Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 5. szám - Iparszabadság és védvám

65 történni szokott, különféle mesterséges magyarázatokat nyújtva, s csak épen az egyszerű, természetes magyarázatot kerülve. Toldy rájött ez öscsészék természetes magyarázatára. Azok a régi hun-scytha népek viseletéhez tartoztak, s. mivél a sírszobrok az ö, bár kezdetleges képfaragásuk maradványai — az eltemetettet igyekeztek, ugy a mint élt és ruházkodott, ábrázolni; természetes, hogy a pohárnak is ott kellett lenni övén. Hogy e pohár a scytháknak csakugyan viseletrésze volt, Toldy bebizonyítja a Herodotban olvasható azon mondával, mely Herkulesnek a pontusmelléki kigyófarku királyleánytól származott harmadik, legifjabb fiát Skythost, övvel és rajta függő pohárral ruházza föl. Hogy mire kellett ázsiai őseinknek ez a pohár ? azt további tudományos nyomozások nélkül is akképen dönthetjük el, hogy arra, a mire a poharat még jelenleg is szokás használni : inni belőle. A vadásznak, a nyáj után járónak, a táborozó harczosnak kétségtelenül nagy kényelmére, sőt szükségére szolgált az eszköz, melyet szomja oltására használhatott, és természetesnek találjuk, hogy azt mindig magával hordta. Magyarország volt kir. helytartója értesíti az Akadémiát, hogy Gegus Dániel szegedi lakos, a Corpus Jurist magyarra fordítván, „Magyar törvénytár" czime alatt ki akarja adni, s fordítását hitelesítendő, azt vagy a Kurta vagy az Akadémia bírálata alá óhajtja bocsátani. A Kúria elutasította magától a bírálói tisztet. Az Akadémia szintén. Helyesen. A Corjjus Juris a magyar törvényhozás határozatainak gyűjteménye, s fordítására senki más nem ütheti fel a hitelesség pecsétjét, mint maga a törvényhozás. S ez aztán folyamodhatnék az Akadémia segélyéhez is. Különben legjobb, ha efféle munkák az illető fordító személyes felelőssége mellett jelennek meg: ha jó a fordítás, magától kivívja tekintélyét; ha nem az, semmi másféle tekintély sem segíthet rajta. Asbóth Lajos lev. tag beküldött értekezése a bánsági bányavárosok iparáról a statistikai bizottsághoz utasíttatott. Kisfalllíly-Társaság. A Kisfaludy-Társaságnak jul. 26-dikán tartott havi ülésében uj alapítóként id. Kubinyi Ferencz ur; m. akad. t. tag jelentetett be, kit ez alapítványtételre a Társaság közhasznú működésén kivül azon ifjúkori barátság indított, mely öt egykor Kisfaludy Károlylyal összefűzte. Ugyanő az „Aurora" létrejöveteléhcz, mint alapító, nevezetes pénzösszeggel járult, barátjával, néhai Blaskovich Bertalann&l együtt, mely utóbbi — mint Kubinyi Ferencz ur leveléből értesülünk — az „Aurora" alapítói között a legnagyobb összeget ajánlotta meg, s másokat is buzdítva, Kubinyi Ferenczczol versenyt, e czélra tetemes összeget gyűjtött. Minthogy ez adatok kevésbbé ismeretesek, a Társaság elhatározta, hogy a hivatalos jelentésben id. Kubinyi Ferencz ur alapítványával együtt közhírré tétessenek. Bihannegyében kebelezett H.-Pályi községe ref. lelkésze, néhai ifj. Fiók Sándor ur 100 ftot hagyományozván a Társaságnak, a Társaság a nemeslelkü hagyományozót alapítói sorába igtatta. Káli Nagy Elek ur 1862-ben tett alapítványát egy 100 pftos erdélyi földtehermentesítési kötelezvénynyel leróvta. Torma Károly ur Barcsay Ábrahám egy sajátkezű levelével, Viktorin József ur Záborski Jónásnak általa kiadott színmüvei, (Básné dramatické) Lelióczky Tivadar ur pedig Erdélyi János kiadta „Magyar-orosz népdalai" egy példányával kedveskedtek a Társaságnak. Lónyai Gábor úrtól Kazinczy Gábor hagyományából magyar népmesék, Erdélyi János tagtól pedig magyar népdalok érkeztek, melyek a népköltészeti kincsek szerkesztője, Gyulay Pál rendelkezése alá bocsáttattak. Lelióczky Tivadar ur kiadás végett általa lefordított „Magyar-tót népdalok" füzetét küldte