Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 12. szám

POLITIKAI HETILAP. Megjelenik hétfőn reggel másfél—két nagy íven. ' Előfizetési díja., akár Budapesten házhoz hordva, akár ? \időkre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne\ gyed évre 2 frt. Egy szám ára '20 kr. Hirdetési díj 4 | hasábos kisbetü-sorórt 6 kr. Bélyeg külön 30 kr. Második évfolyam. 1866. „Citius enim emerget vei itas e falsitate, quam e confusione." B a c o. 12. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Czikkek. levelezések s átalában a lap szellemi részét illető' küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez \ ; (Aldunasor. 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és <•. hirdetések a kiadó-hivatalhoz (Barátok-tere 7. szám) intézendök. Pesten, Márczius 19. Pest, márczius 18. Holnap kezdi képviselőházunk a felirati javaslatnak tárgyalását. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy törvényhozásunk nyilatkozata a közvélemény figyelmét a Lajtán túl talán soha nagyobb mértékben még nem vonta magáia,és soha ily általános helyesléssel nem fogadta. De a helyeslő szózatok között nem hiányzanak olyanok sem, melyek a javaslatot legalább az oportunitás szempontjából megtámadják, s elismerve az elvet s magasztalva a világosságot, melylyel azok kimondatnak, a felirat ily modorú szerkesztését mégis czéliránytalannak vagy legalább feleslegesnek tekintik. így például a N. fr. Presse azon nézetét fejezi ki „ hogy ezen okmány, mint a magyar jogtheoriák kifolyása mestermü lehet, és a magyar juristák éles eszének fényes bizonysága, sőt hogy azoknak, kik irták, talán nagy felsőbbségét bizonyitá be azon államférfiak felett, kik a leiratot szerkeszték; de hogy politikailag a felirati javaslat mindamellett gyenge, mint minden oly munka, melyben politikai kérdések, a történelmileg lett tények teljes elhanyagolásával tisztán törvényes tételek nyomán tárgyaltatnak. Legyen szabad kérdenünk, mik azon történelmileg lett tények, melyek a felirati javaslatban oly egészen elhanyagoltattak ? Ha az utolsó 17 év történetén végig tekintünk, több tényt találunk, mely jelen helyzetünkre s jövő fejlődésünkre elhatározó befolyást gyakorolt, s melyet ezért, midőn a köztünk s a birodalom között fenforgó kérdések megoldásán dolgozunk, ignorálnunk nem szabad. Kétségbevonhatlan tény az, hogy az absolutismus, melynek elvei szerint a birodalom újból szervezése 1850-től tiz éven át megkísértetett, a birodalomnak egysége s hatalma helyett, melyet attól vártak, csak hatalmának ideiglenes sülyedését vonta maga után. Tény, hogy midőn az absolutismus káros hatása elismertetvén, a birodalom szervezése egy octroyált alkotmány alapján kisértetett meg, a fejedelem uemes szándékai ezen uton sem valósíttathattak, s hogy az egész birodalom számára hirdetett közös alkotmány csak azon ellentéteket neveié, melyek a birodalom két fele között elébb léteztek. Tény, hogy az állapot, melybe hazánk s az egész birodalom e hosszú kísérletek után, financzialis és más tekintetben jutott, a birodalom minden lakóinak legnagyobb kára s az egésznek veszélye nélkül többé fen nem tartható, s hogy a legvérmesebbek is átlátják, miként nem várhatunk többé. Tény végre, hogy a fejedelem méltányolva birodalmának helyzetét, és szilárdan ragaszkodva határozatához, melylyel minden népeinek alkotmányos szabadságát kimondá, most e népeket szólitá fel, hogy az alkotmányos szabadság megalapításánál segédjei legyenek. E tényekből következik: hogy miután a birodalom hatalma s jólléte az absolutismus állal nem biztosítható ; miután a tapasztalás megmutatta, hogy ezen czél nem érethetik el alkotmányos formák alatt sem, ha a mód, melyen azok behozattak a birodalom egyik felének