Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 12. szám

139 különített birodalom két tagjának határain belül. — Ezen elvekből, szerző nézete szerint, logikailag következik , hogy az adó- s ujoncz-megajánlási jog, ezután, mint eddig, a magyar országgyűlésnél marad, hogy az egész politikai közigazgatás, a törvénykezés és közoktatás, ugy mint a nemzetgazdasági tárgyak (földmivelés, belső kereskedés és közlekedés) egészen az ország törvényes hatóságainak köréhez tartoznak ; hogy a nemzetiségi kérdés szintén ezen országgyűlés által szabályozandó ; — hogy ellenben azon anyagi s politikai érdekek, melyek az egész birodalmat illetik, sigy a birodalom diplomatiai s kereskedelmi képviselete a külföldön, a hadügy s az államhitel, csak az örökös tartományok s Magyarország képviselőinek egyetértésével határoztathatik el, s hogy a végrehajtás mindezekben a birodalom közös kormányát illetti. „E közös ügyek feletti tanácskozás egy birodalmi küldöttségre bizatik, mely a magyar és a német-szláv országgyűlés e czélra kiküldött választmányaiból áll. Ezen választmányok egy egész ülésszakra s igy legalább 6 évre választatnának, s igy a birodalom rendes budget je is ezen egész időszakra határoztatnék meg, felmaradván, hogy ha időközben a budget felemelése szükségessé válnék, az a birodalmi küldöttség esetről esetre összehivathatik. A birodalmi budgetnek főtételei* — melyek e szerint úgyis nagyjában csak keveset változnának — a birodalmi küldöttség által határoztatnának meg, annyiban legalább, hogy ez dolgozná ki az e tárgyra vonatkozó közös jelentést s javaslatát azon arány iránt, mely szerint a birodalom közös költségei két fele között felosztandó, mely vélemény s javaslat azonban végleges elhatározás végett a birodalom két leiének Bécsben és Pesten székelő törvényhozói elé terjesztendő. „Miután a normális budget feletti tárgyalások minden ülésszakban (azaz 6 évben) csak egyszer fordulnának elő; a birodalom két felének törvényhozásai egymástól függetlenül saját belügyeikre fordíthatnák tevékenységüket. „A felelősség, a két országgyűlés általhozott s a fejedelem által szentesített törvények végrehajtására nézve, a mennyiben azok az egész birodalomra vonatkoznak, a birodalmi minisztériumot illeti; a mennyiben valamely törvény csak a birodalom egyik felének számára hozatott, a felelősség a magyar vagy osztrák minisztérium illető tagján fekszik." Röviden előadtuk az említett emlékirat tartalmának azon részét, mely olvasóink előtt a legérdekesebb. Nem fogjuk előadni ezen alkalommal saját nézeteinket e kiegyenlítési terv iránt, mely, ha némely pontjainak czélszerüségén kétkedünk is, legalább abban tűnik ki sok más. e tárgygyal foglalkozó elmélkedések felett, hogy helyes elvekből indul ki, s e nagy kérdést szenvedély és élőitélet nélkül tárgyalja. — Reméljük, hogy e rövid ismertetés többeket olvasóink közül azon érdekes és sok tekintetben kitűnő irat olvasására indít. Magyar országgyűlés. A második fölirati javaslat bemutatása és a horvát küldöttség irányában való eljárás megállapítása: ez a két tény említendő fel a képviselőház multheti működéseiből. Mindkettőnek Deák az indítványozója. Az uj fölirati javaslatról fentebb bővebben emlékezünk, s c rovatban elég megjegyeznünk annyit;hogy a ház azt nagy lelkesedéssel, szinte egyhangú helyesléssel fogadta. Tárgyalása napjául a mai nap van kitűzve. Óhajtandó, hogy vitatkozás nélkül fogadtassék el. A szerdai ülésben, midőn a második fölirati javaslat fölolvastatott, adta át a ház elnöke Deák Ferencznek a kisújszállási nagykunok emlékiratát, melylyel a ^képviselőház vezérét febr. 22-dikén mondott nagy beszéde alkalmából tisztelik meg. A horvát országgyűlés hivatalosan tudatta a képviselőházzal, hogy a Magyar-és Horvátország közjogi viszonyait rendezendő tizenkéttagu küldöttséget megválasztotta. A képviselőház, szombati ülésében elhatározta, hogy e czélra, a főrendekkel egyesülten, szintén országos küldöttséget választ, melynek a következő három elvet adja utasításul: a magyar korona területi épsége fentartandó ; a magyar korona alá tartozó tartományoknak a sanctio pragmaticában meghatározott elválhatlan kapcsolata szintén épségben tartandó; a két küldöttség megállapodásai helybenhagyás végett az országgyüle's elé terjesztendők. Ez országos küldöttség megalakíthatása tekintetéből a főrendek e héten alkalmasint szintén tartanak ülést. A nemzetiségi ügy előkészítésére több felsömagyarországi s egy aradmegyei képviselő külön bizottság megalakítását indítványozta. Az indítvány elvileg elfogadtatván, határozatba ment, hogy azon főbizottság javaslata alapján fog elintéztetni, mely a különféle bizottságok kiküldése iránt lesz javaslatát előterjesztendő. tott s változékony mütárlataink legyenek. Egyesíteni kell