be, mely 173 népdalt foglal magában. A Társaság e füzetet bírálat alá bocsátotta s ez alkalmat egyszersmind annak kijelentésére használja föl, hogy valamint a magyar népköltészeti kincsak gyűjtését a kiadását egyik főbb feladatának tekinti, ugy más népek, különösen pedig a magyar hazában lakó külön ajkú népek költészeti maradványainak magyar fordításait is mindenkor szívesen fogadja s kia dásukhoz, ha a kellő mértéket megütik, tőle telhetőleg segédkezet nyújt. Bemutattatott a magyar Shaksperenek néhány héttel ezelőtt sajtó alól kikerült V-dik kötete, mely „Leart" Vörösmarty s a „Veronai két ifjat" Arany László fordítása szerint foglalja magában. Be van jelentve „IV. Henrik" első része Lévay József-töl] bemutatva pedig „Troilus és Kressida" Fejes István-tói, „Antonius és Kleopátra" Szász Károlytói, a „Vihar" Zalánfy Kornél-tói és „Szeget szeggel" Greguss Ágosttól. A bemutatott négy fordítás bírálat alá bocsáttatott. A Társaság által kiadott pártolói könyvek iránt gyakori tudakozódások történvén a könyvkereskedésekben, a Társaság elhatározta, hogy a melyekből ezen könyvek közöl még rendelkezhető példányok fenmaradtak, azokat — a pártolói díjnál természetesen tetemesebb bolti ár mellett — könyvárusi forgalomba bocsátja. Mely könyvek lesznek, ós mily áron kaphatók : külön értesítésben fog közhírré tétetni. A pénzügyek huzamosabb tárgyalása miatt Gyulai Pál-nnk. „A magyar hazafias lyráról" és Greguss Ágost-nak „A torzképröl" szóló értekezése fölolrasására*) már nem jutott idő. Miért is aTársaság e két értekezést fölolvasottnak határozta tekinteni. Végül abban állapodott meg a Társaság, hogy az akadémiai szünidő alatt maga sem tart ülést. E szerint az augusztusi és szeptemberi 'két ülés elmarad; október elején azonban, ha szükséges lesz, rendkívüli ülés íog összehívatni. *) Amazt legközelebbi tárczánk fogja hozni, emez a M. Képzőművészeti Társálat évkönyvében fog megjelenni, Szerk. Vegyes. • A magyar irodalom története Toldy Fcrencztől, egy kötetben, magán és iskolai használatra egyaránt alkalmas kézikönyv, mint Örömmel értesülünk, szinte teljesen elkészült s pár hét alatt megjelenik. A szerző, irodalmi történetírásunk mezején a legelső, illetőleg egyetlen tekintély, s az évek óta várva várt munka megjelenése az irodalom minden barátját örömmel tölti. Az „Uj Korszak" 4-dik száma, e jeles munkából mutatványt közöl, mely az irodalom baráton kivül a politikust és nemzetgazdát ís közelebbről érdekelheti, mert az 1830 és 1849 közötti magyar politikai irodalomra vonatkozik s oly férfiak működését tárgyalja, mint Széchenyi, Wesselényi, Kossuth, gr. Dessewffy Aurél és Emil, Szalay stb. „Gazdasági Kistükör" czíme alatt most került ki sajtó alól az Országos M. Gazdasági Egyesület által „a falusi ifjúság számára" kiadott „tanuló és olvasókönyv" ötödik, lényegesen javított és bővített kiadása. Morócz István, az Orsz. M. Gazd. Egyesület titkára az előszóban mondja, hogy a jelen kiadás nem csupán a felosztásra nézve tér el a régitől, hanem a házi állatok tenyésztéséről szóló szakaszt kivéve, az 1845 óta lényegesen változott körülmények szem előtt tartásával egészen újból s négy ívnél többre menő bővítéssel dolgoztatott ki. Az egész mű, kérdésekben s feleletekben s sgyszerüj, könnyen érthető nyelven irva, rövid bevezetésen kivül, három részből áll. Az első rész „a növénytermesztésről" szól, első szakaszában a szoros értelemben vett szántóföld mivelést, másodikban a kertészetet, harmadikban a szőlöszetet, negyedikben a gazdasági faültetést és erdöszetet tárgyalván. A második rész „az állattenyésztésről" szól, külön szakaszban adván elő, a háziállatok-, külön szakaszban a selyembogár- méh- és baromfi-tenyésztést. A harmadik rész a gazdaság-rendezéssel s háztartással