jogérzelmeivel ellentétben áll ; miután előre látható, hogy azon meggyőződések s érzelmek egy ideig legalább megváltozni nem fognak, melyek a birodalom számára kiadott közös alkotmány elfogadásának Magyarországban, útjában álltak; mind ezen okoknál fogva hazánk s a birodalom jövőjének biztosítása az eddig követett uton nem eszközölhető. És ha a felirati javaslat, kiindulva e nézetből kimondja, miként azon változások, melyek hazánk s a birodalom kölcsönös viszonyainak elrendezésében az utolsó [évek eseményei, s a birodalom nem magyar részének alkotmányossága által szükségessé váltak; csak ugy eszközölhetők biztosan, ha azoknál szigorúan azon elvekhez ragaszkodunk, melyek alkotmányunk minden módosításánál követtettek, az az: ha mielőtt törvényeink változtatásába beleegyezünk, előbb a törvényes állapot helyreállítását kívánjuk, mely törvényhozásunk jogkörének egyedül biztos alapját képezi; vajon ki vádolhatja törvényhozásunkat arról, hogy a történelmileg lett tárgyakat ignorál ja? sőt eljárása nem épen a történelemből merített azon tanúság következése-e, hogy minden, mi e hazában nem a törvényes formákban megkísértetett, soha az egész nemzet által kötelezőnek nem ismertetett el, s igy soha állandóságra nem számithatott. Egyik fővád, mely egész eljárásunk ellen emeltetik, az: hogy jurista létünkre a politikát a törvénynek alárendeljük, s a formális joghoz ragaszkodva az oportunitást elszalasztjuk. Nem szándékunk ezen állítás czáfolatával fárasztani olvasóinkat. Nézetünk szerint éppen a törvények vak tisztelete az, mi az alkotmányos országok politikáját az absolut államok politikájától megkülönbözteti, s valamint azon kérdésnél, mily törvényeket alkosunk, az oportunitás, ugy a törvény alkotásának módjára nézve a szoros jog az elhatározó : csak egyet legyen szabad említenünk mentségünkre elleneink irányában s magunknak vigasztalásul , s ez az: hogy mind azon nemzetek, melyek nem csak alkotmányosoknak neveztettek, de melyek valóban alkotmányosok, és az egyszer nyert alkotmányt meg tudták tartani, éppen igy jártak el, és ha most multjokra vissza tekintenek, bizonyosan nem bánták meg, hogy törvényeik formáihoz s a jogfolytonosság elvéhez szigorúan ragaszkodtak. Oly nemzetekelőtt, melyek egy íél század alatt tízszer megváltoztatták alkotmányukat, ezen eljárás nevetségesnek látszhatik; meglehet, sokan a merevségben, melylyel az angol nép még most ís több tekintetben elavult formáihoz ragaszkodik, csak pedanteriát látnak, $.e a tapasztalás mindenesetre ezen eljárás mellett szól, és mi azért, mert a jogfolytonossághoz ragaszkodunk, talán lassabban haladunk és inkább elviseljük ennek hátrányait, minthogy azon veszélynek tegyük ki magunkat, hogy ott, hol a jogot mi magunk szakítottuk meg, a jog helyébe, a várt haszon helyett más valami lépjen , minek folytonosságát megszakitani nem tőlünk függ. Pest, márcz. 18. Nézetünk szerint nem egyes államférfiak bölcsességétől függ, hogy azon viszonyok, melyek hazánkat s a birodalom minden országait közösen érdeklik, s melyek épen az egyes részekre s a birodalomra nézve a legfontosabbak, mikép intéztetnek el. Az uralkodó, midőn elhagyva az eddig követett irányt, népeit hítta fel, hogy a birodalom alkotmányos alakításában segéljei legyenek, nem csak a legjogszerübb, de azon utat választá, mely a birodalom rendkívüli helyzetében egyedül czélhoz vezető. Meglehet, hogy a kiegyenlítés nagy müve ezáltal nehezebbé vált. Egyes államférfiak, kik csak a tényeket tartva szemeik előtt, magukat érzelmek által nem zavartatják, talán kevés fáradsággal feltalálhatnának bizonyos alkotmányos formákat, melyek mind a birodalom szükségeinek, mind az egyes országok jogi követeléseinek látszólag megfelelnek ; 23