Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 12. szám

142 szaktudományok szolgálhatnak. Ha tehát a termelés lényegileg a munkától függ: ugy a javaknak nagyobb mennyiségben, kitűnőbb minőségben, kisebb erömegfeszitést igénylő gyorsabb előállítása ismét a munkának szellemileg fejlettebb, tökélyesebb foganatosításától tételeztetik föl. Csak hasonlítsuk össze a különféle gazdászati tevékenységet kifejtő egyes vidékeket vagy országokat egymással, mint pl. Hollandiát ,:tDániát, Eszaknémetországot, Spanyolországgal s P.ortugalliával; Canadát, Uj-Angliát, Közép-Amerikával, Mexikóval s Braziliával, Csehországot Magyarországgal stb. s mindezekben a különböző munkaképzettségü vidékeket, meg kell győződnünk, miszerint gyakran a természettől mostohán ellátott földrészek kitűnő munkaképességű lakói nagyobb gazdasági jóllétnek örvendenek, a tökélynek minden tekintetben nagyobb fokát érték el, mint a természettől dúsan megáldott állam fejletlen munkaerőt tanúsító miveletlen polgárai; s hogy igy a vagyonosság nagyobb erkölcsiség mellett, rendszerint a munkatökély fokának szokott megfelelni. Mennyire fejlődhetnék a gazdaság és ennek alapján a vagyonosság ott, hol a természet productivitásához, ereinek s adományainak bő forrásához a fensöbb technikai miveltség járul, jelenleg inkább csak képzelnünk lehet, habár Eszakamerika gyors emelkedése e tekintetben is némi támpontot nyújt Ugyanis itt, mintegy 200 évvel ezelőtt lakott 600 ezer bennszülött, magát egyszerű fejletlen anyagi munkájával egészen a természetre bízván, éhezett, nagyobbrészt meztelen volt, s rövid életén át a lehető legnagyobb nyomorban tengődött; jelenleg azonban az 1850-ki népszámlálás szerint 23 millióra, az 1860-ki szerint pedig a 4 millió rabszolgán kivül 27 millióra növekedtek szabad polgárai, jól táplálva, ruházva, az élet minden szükséges hasznos s kényelmi javaival bővelkedve valódi jóllétnek örvendenek,mitleginkább csak annak tulajdoníthatni, hogy az európai már nagyon kifejlett technikai miveltség, az ottani természet rendkívüli productivitásával egyesülhetett. Az értelmi fejlettségen alapuló munkának, különösen pedig a technikai miveltségnek közgazdasági eredményei, már a munkaanyagnál s eszköznél bőven tárgyaltatván, ismétlés elkerülése s időkímélés végett, elegendő lesz itt annak a munka hatályos termelésének föltételeire, rugóira gyakorolt közvetlen befolyását megvizsgálni. A technikai miveltség a természet ereinek teljesebb felismerése , adományainak czélszerübb felhasználása következtében, mindinkább tökélyetesebb munkaanyagot s eszközt szolgáltatván, e körülmény az ember szükségletkörének rendkívüli kiterjesztését szüli • de egyszersmind a szükségleteket legyőző képességénél fogva, a népesség száma s a létközegek közötti egyensúlyt is csakhamar valósítani iparkodik; mindezekhez a munkafelosztás, élénk közlekedés alapján kifejlődött munkaszabadság, tulajdonjog általános elismerése, s a munka megbecsülése járulván, a munkás mindinkább biztosíttatni fog, hogy munkájának megfelelő elismerésben, jutalomban részesülhet; de igy a technikai miveltség a munka hatályos tcrmöerejének egyik főfeltételét is, a munkaösztönt nem csekély mérvben ébreszti fel. A mi pedig a munka productivitásának másik főfeltételére, a munkaerörei hatását illeti, tekintsük bár a foglalkozásoknak általa egyszerűsítése, elágoztatása folytán, a munkahajlamnak könnyebb kifejlödhetését, vagy az általa nagy mérvben megjavított egészségesebb életmódnál fogva növekedett testi erőt, vagy végre az értelem uralmának általa lett megalapítása következtében a munka ügyesebb elvégzését, a természet ereinek s adományainak czélszerübb felhasználását, s az emberi erőnek általa hasznosítását, megkimélését, s igy végeredményképen a termékeknek jobb, olcsóbb, kevesebb költséggel s fáradsággal nagyobb mennyiségben előállítását, el kell ismernünk, hogy az szinte a munkaerő tekintetében is, nem kis horderejű közgazdasági jelenséget tüntet fel. Mindezekből tehát kitűnik, hogy ismét a műegyetemekben megszerezhető technikai miveltség az, mely az emberi munka termöerejének feltételeit, a jelenleg külszabadságnak örvendő, de tényleg még nagy függésben levőimunkásosztály önállóságát fokonként megvalósítván, a társadalmi munkát észszerűbben s emberiesben alakítja át. d) Végre forduljunk még a műegyetemeknek a gazdászati javak helyes felosztására, czélszerü fogyasztásárai befolyását feltüntető sokkal kisebb keretbe szorított másik képéhez. Mig a fentebbi tárgyalásunknál a műegyetemek közgazdasági jelentősége, az általános technikai miveltség mellett, leginkább a mathematikai s természettudományok terjesztéséből, miveléséböl tűnt fel: addig tagadhatatlan, hogy az, e képben, a technikai miveltség mellett, főleg a műegyetemekben előadandó közgazdasági tanszakokból bizonyul be, mint a melyek általában az öntudatos társadalmi tagok képzése, egyoldalúság megszüntetése, sőt maguknak