foglalkozik. A 20,000 példány az első négy kiadásból elkelt. Reméljük, hogy ez ötödik kiadás 30,000 példánya szintén elkelvén, falusi ifjúságunk kezében bőven meg hozza a hasznot, melyet az Orsz. Gazd. Egyesület buzgó tagjai e gondosan szerkesztett kézikönyvtől méltán várhatnak. Régi névaláírások gyűjteményét készítette Eeisz György m. kir. kamrai levéltári tiszt. A 600-nál több aláírás okmányokról és magánlevelekről van másolva, s az 1400 —1800 közé eső korszakból való. A szorgalmas gyűjtő munkáját az Akadémiának ajánlja megvétel és kiadás végett s ajánlatában azon hasznavehetőségre utal, melylyel archaeologiai s gyakorlati szempontból bir. Régi irományok kétséges eredetisége esetén ugyanis az aláírás összehasonlítása a gyűjteményben foglalt aláírással csakhamar biztosságot szerezne, azonkívül, hogy az aláírás napja s helye többnyire szintén ki levén téve, a régi családtagok időkorára nézve is nyújtana támpontot a történelmi búvárnak. Mint e nembeli egyedüli gyűjteményt, ajánljuk e sok évi fáradozás eredményét, régészeink s történészeink figyelmébe. — Hartleben Adolf kereskedésében megjelent: „Indokolt programra a magyar kérdés^ törvényes és praktikus megoldását illetőleg. R'ónyi Sándor általi* Ára? Közelebbi alkalommal vissza fogunk e programmra térni. Képzőművészet. A párisi Pantheon csarnokában, balra a bejárástól, már régebben fel van állítva egy életnagyság fölötti fehér márványból készült szobortömb, mely Szt. Genovévát, Páris védasszonyát ábrázolja, a mint Attila, a hunkirály dühét megfékezi. Szemben vele, jobbra legközelebb fognak felállítani egy más dömböt, mely Clovisnak szent Remigius, a francziák apostola által végbevitt megengesztelését tárgyalja. A szoboremlék homlokzatán most is ott vannak Voltaire és Rousseau szobrai a szabadság istenasszonyának védszárnyai alatt. —• A belga régészeti akadémia 14 tagból álló bizottságot nevezett ki, hogy egy 1866-ra, Antwerpenbe összehívandó nemzetközi régészeti congressus előmunkálataival foglalkozzék. „Vite un congrüs. Deux eongrós, dix cocgrcs" énekli Beranger. S mig Beranger c szavával gúnyt űzött a politikával, jegyzi meg az „Avenir nat." — mi bátran komolynak vehetjük, mihelyt tudomány és művészetről van szó, mely kettő maholnap a népeknek legerősebb kapcsait fogja képezni. — A m. képző. mttv. társulat egy festészeti tanintézet felállítását tervezi, mely iránt ép jelenleg folynak a bizottsági tanácskozások. A magyarországi műegylet július—augusztusi tárlata megnyílt. Nem mondhatjuk a jobb kiállítások egyikének. A bennmaradt régibb jeleseken kivül a hazai művészetet becsülettel Ligeti és Haan Antal képviselik. De ezek sem kiváló müvekkel. Haan „Opheliájaíl a kezelés minden ügyessége mellett itt sem Shakespeari alak ; bomlott hajú virágárus leány semmi egyéb, kissé antik pongyolasággal öltözve, s viruló arczában az egykedvűség megnyugtató kifejezésével. Ligeti pedig a lenyugvó nap szinhatásának tulgyakori alkalmazása által, epednünk hágy egy kis változatosság után. Hogy Garai Kamilla velenczei tajké pét est piros egével épen Ligeti tájképe fölé aggatták, igen tapintatlan rendezésre mutat. így kölcsönösen tönkre teszi egymást a két mü, Ken nings nagy tájképében (A garda tavánál) szinhatásos részletek vannak, technikája azonban a realismus szélsőségeibe téved. Kellő önmérséklést és szerényebb, de a jó régiekre emlékeztető igaz müvéaziességet leginkább csak Stademann teli tájképeiben lelünk. Egy két igen sikerült vázlata tárgyszegénysége mellett is csaknem legjavát képezi az e havi kiállítás ujabb müveinek. Buths, Brandenburg, ScJtaffer Ágoston, Mecklenburg és Vischer képeit több tekintetből szintén megilleti az elismerés ; de feltűnt és aggasztóvá kezd válni azon tapasztalás, hogy tár10