Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 14. szám

POLITIKAI HETILAP. Megjelenik hétfőn reggel í másfél — két nagy íven. Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár < vidékre postán küldve, egész évre S, fél évre 4, ne- s gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4 > hasábos kisbetü-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. ,Cit]U8 enim emerget veritas e falsitate, quam e eonfusione." B a c o. Második évfolyam. 1866. 14. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét 5 illető küldemények és tudakozások a Bzerkesztőséghez \ (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklámadók és [ hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) • intózendök. Pesten, Április 4. Előfizetési felhívás POLITIKAI HETILAP" i 866-dik évi II-dik/'S további negyedévre. A hetenkint hétfőn reggel 1 !/2—2 íven megjelenő .,Polit. Hetilap" előfizetési díja: negyedévi (april—júniusra) ... 2 frt. félévi (april—septemb.) 4 frt. háromnegyedévi (april—deczenib.) . '6 frt. Néhány teljes számú példánynyal a fentebbi előfizetési feltételek mellett még szolgálhat a kiadó hivatal. Pest, april 3. Az exigentiák tudományának nevezik a politikát; épen oly helyesen a meglepetések mezejének nevezhetnők azt, e kettő pedig szoros összeköttetésben áll egymással. Mert a politikában sokak által csak a pillanatnyi exigentiák vétetnek tekintetbe, s a jog, mely egyesek közt a kölcsönös viszonyoknak alapját képezi, nemzetközi kérdéseknél tekintetbe nem vétetik; mert e téren elvek helyett csak a tényeket nézzük 5 mert feltesszük, hogy a mi lehet, az szabad is, s a mi bármi módon létrejött, az jogosultnak tekintendő. Ez oka, hogy e téren minden előrelátásaink csalnak, s hogy annak, ki e pályára készül, semmire nincs több szüksége, mint arra, hogy a Horac hires nil admirari szabályához tartsa magát. E gondolatok támadnak bennünk, midőn azon rögtönös fordulatot látjuk, mely a birodalom külső helyzetében az utolsó hetek alatt történt. — Nem osztozunk azon aggodalmakban, melyekkel egyes lapok a helyzetről szólnak. Tudjuk, hogy a kihivó harag, melyen egyes kormányi hírlapok a Spree partján szólnak, még nem hadüzenet, és Bismarck ur ő excellentiája gondoskodott arról, hogy szava, mely a fegyverhez szólít, sem Porosz-, sem Németországban felette erős viszhangra ne találjon. — A hires miniszternek múltja, mely szándékai iránt aggodalmakat ébreszt, egyszersmind megnyugtat e szándékok kivitele iránt, s bár mennyire lelkesedjék a porosz nép saját államának nagysága, s egész Németország nemzeti egysége iránt, mi nem hisszük, hogy akár a porosz nép, akár Németország nagy törekvéseinek kivitelénél azon férfit fogja választani vezetőjéül, ki éveken át arra használta hatalmát, hogyjunkerinegédséggel saját nemzetét megalázza.— De ha kételkedünk is a fenforgó bonyodalmak békés megoldásán, és Bismarck urnák mart. 24-én kiadott körsürgönye után is meg vagyunk győződve, hogy a hősies lelkesültség, mely sok porosz hadnagy szivét dobogtatja, kár nélkül fog lecsillapulni, s ha azért nem kövérjük is más lapok példáját, kik az utolsó hetekben csaknem kizárólag a háború lehetősége vagy valószínűsége felett okoskodnak : megvalljuk, hogy mind ezen hirek, mély és szomorító benyomást tesznek reánk is; és pedig azért, mert a helyzetet, midőn egy államférfiunak kalandor politikája ily következéseket vonhat maga után, s arra, hogy egész Európa lángba boruljon, nem szükséges más, mint hogy valaki legyen, ki a felhamozott gyuanyag közé üszköt vetni elég merész, minden esetre aggasztónak tartjuk, s mert főkép mi, kik a birodalomhoz oly közel viszonyban álló országban lakunk, nem hunyhatjuk be szemünket