a technikai tudományoknak is nagyobb mivelésére visszaható természetöknél^fQgva, a müqgyéternek elé tűzött czél bizto sabb, sikerteljesebb elérését egyedül lehetségeseik. Ugyanis a.már jelenleg kifejlett társadalmi munkafelosztás következtében, a munkás csak akkor huzand munkája után hasznot, ha nem csupán dolgozni, termelni, hanem gazdálkodni (termékeit hasznosítani) is tud, mely képesség egyáltalában nem függ egybe az előbbenivel. Magának a munkának végrehajtásánál — mint láttuk — a munkaanyag, eszközök s a munkaképesség tekintetnek lényegeseknek; de már a munka, illetőleg termék értékesítésénél, a terméket vagy munkát szükséglö emberek felkeresésén kivül, kényszeríttetik a munkás szükségleteinek s vágyainak kielégítését a nyert viszonértékhez alkalmazni. Vagyis gazdasági jóllétünkhez nem elegendő gazdászati javakat termelni, hanem tudni is kell azokat előnyösen kicserélni, s a kapott viszonértékeket a gazdászati czélokra czélszerüen használni. A közgazdasági tanszakok szükségére s hasznára történt e rövid utalás után, a fent elősoroltak szüntelen felvilágló ereje következtében elhagyván a technikai miveltségnek a kedvező gazdászati árviszonyokra, a forgási s forgatási eszközökre (pénzre, hitelre, közlekedésre, mértékek és sulyokra) gyakorolt jótékony befolyásának kimutatását, még ama magasztos szerepre, hivatásra is kell figyelnünk, hogy ez az, mely a nemzet tiszta jövedelmét növeli, az általa kifejlesztett forgalom s iparszabadságnál fogva ennek arányosabb felosztását eszközli, a tőke túlsúlyát megtöri, a munkás munkabérét gazdászatilag kedvezően felemeli, a proletoriatus (tömegnyomor) és az ujabban hatalmasan feléledő pénzoligarchia kórjait, és ezeknek az egész társadalmat megrázó utóbajait, (milyenek a jogtapodás, közügyek iránti közönyösség, az embernek pénzbirtoka szerint megbecsülése, erkölcsromlás, ínség, communismus elveinek feléledése stb.) meggyógyítja, vagyis egyszóval ö az, mely a nemzet testének törzsét képező, a haladás minden csiráját önmagában rejtő, a vagyoni végleteket, a nagy .s szerfelett kis jövedelmet ellensúlyozó középosztály gyors erős kifejlődését s megszilárdulását megvalósítja. Nagyszerűen fejezi ki a középrend e hivatását kitűnő nemzetgazda, Kautz Gyula, midőn (n. g. t. 248. 1.) igy ír.' az államban a középosztály képezi azon alapot, a melyen a rend és szabadság, a conservativ s progressiv elem, a takarékosság s életélv, hagyomány és újítás, tekintély és észelviség, legbiztosabban egyenlíthető ki s hozható helyes öszhangba. De ezenkívül a technikai miveltség még, egy egészen uj a többieket túlszárnyaló társadalmi tagot alkot: az értelmiség osztályát, a mi azonban a társadalomra nézve valóságos áldásnak tekinthető; mert ez tényleg nem válik el azoktól, csak velők bensőbben egybeolvad ; mert ez túlterjeszkedése által, nemhogy megzavarná a nemzeti jövedelem arányos feloszlásának egyensúlyát, a társadalmi osztályok között szükséges harmóniát, sőt mindnyájokat inkább egyesitvén, az egész nemzetgazdaságot észszerűbb, józanabb alapokra fekteti, az inproductiv fogyasztás megszorítása mellett az igazi kényelmet s valódi szellemi nemesebb élveket nyújtó mérsékelt fényűzést az egész nemzetre kiterjeszti s igy a nemzet tartós anyagi jóllétét teremti elö. Az anyagi jóllétnek nagy horderejét-rendeltetésünk betölt hetésére nézve — néhány rajongó moralistán s dogniatistán kívül — az alapos miveltséggel bhók már megszűntek kétségbe vonni. A világtörténet lapjai fényesen igazolják, hogy a népek mivelödéshez legelső lépés, azoknak anyagi emelkedése; mert csak az fejlesztheti ki az ember érzéki és szellemerkölcsi erejét; ez őrzi meg a hosszabb életkor, nagyobb s hatályosabb munkaerő, lelki függetlenség s természetfeletti uralom biztosításán kivül az erkölcs tisztaságát; ezen alapul a polgárok megelégedése: a társadalmi belbéke, és a nemzeteknek kültekintélye : hatalma; ellenben a szegénység, a vagyontalanság, a fejlődés, haladás, szóval mivelödés eszközeinek ;hiányánál fogva, a legnemesebb erőinket megzsibbaszja, a rövid, de nagy nyomor miatt nagyon is hosszú élettengésen, silány munkaerőn, szolgaságon kivül az erkölcsöt folytonosan kisérti, az önállóságot veszélyezteti, s végre polgárok elégttletlensége következtében a társadalmat a forradalmak színhelyévé változtatván, a nemzet külbefolyását egészen'megszünteti s magát az államot végfelbomlással fenyegeti. Ezért helyesen int gróf Széchenyi István, midán igy szól: a lelki függetlenség biztos vagyoni renden alapszik, a szegénység az értelmi súlynak kifejlését lehetleníti, s az elszegényedésnek az elaljasodásnak pedig a szolgaság a legbiztosabb következménye. A műegyetemek tehát, ily nagyszerű közgazdasági jelentőséggel s magasztos társadalmi hivatással bírván, a szellemi s anyagi jóllétet szivén viselő, a korszellemet követő minden nemzet — mint látjuk — vetélkedve iparkodik jelenleg a technikai szakműveltséget öszponto-