tehát mindkettőből a jót s megszorítani a kiállítási időt. A kül- és belföldről csak jeles müveket fogadjunk el, bár nem kívánhatjuk, hogy akár havonkint, (a külföldiek) akár félévenkint (a hazaiak) csak ugy szórják a remekmüveket. De a tárlatok érdekesbitésére s gazdaggá tételere más fontos kö rülmény is foly be: a müvek elkelése, mely a két társulat szerint szintén különböző, külön pedig egyben sem elég biztos. A műegylet, egyre gyérülő pénzerejével csak kevés képet bir megvásárolni, de vásárlásaiban, hogy részvényeseit a számszerinti sok nyereménynyel kecsegtesse, nem a legtöbb mtibecscsel bíró s természetesen drágább, hanem a lehető legolcsóbb, s ezért természetesen silányabb müvekre szorítkozik. Ezáltal szaporítja ugyan sorsolási lajstromát, de remek müvek beküldésére nem csábítja a jelesebb művészeket. A magyar képzőművészeti társulat a lehető legjobb hazai müveket igyekszik megvenni, s biztosítja vetelöket, legalább erkölcsileg a művészeknek; de alapja a sorsok elkelése levén, egyrészt nem elég szilárd, másrészt nem elég gyors, mert a művészeket egy évig várakoztatja méltán kiérdemlett díjukra. Sőt minél inkább feszítik meg erejöket hazai művészeink, minél több s becsesebb müveket adnak be, annál ingadozóbbá lesz az alap, mert annál inkább szaporodik a kiadandó sorsjegyek száma, annál nehezebb lesz elkelésök, s'minél roszabbul üt ki a sorsolási eredmény, annál több százalék elvesztésére lehet elkészülve a művész. Külön tehát a bátran m ü a 1 a p n a k nevezhető két kezelési mód mindegyikének vannak hiányai, de a melyek egyesítve legott előnyökké válnak, s habár rögtön százezrekkel nem is rendelkezhetünk a két szerzési mód egyesítése által, azt, hogy jobb külföldi müveket szerezzünk, s jobb hazai müveink elkelését inkább biztosítsuk, a művészeknek nyújtandó előleg által pedig az egy évi várakozást tűrhetőbbé tegyük, azt csakugyan elérhetjük. Mielőtt azonban az e czélra tervezett módról tüzetesebben szólanánk, szükséges a két társulatnak a részvényekben s tagdí jakban rejlő alapé r e j érői és ennek különbségéről szólanunk. A müegyleti tagok egy évi részyénydíja 5 frt. 25 kr., a km. társulat egy évi tagdíja 10 frt. Ha a két társulat együvé olvadásáról van szó, azt természetesen nem lehet máskép értelmezni, mint, hogy a két társulat eddigi tag jai és részvényesei éz egybeolvadásba beleegyezzenek, vagyis, hogy a fusio által létesült uj társulatnak ismét tagjaivá válnak. Már pedig nem igen ] lehet elgondolni, hogy a kik eddig 5 frtot fizettek évenkint, könnyen és rögtön ráálljanak a megkettőztetett fizetésre, habár ez által több előnyben részesülnek is. De viszont azt sem várhatni, hogy a kik eddig a nagyobb fizetésre szánták el magukat, mert a képzőművészeti társulat által kitűzött számosabb czél elérését akarták előmozdítani, most rögtön érjék be a műegylet egyszerűbb czéljával, csakhogy évenkint félannyiba kerül nekik. A helyes ut, azt hisszük, itt is középen fekszik. Koczkáztassuk a képzőművészeti társulat részéről ama nemzetgazdaságilag oly üdvösnek bizonyult elv alkalmazását, hogy a csekélyebb díj, többszörösen fizetve, nagyobb összeget nyújt s szállítsuk le a 10 frtnyi évdíjat valamennyire, a nélkül, hogy azon előnyökből, melyekben a társulat tagjai eddig részesültek, csak egyet is elvonjuk tölök; de viszont világosítsuk föl müégyleti tagtársainkat azon előnyök iránt, melyek a fusionálí társulatból mind a hazai művészetre, mind művészeikre, mind pedig rájok, mint társulati tagokra háramlanak s buzdítsuk őket minden erőnkből, hogy egy, évenkint csekélyre menő áldozatra ráálljanak s az egyesülés legnehezebb pontján könnyűséggel átesünk. Mondjuk ki, például, hogy az országos magyar műegylet (ha e czim tetszik) évi tagdíja 8 frt. A ki m. társulat eddigi tagjai ezzel évenkint 2 frtot takarítanak meg, a műegylet eddigi tagjai 2 frt. 75 krral fizetnek többet, és reméljük, szívesen fizetik, ha megtudják, hogy a mely czélra eddig, habár csekélyebb mértékben áldoztak, e pótlás által tökéletesebben, biztosabban el lesz érve. S most legyen szabad egy kis valószínűségi számvetést tenni, elörebocsátva, hogy a m. képzőművészeti társulat, mint a művészeti czélokat inkább előmozdító s a magyar közönség müigényeit inkább kielégítő kezelése van a remélt fusionális társulat költségvetésének alapjául véve. A m. ki m. társulat jelen tagjai kerekszámmal véve 1000-en vannak, a mi évenkinti 10 fr'ttal .10,000 A műegylet részvényei szintén kerékszámmal 2000, 5'/4 írtjával 10,500 A két társulat évi összes jövedelme tehát tagok után 20,500 ft. Vegyük most, hogy a müegyleti részvényesek közt van 500, kik szinten a ki m. társulat tagjai s igy kiesnek a számításból; vegyük, hogy más 500 sokallani fogja az évi fizetési többletet s szintén el23*