Politikai hetilap, 1865 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1865 / 9. szám - Az ó- és újvilág távirati összekötése

107 M agjajországi főispán eddigelé négy neveztetett ki. A mint ugyanis a hív. „Wiener Ztg" közli : Császár ö felsége f. hó 5-én kelt legmagasabb elhatározásával Szögyényi-Marich László titkos tanácsost fehérm egyei, b. Vay Miklós titkos tanácsost borsodmegyei, b. Fiáth Ferencz cs. k. kamarást veszprémmegyei, és gr. Péchy Manó cs. kamarást abaújm egyei főispánná méltóztatott kinevezni. Ugyan ily hivatalra még többen is ki vannak szemelve, kiknek kineveztetése biztosan várható. Ezek : Mosonyban gr. Zichy Henrik, Nógrádban gr. Forgách Antal, Zalában gr. Festetich György; — Arad stb. számára a tárgyalások még folynak. A fentebbi közlemény szerint kinevezett négy íöispán, múlt szombaton már értekezletet is tartott gr. EszterTiázy Mór-néX Majláth kanczellárral. Hírként emiitjük, hogy István föherczeggel a nádorság elvállalása végetti alkudozások, melyek a miniszter-változások óta kevés szünettel folynak, a régi „Pr." szerint kedvező eredményre vezettek. A magyar országgyűlés Összehívását késleltető hirek, melyek e héten időnkint felmerültek, alaptalanoknak bizonyultak be. Majláth fökanczellár csakúgy, mint bármely hazafi meg van arról győződve, hogy az országgyűlés csak ha szigorúan törvényes uton jön össze, vezethet czélhoz. Ebből — mint a „W." irja. — következik, hogy az erdélyi országgyűlést előbb kell összehívni, mint a magyarországit, s az erdélyi országgyűlés elé, mint első kir. propositió fog terjesztetni az unió ügye Magyarországgal; ha e kérdés kedvezöleg dől el, annál több eredményét várhatni a magyar országgyűlésnek. Magától értetik, hogy Erdély országgyűlése alatt nem azt kell érteni, a mit Schmerling ur és Nádasdy gróf ezen országra octroyáltak. Tehát törvényes választási rendszer alapján hivatik egybe az erdélyi országgyűlés, melyben minden hazafi részt vesz, és nyilváníthatja szavazatát. Ezen eszmék uralkodhattak azon értekezleten, melyet a kanczellár Kemény, Mikó és Jósika urakkal tartott. Ily körülmények között Magyarország örömmel fogadhatja, hogy ily okok hátráltatják az országgyűlés összehívását. Ujabb értesülések szerint a magyar országgyűlés összejövetele körülbelül november közepén fog megtörténni. Addig nem remélik ugyan, hogy az erdélyi országgyűléssel véglegesen elintéztessék az ügy, hanem odáig mégis eljut, hogy a két ország közt fennforgó közjogi kérdések eldöntése már csak csekély időt vesz igénybe. Az erdélyi kérdés ennélfogva legfontosabb belügyi kérdéssé vált a lefolyt héten, melyre különben már nyugodtabban pillanthatunk viszsza, miután reá nézve egyrészt Belcredi, másrészt Majláth éaEszterházy közt egyezés történt, sőt az tegnapelőtt már a minisztertanácsban is, ö felsége elnöklete alatt tárgyaltatott. Fontosságánál fogva nem csoda, ha e kérdés a centralista és föderalista tábort egyaránt fölriasztotta. A „C. Ost. Ztg.u gróf Bethlen Miklóstól hozott egy czikket, melyben állítja, hogy a magyarok nagyon csalódnak, ha azt hiszik, miszerint lehetséges lesz nekik az erdélyi kérdést aTiatalom szavával elintézni, minden fait accomplis-t ignorálni, s egyszerűen proklamáltatni az uniót egy mesterségesen s magyar szabályok szerint összeállított erdélyi országgyűlés által. A kérdés tárgyalása végett Bécsbe hitt urak közt a Királyhágón túli országgyűlés egybejövetelére nézve legczélszerübbnek azt találták, hogy a Nádasdy-féle keresztül-kasul befonták a távíró huzalai; hogy a hálózat napról napra terjeszkedik, és