olvadékonysága által Lind legszebb korára emlékeztetett." — Mi eddig is sok szépet hallottunk a nevezett művésznőről, s óhajtjuk, hogy Lindnek utóda le­gyen, mert a ki Lindet nem hallotta, annak nem lehet fogalma a szép énekről. Azonban a miatti kételyünket se tudjuk elhallgatni, hogy phrá­zisok korszakában élünk. Gentiluomo János énektanár , márcz. 22-én Bécsben meghalt. A német színpadoknak több jeles művészeket s művésznőket képzett, s ezen kivül arcz- és történeti képeket is festett; többek közt „Krisztus az olajfák hegyén" czimü oltárképével, melyet a kolozsvári ev. tem­plom számára festett, közelismerést nyert. A San Carlo színházban (Nápolyban) Mercadantenak „Virgi­tt i a" czimü uj operáját tanulják. A lapok a próbákról sok dicséretest irnak. — Hírlik, hogy a bécsi operaház elkészültével L a u b hegedü­virtuoz lép Hellmesberger zenekarvezéri helyére, ez pedig kar­mesterré fog kineveztetni. — A Lipcsében alakult zenekörök közt kitűnővé vált a „KI ap­perkasten" nevet viselő, mely csak e tél folytán jött a világra. Utolsó zeneestélye a köztiszteletü agg Hauptman tiszteletére volt ren­dezve, s most még egy Moscheles estély következik. — B a 1 f e, angol operairó, jelenleg Párisban alkudozik a t h e a­ter lyrique igazgatójával „Czigánynö" czimü operája előadása fe­lett. Ugyan ö egy „Talisman" czimü operát is irt, melynek szöve­gét Walter Scottól kölcsönözte. — A párisiak nagyon ingerültek a nagy opera igazgatójára a miatt, hogy Verdire bizta az 1866—1867 operaszak megnyitására szol­gáló alkalmi mü irását, s a honiakat mellőzte. „A bndai dalárda" pályázatot hirdet zeneszerzeményekre, még pedig olyan négyszólamú férfi-kardalokra, a melyek a magyar zeneiro­dalmat gazdagítani képesek. ,E czélra az egylet hat darab aranyat szánt, mely összeg azonban Nagy Ágoston egyleti elnök, Blum János egyleti pártoló, és Riger György egyleti működő tag urak nagylelkű adakozásai folytán tizenegy darab aranyra szaporodott. Azon legjobb három szer­zemény, melyet a pályabirák díjazásra általában érdemesnek tartanak, az általuk megállapítandó rendben, és pedig az első 6,darab, a máso­dik 3 db és a harmadik 2 db aranynyal fog dijaztatni. Ábrányi Kornél ur a „Zenészeti lapok" szerkesztője, Erkel Ferencz ur főzeneigazgató, Knahl Antal úr a „budai dalárda" karigazgatója, Mosonyi Mihály ur zeneszerző és Volkmann Róbert ur zeneszerző, voltak szívesek a pá­lyabirák tisztét elvállalni. A pályázati feltételek a következők: 1. A szövegnek bármelyik magyar költőből leendő választása a pályázóra biza­tik. 2. A pályadíjjal koszorúzott szerzemények szerzőik tulajdonai marad­nak, azegyletfentartja azonban magának azon jogot, hogy a díjazott szer­zeményeket, a dijak megítélése napjától számítva, egy fél év alatt kizá­rólag csak ö adhassa elő. 3. A pályamüvek legfeljebb 1866-dik évi jú­nius hó 10-ik napjáig az egyleti elnök, Nagy Ágoston úrhoz (Buda, Albrecht út, 692. szám) küldendők be; idegen kézzel Írandók és jel­igével ellátandók. A melléjök csatolandó, lepecsételt, s az illető jeligé­vel ellátandó levélke a szerző nevét és czimét tartalmazza. 4. A pályá­zatra beérkezett szerzemények jegyzéke, valamint a pályázat eredmé­nye, a napi sajtó utján fog közzé tétetni. 5. A díjazásra nem érdemesített szerzemények szerzőiknek annak idejében vissza fognak adatni, azok pedig, a melyek egy bizonyos, későbben kihirdetendő határidőn túl sem vitetnek el, az egylet levéltárába fognak tétetni és a jeligés levélkék felbontatlanul elégettetni. A pályamüvek vezérkönyvben (Partitur) és egy a négy szólam szerint szétirt példányban küldendők be. Budán, 1866. évi márc. hó 5-én. A „budai dalárda" igazgatósága. Kisfaludy-Társaság. A Kisfaludy-Társaság márcz. 28-dikán tartott ülésében fölolvasr tatván a székes-fehérvári Vörösmarty-szobor-bizottság márcz. 11-dikén

Next

/
Oldalképek
Tartalom