azon meggyőződés előtt, hogy azon nagy kérdések között, melyek most oly váratlanul egyszerre ismét előtérbe léptek, nincsen egy sem,melynek megoldása saját jövőnkkel a legszorosabb s legközvetlenebb összeköttetésben nem állna, s hogy valamint most, midőn a Dunafej delem ségekben az úgynevezett rend felbomlott, kevéssel később Poroszország fenyegető készületeiről értesültünk, mindjárt utánok pedig arról, hogy ezen állam Olaszországgal szövetségre lépett, ugy máskor is hasonló helyzetbe juthatunk, és valahányszor e kérdések egyike felmerül, vele együtt a többiek is mindig szőnyegre fognak kerülni, s ezeknek szerencsés megoldása az, mitől a birodalom jövője függ. A porosz hadi készületek hasonló készületekre kényszerítik a birodalmat is, de ismételjük, miképen meggyőződésünk szerint e nagy zajnak közvetlenül csak az lesz következése, hogy az állam költségeit nevelve, ugy is eléggé nehéz financzialis helyzetünk még súlyosabbá válik. De vajon nem tehetjük-e fel, hogy. ha a pillanatnyi veszély elvonult, a tanulság azért nem fog elveszni, melyet abból meríthetünk s hogy azon államférfiak, kik a birodalmat kormányozzák, a tapasztalásokban, melyeket a külső szövetségek és intim viszonyok becséről ezen alkalommal ismét szerezhettek, egy uj, minden másoknál erősebb indokot fognak találni arra, hogy törekvéseinket a birodalom provisorius helyzetének megszüntetésére, s oly alkotmányos állapotok helyreállítására fordítsák, melyek a birodalom népeinek jogérzeteit kielégítik, s ezért valamennyieknek lelkesedése által tartatnak fen. Épen mert a veszély Poroszország részéről fenyeget, természetes, ha államférfiaink azon időre emlékeznek vissza, melyben a birodalmat ugyan ezen oldalról nagyobb veszélyek fenyegették, s havannák, kik a sanctio pragmatikában a birodalom különböző részei között felállított viszonyokat a birodalom fentartására elégtelennek hiszik, s az önállást, mely ezen alapszerződés által Magyarországnak biztosíttatott az egészre néve eszélyesnek gondolják, épen a Poroszország s pedig Nagy Fridrik Poroszországa irányában szerzett tapasztalásaink legalkalmatosabbak arra, hogy mindenkit az ellenkezőről győzzenek meg. És ha a helyzet, melybe Poroszország irányában jutottunk, oda vezet, hogy államférfiainkat arról győzi meg, hogy a birodalom belviszonyainak rendezése halaszthatatlan, s gyorsan és biztosan csak ugy eszközölhető, ha annál a sanctio pragmatika nem csak kiindulási pontul, de alapul vétetik, akkor valóban nagy azoa szolgálat, melyet Bismarck ur, akaratja ellenaz osztrák birodalomnak tett. iB$ ,ít6 * * A magyar országgyűlés képviselőháza a nagy héten s az ünnepek alatt szünetelt s csak most fog első sorban az erdélyiek számára fentartott alelnöki s jegyzői hely betöltéséhez fogni. Az 52-es bizottmány s ennek 5-ös választmánya köréből csak annyit hallani, a mennyit már régebben a „P. Corr." s utána a „P. Napló" közölt. Mindkét lap jól volt értesülve, midőn mondja, hogy az ittlevö képviselők köreiben a közös ügyek kérdéséről most sokat beszélnek. Élénken foglalkoznak azon előkérdéssel is, sőt a bizottmányi előmunkálat is azt tárgyalja, vajon az országgyűlés első felterjesztése ezen ügyben részletes törvényjavaslatból álljon-e, vagy pedig csupán elvek megállapítására szorítkozzék, s a részletes törvényjavaslat 'készítése akkorra halasztassék, midőn a felállított elvek iránt a korona s az országgyűlés megegyeznek. Sokan ugy vélekednek, hogy a részletes munkálat czélt-tévesztett fogna lenni, ha a korona nem fogadja el azon elveket, melyekből az országgyűlés kiindul. Ellenben, ha majd az elvek iránt mindkét fél egyetértene!, akkor a részletek csekélyebb fontosságúak, mivel a mü sikerét 27