hegyek, sivatagok, sőt tengerek ellenére egymásután szövi egybe a földrészeket. Európa Ázsiával és Afrikával, tehát az ó-világ, már közös hálózatba van bevonva, de az ó- meg új világot, Európát meg Amerikát, épen azon partokat, melyek legerőteljesebben lobogtatják a haladás zászlóját, egybe kapcsolni mindeddig még nem sikerült. Ott az atlanti óczeán mélységes nyugalomban daczol az emberi elme erőfeszítéseivel, s nem tűrheti, hogy akár csak a szó számára is, áthidalják. De az ember megindította a harczot, s nem gondolható, hogy abba hagyja, míg nem diadalmoskodik vagy teljesen meg nem győződik, hogy a jó eredmény lehetetlen. Az első kísérlet 1857 nyarán történt: két hadi-hajó — egyik az egyesült államoké, másik Angolországé — mindegyik a lebocsátandó huzal felével megrakodva indult ki az irlandi Valentia kikötőjéből. Eleinte minden rendben ment, de negyed napra, oly helyen, a hol a tenger mélysége fél mértföldre rúgott, a huzal elszakadt s a hajók eredmény nélkül tértek vissza Európába. Télen át kiegészítették a huzalt s a következő év július havában újra megindult a két hajó, de most úgy intézték a dolgot, hogy az oczeánon, fele úton összefűzték a huzal két felét, aztán a „Niagara" Amerika, az „Agamemnon" pedig Európa felé hajózott, a mélységbe eregetve magok után a huzalt. Három izben bonyolódott ez össze, úgy hogy a hajóknak megujra vissza kellett a találkozóra fordulniok — negyed izben végre sikerült, közel két havi munka után a Niagara Ujfoundland, Agamemnon pedig Valentia révében horgonyt vetett s az első jelek átrezzentek a távol partok között. De nem soká tartott az öröm — az ideg megzsibbadt s a két világrész pillanatnyi érintkezése újra megszakadt. Még mindnyájunk eleven emlékében van, hogy e nagyfontosságú vállalat, mely méltán vonja magára az összes müveit világ figyelmét, e nyáron újból megindult és — ez évre legalább — újból meghiúsult. Ezúttal az óriás „Great Eastern" rakodott meg az egész huzal roppant terhével. Két gőzös-segéd kíséretében eredt az útra, melynek a legcsendesebb idő, tükör simaságú tenger kedvezett. Több napig pontosan, érthetően érkeztek a partra a hajóról jelzett sürgönyök, mindinkább fokozva a bizalmat a jó eredmény iránt — midőn egyszerre a jelek akadozni, összezavarodni kezdtek s utoljára végkép megszűntek. octroyált választási törvény mellőzésével, a régi mód szerint hivassék össze egy erdélyi képviselet. S igy az nem az 1848-ig dívott választási szabályok szerint, hanem az 1848-diki erdélyi választási törvény alapján fog összehivatni, habár ez utóbbi azt határozza, hogy a magyar országgyűlésre választassanak Erdélyben a követek. A horvát Ügyekre vonatkozó hirek szerint, a független pártok csakugyan szoros fusiót kötöttek, a hivatalos emberek ellen. A független horvátok remélik, hogy nemsokára az ö kebelökből választott egyének fognak a horvát ügyek élére állíttatni. Ennek elözálogául azt tekintik, hogy a horvát helytartótanács vezetője, Merzljak udvari tanácsos, hirtelen nyugalm áztatott, utasítást vévén, hogy az ügyvitellel azonnal hagyjon fel. Hasonlólag kedvező hir, hogy a „Pozor" szerkesztője, Perkovac és Starcsevics megyei főjegyző, kik fogságukat már régen kiállották, fejedelmi kegyelem által minden jogaikba vis szahelyeztettek. A horvát udv. kanczellária a „Pozort" megszüntető tilalmát visszavette s igy tán lesz horvát testvéreinknek legalább egy független lapjok. Vasutakról*). Nagy szerencse, ha a nemzetek minden irányban lassan s természetszerűen haladnak, s e haladás főleg társadalmi uton történik; de e szerencse ritka. Ily szerencsés nemzetek közé tartozik főleg az angol. Nekünk ily kedvező sors nem jutott osztályrészül. — Mi hosszú szünetelés után rögtön sodortattunk be az európai mozgalomba, nemcsak politikai, hanem közgazdasági tekintetben is. A társadalomnak , az államnak, a családnak, sőt az egyéneknek is oly nagy szükségei vannak, hogy azokat a létező jövedelmi forrásokból fedezni nem tudjuk s gyakran escomptirozzuk a jövőt, mi államokra s egyesekre nézve egyiránt veszélyes. Nekünk, ha társadalmilag s államilag megbukni nem akarunk, uj jövedelmiforrásokat kell nyitnunk, s e szempont nálunk, a vasúti ügynél is eldöntő; mert a vasutaknak nálunk, mint Amerikában, eszközöknek kell lenni ily források megnyitására. E nézetből önként következik : a) hogy mi nem várhatunk, míg a létező forgalom előidézi a vasutakat; b) a forgalom nálunk aránylag csekély levén, a vasutak nem jöhetnek létre társadalmi uton, magánosok erejével, hanem csak az állam által és subventiója mellett j *) Az Országos M. Gazd. Egyesület közgazdasági szakosztályából kiküldött bizottmány munkálata az olcsó vasutakról. Kiadta Szathmáry Károly. Pest, 1865. Az aggodalmasan visszavárt "Great Eastern" végre meghozta a leverő hirt, hogy, a mit sokan ideiglenes gutaütésnek szerettek tartani, az valóságos halál volt: a huzal elszakadt s nem bírták kihalászni. Most uj alkalmas készülékekkel szerelik föl a hajót, hogy a huzal kihalászását megkísértse, s vissza nem riadva, jövő évre újból kezdik a dolgot. Ennyi meghiúsult kísérlet könnyen támaszthat kételyeket, vajon nem legyözhetlen akadályok tornyosulnak-e eme vállalat elé ? és miért nem sikerül a legnagyobb óvatosság, szakértelem s erőfeszítés mellett sem az atlanti oczeánban az, a mi a calaisi csatornában, a földközi tengerben stb. sikerült, a hol a tenger-alatti huzalok jól dolgoznak ? A nehézségek bizonyára tetemesek lehetnek s megérdemlik figyelmünket. A távirásnak, mint tudjuk, mulhatlan kelléke, hogy a jó vezető, (a rézhuzal), melyen a villanyos áram állomásról állomásra iramlik, elszigetelve, azaz rosz vezetőkkel (p. o. gutta perchával) legyen körülfogva, nehogy az áram megszabott útjából a környező jó vezetőkbe csapjon át. Ha ez történik, az áram ereje megfogyatkozik, s annyira gyengülhet, hogy a legerősebb villanyos ütegek használata mellett sem bír a másik állomáson jeleket adni. A víz jó vezető levén, a bele sülyesztett rézhuzalt gondosan kell elszigetelni, mert ha a huzal közvetlen érintkezik a vizzel, a villanyos áramnak nyitva az utja a víztömegbe. Ugy képzelhetjük, mintha a gázvezetö cső meghasadna, mely résen át aztán a gáz egy része kiözönlenék. Az atlanti tengerbe leeresztett huzal (igazabban kötél) több rézhuzalból volt összefonva, ezt több rétegben gutta-percha s azonkívül még kátrányos kender borította, az egész pedig, hogy sérülések ellen óva legyen, vas [fonadékkal volt körül hálózva. Elgondolható, hogy több száz mértföldre rugó hosszúság mellett szinte lehetetlen elérni, hogy az elszigetelő burok mindenütt egyenletes vastag legyen, s ne maradjanak véknyabb réteggel bevont, sérülékenyebb helyek. De bármi tökéletesen készítették volna el, ily állapotban rendeltetése helyét el nem érhette. Először, mert a hajón hosszúkás tekercsekbe kellett a huzalt gombolyítani, a tekervények belső felén tehát a burok összeszorult, külső felén ellenben megereszkedett ; továbbá, mert ily roppant terhet nem lehetett magára hagyva, szabadon leereszteni, hanem szorító fékek között kellett lebocsátani. Tegyük föl, hogy a huzal mégis tűrhető karban érkezett a tenger17*